Reggel kicsit korábban érkeztem a suliba, ugyanis le kellett adnom az első jegyzeteket a suliújság októberi számához. Pechemre Kinga utánam fél perccel esett be. Amikor megláttam, a mellkasomhoz szorítottam és megpróbáltam elrejteni a kis noteszemet, amibe jegyzeteltem, ugyanis Kingánál egy lefűzős mappa volt, aminek az oldalából kilógtak a színes jelölőcsíkok. Hurrá. Megint ráment a küllemre, komolyan veszi az „újságírást", szerintem felvásárolta az összes színes, öntapadós jelölőragasztót, hogy komolyabbnak tűnjön.– Hogy állsz a cikkel? – kérdeztem tényleg érdeklődve, mert gondoltam, elütöm az időt, amíg Timi az egyik gépnél bütyköl valamit.– Természetesen jól – felelte annyira nyilvánvaló hangsúllyal, hogy kezdtem kellemetlenül érezni magam, mintha csak butaságot kérdeztem volna. – Te?– Csak az ötleteimet hoztam megmutatni – válaszoltam.– Még nem vagy kész? – kerekedett el a szeme.– Nem, egyelőre vázlataim vannak – mondtam összeszorított fogakkal.– Pff – adta ki ezt a kellemes, enyhén megalázó hangot. Timi végre odajött hozzánk, mindkettőnk kezéből kivette a jegyzetfüzetet és mappát is, aztán lerakta az asztalra. Kinyitotta Kinga mappáját, a kezébe vett egy rózsaszín jelölőtollat, és gyorsan, mint egy őrült, elkezdte kihúzogatni a mondatokat. Láttam, hogy Kinga egészséges arcszíne fehérbe csap át.– Tessék, ez alapján haladj tovább – nyújtotta vissza türelmetlenül, és már bele is olvasott az enyémbe. Kinga még mindig mellettem állt, egyrészt mert a döbbenettől mozdulni sem tudott, plusz természetesen megvárta, hogy az enyém milyen.Timi fél kezével az asztalra támaszkodva futotta át a jegyzeteket, a másik kezében tartott jelölőfilccel pedig áthúzta, áthúzta és áthúzta.– Mást! – szólt nekem egyszerűen. – A holnapi leadásra szedjétek össze magatokat! Sziasztok – tolt ki minket a teremből, és becsukta mögöttünk az ajtót. Mindketten úgy álltunk a csukott ajtót bámulva, mintha nem hinnénk el.– Áthúzta! Áthúzta majdnem az egészet! – szólalt meg végül Kinga.– Nyugi, az enyémet is – sóhajtottam nehézkesen.– Ez engem egyáltalán nem nyugtat meg! Kizárólag a sajátom érdekel! – söpörte le a válláról a haját, és felszegett állal, új erőre kapva ott hagyott.Én azért kicsit nehezebben szedtem össze magam.A teremben a többiek rendesek voltak, próbáltak tanácsot adni.– A filmajánlóba tedd bele a Halloweent. Klasszikus és mindig ijesztő – kiáltotta Ricsi. A golyóstollammal a combomat ütögetve a padomon ültem, és megráztam a fejem.– Nem jó, korhatáros.– Na és?– Benne volt – mutattam fel sokadszorra az összefirkált, megalázott jegyzetfüzetemet. Nem büszkén, inkább tényként.– Akkor passz – vonta meg a vállát.– Mit szólsz a Freddyhez? – nézett fel a táskájában kutatva Zsolti.– Korhatáros! – ismételtem sokadszorra. Elmondtam már a Kampókéz, Rémségek könyve, Sikoly, Péntek 13 és Fűrész tippek után is, hogy KORHATÁROS! Már arra gondoltam, hogy a homlokomra írom, hátha úgy megértik.Becsengetésig erről beszélgettünk, már azt hittem, megőrülök, amikor a padján ülő Cortez kihúzta füléből a fülhallgatóját.– Halott menyasszony. Tim Burton. Sötét, de mese – közölte, és gyönyörű kék szemével felnézett rám. Először nem is értettem, hogy mit mond, csak elmosolyodtam, aztán hirtelen észbe kaptam. Mese.– Korhatáros? – kérdeztem vissza, és a szó hallatán már mindenki elröhögte magát. Cortez megrázta a fejét, aztán elpakolta a zenelejátszóját.Kardos jelent meg az ajtóban, úgyhogy lekászálódtam a padomról, és zavartan leültem. Vicces, ha életem első cikkét Cortez menti meg. Wow.Én nem szégyelltem segítséget kérni a többiektől, mivel reméltem, hogy a tippek között akad használható (mint Cortezé is), és látszólag szívesen segítettek, Kinga azonban nem kért belőle. Az ebédszünetben az udvaron ülve már elég sok ötletem volt ahhoz, hogy újrakezdjem az egész halloween témát. A térdemre fektetett lapokba mélyedve egyszer csak felkaptam a fejem, ugyanis Dani (a fotós) kirontott az udvarra, nyomában a hisztérikus Kingával.– Mondom, hogy a béna képeid miatt nem jó az egész! – üldözte Kinga. Mosolyogva megcsóváltam a fejem. Van, aki képtelen elviselni, ha hibázott.A leckéim megírása után nekiültem újra az ajánlóknak, és egész délután (meg este is) ezzel szenvedtem. Komolyan, még vacsora közben is mellettem volt a notebookom, amit anyuék kivételesen nem szóltak meg. Elfáradtam. És most pittyeg az msn. Biztos Virág küld zeneanyagot.Reggel kicsit korábban érkeztem a suliba, ugyanis le kellett adnom az első jegyzeteket a suliújság októberi számához. Pechemre Kinga utánam fél perccel esett be. Amikor megláttam, a mellkasomhoz szorítottam és megpróbáltam elrejteni a kis noteszemet, amibe jegyzeteltem, ugyanis Kingánál egy lefűzős mappa volt, aminek az oldalából kilógtak a színes jelölőcsíkok. Hurrá. Megint ráment a küllemre, komolyan veszi az „újságírást", szerintem felvásárolta az összes színes, öntapadós jelölőragasztót, hogy komolyabbnak tűnjön.– Hogy állsz a cikkel? – kérdeztem tényleg érdeklődve, mert gondoltam, elütöm az időt, amíg Timi az egyik gépnél bütyköl valamit.– Természetesen jól – felelte annyira nyilvánvaló hangsúllyal, hogy kezdtem kellemetlenül érezni magam, mintha csak butaságot kérdeztem volna. – Te?– Csak az ötleteimet hoztam megmutatni – válaszoltam.– Még nem vagy kész? – kerekedett el a szeme.– Nem, egyelőre vázlataim vannak – mondtam összeszorított fogakkal.– Pff – adta ki ezt a kellemes, enyhén megalázó hangot. Timi végre odajött hozzánk, mindkettőnk kezéből kivette a jegyzetfüzetet és mappát is, aztán lerakta az asztalra. Kinyitotta Kinga mappáját, a kezébe vett egy rózsaszín jelölőtollat, és gyorsan, mint egy őrült, elkezdte kihúzogatni a mondatokat. Láttam, hogy Kinga egészséges arcszíne fehérbe csap át.– Tessék, ez alapján haladj tovább – nyújtotta vissza türelmetlenül, és már bele is olvasott az enyémbe. Kinga még mindig mellettem állt, egyrészt mert a döbbenettől mozdulni sem tudott, plusz természetesen megvárta, hogy az enyém milyen.Timi fél kezével az asztalra támaszkodva futotta át a jegyzeteket, a másik kezében tartott jelölőfilccel pedig áthúzta, áthúzta és áthúzta.– Mást! – szólt nekem egyszerűen. – A holnapi leadásra szedjétek össze magatokat! Sziasztok – tolt ki minket a teremből, és becsukta mögöttünk az ajtót. Mindketten úgy álltunk a csukott ajtót bámulva, mintha nem hinnénk el.– Áthúzta! Áthúzta majdnem az egészet! – szólalt meg végül Kinga.– Nyugi, az enyémet is – sóhajtottam nehézkesen.– Ez engem egyáltalán nem nyugtat meg! Kizárólag a sajátom érdekel! – söpörte le a válláról a haját, és felszegett állal, új erőre kapva ott hagyott.Én azért kicsit nehezebben szedtem össze magam.A teremben a többiek rendesek voltak, próbáltak tanácsot adni.– A filmajánlóba tedd bele a Halloweent. Klasszikus és mindig ijesztő – kiáltotta Ricsi. A golyóstollammal a combomat ütögetve a padomon ültem, és megráztam a fejem.– Nem jó, korhatáros.– Na és?– Benne volt – mutattam fel sokadszorra az összefirkált, megalázott jegyzetfüzetemet. Nem büszkén, inkább tényként.– Akkor passz – vonta meg a vállát.– Mit szólsz a Freddyhez? – nézett fel a táskájában kutatva Zsolti.– Korhatáros! – ismételtem sokadszorra. Elmondtam már a Kampókéz, Rémségek könyve, Sikoly, Péntek 13 és Fűrész tippek után is, hogy KORHATÁROS! Már arra gondoltam, hogy a homlokomra írom, hátha úgy megértik.Becsengetésig erről beszélgettünk, már azt hittem, megőrülök, amikor a padján ülő Cortez kihúzta füléből a fülhallgatóját.– Halott menyasszony. Tim Burton. Sötét, de mese – közölte, és gyönyörű kék szemével felnézett rám. Először nem is értettem, hogy mit mond, csak elmosolyodtam, aztán hirtelen észbe kaptam. Mese.– Korhatáros? – kérdeztem vissza, és a szó hallatán már mindenki elröhögte magát. Cortez megrázta a fejét, aztán elpakolta a zenelejátszóját.Kardos jelent meg az ajtóban, úgyhogy lekászálódtam a padomról, és zavartan leültem. Vicces, ha életem első cikkét Cortez menti meg. Wow.Én nem szégyelltem segítséget kérni a többiektől, mivel reméltem, hogy a tippek között akad használható (mint Cortezé is), és látszólag szívesen segítettek, Kinga azonban nem kért belőle. Az ebédszünetben az udvaron ülve már elég sok ötletem volt ahhoz, hogy újrakezdjem az egész halloween témát. A térdemre fektetett lapokba mélyedve egyszer csak felkaptam a fejem, ugyanis Dani (a fotós) kirontott az udvarra, nyomában a hisztérikus Kingával.– Mondom, hogy a béna képeid miatt nem jó az egész! – üldözte Kinga. Mosolyogva megcsóváltam a fejem. Van, aki képtelen elviselni, ha hibázott.A leckéim megírása után nekiültem újra az ajánlóknak, és egész délután (meg este is) ezzel szenvedtem. Komolyan, még vacsora közben is mellettem volt a notebookom, amit anyuék kivételesen nem szóltak meg. Elfáradtam. És most pittyeg az msn. Biztos Virág küld zeneanyagot.
