Reggel a hűtőn talált üzeneten anyu azt írta, hogy szép idő lesz, húsz-huszonkét fok, úgyhogy végre nem kellett esőkabátot vinnem. Az épület előtt Cortez, Ricsi és Dávid ácsorogtak, befelé menet odaköszöntem nekik.– Hol van Pete Wentz? – kérdezte Ricsi Virágot hiányolva, úgy látszik, más is megszokta már, hogy reggelente együtt érkezünk.– Nem jön, beteg – feleltem.– Ő is? – kérdezte Dávid.Na igen. Angolon, amikor Mr. O'Realy beírta a naplóba a hiányzókat, kiderült, hogy Virágon kívül Zsolti, Jacques és Andris betegedett le. De sehogy sem stimmelt, mert a tizenkét főből öt üres hely volt.– Na, még egyszer – térdelt fel fél lábbal Kinga a székére, és hátrafordulva nézett végig a nyelvi előadón. – Onnan ki hiányzik?– Zsolti – kiáltotta Dávid maga mellé mutatva.– Jó, előttetek Virág és?– Zsák – közölte Ricsi, kijelentésére az osztály felröhögött. –Tehát Zsolti, Virág, Jacques és innen Andris. – magyarázta. – Ez négy!– Ki van még? – kérdezte Ricsi, miközben már ő is felállt, hogy megnézze, a nyelvi előadó ülésrendje szerint ki hiányzik az első pad legszéléről.– Senki – vonta meg a vállát Kinga.– Ki ül ott, melletted? – mutatott az üres helyre Dávid.– Senki. Itt nem ül senki – erősködött Kinga.– Lehet, hogy csak tizenégyen vagyunk? Mindig? – értetlenkedett Robi.Az egész osztály (mármint akik jelen voltak) kérdőn nézték az azonosítatlan üres helyet.– Mr. Zsidak? – böngészte a naplót Mr. O'Realy, és fáradt tekintettel végigpásztázta az osztályt.– Tényleg, Gábor – nézett unottan a plafonra Kinga. – Teljesen elfelejtettem.Kijelentése elgondolkodtatta a jelenlévőket. Jó, tény, hogy ciki, amiért mindenki kifelejtette, de hozzátartozik, hogy Gábort még szinte senki nem hallotta beszélni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezért el kell felejteni.– Ha nincs Virág, akkor egyedül leszek kémián. Óriási – hallottam Cortez riadt hangját mögülem.– Jó, hogy mondod – szólt közbe Ricsi, és megbökte a vállam. – Reni, volt kémiából...Még be sem fejezte a mondatot, hátranyújtottam a füzetem.– Kösz, rendes vagy – vette át, és lemásolta a házim. Arnold a fejét csóválva meredt a füzetébe.– Mi az? – suttogtam.– Semmi – legyintett, és témát váltott. – Virágnak viszed a leckét?– Csak olvasókör után.Óra vége előtt Ricsi megint megbökte a vállam, és visszaadta a füzetem.A kémiaóra elején Gondos felcsapta a naplót, és közölte, hogy a felelő a házit a táblánál oldja meg.– Pósa – szólította fel a mellettem ülő Ricsit.Ricsi a füzetével együtt a táblához ment, és felírta a házi megoldását. Gondos büszkén nézte, ahogy az üres felületeket egyre csak betöltik a képletek, majd a végén elkérte Ricsi füzetét, és bólogatva belenézett.– Jól van, erre adok egy ötöst – firkantotta bele.– Mi? – horkant fel döbbenten Dave.– Felmayer, szeretnéd te is bemutatni a leckéd? – förmedt rá Gondos.– Elnézést, tanárnő – húzta be a nyakát, és hitetlenkedve nézett össze Cortezzel.Ricsi fülig érő mosollyal jött vissza a helyére. Színötös kémiából. JSzünetben a suliboxba pakoltam, Arnold pedig mellettem ácsorgott.– Reni, volt matekból házi? – lépett oda Dávid.– Tessék – nyomtam a kezébe a füzetem.– Kösz. Odaadhatom Corteznek is?– Persze.Mivel szép idő volt, a szünetet az udvaron töltöttük. Nem volt igazán jó Virág nélkül, de azért Arnolddal leültünk a szokott helyünkre, és olvastunk. Én az Emmát, Arnold Coopertől a Vadölőt.– Köszi – lépett oda Cortez, és a kezembe adta a matekfüzetem.– Nincs mit – mosolyogtam rá, és észrevettem, hogy a napsütésben a haja nem teljesen fekete, inkább kávébarna. Wow.Mire feleszméltem a csodálatból, Cortez már újra az árkád alatt állt Ricsivel és Dáviddal, Arnold pedig az ölébe fektetve a könyvét egyenesen rám nézett.– Elmondanád, hogy a gimis lányok miért ilyen egyszerűek? –kérdezte érdeklődő arckifejezéssel.– Hogy érted?– Valósággal megvesztek az ostoba, semmirekellő, tudatlan, nagyképű, bunkó és minimális intelligenciahányadossal rendelkező fiúkért. Miért?– Nem tudatlan – vettem azonnal a védelmembe.– Megfogtad a lényeget – vigyorgott lesajnálóan Arnold. – Most komolyan, mi olyan nagyszerű benne? – nézett Cortezék irányába, mire odafordítottam a fejem.Mindhárman beszélgettek, és fel-felröhögtek valamin. Cortez fekete-fehér kapucnis rövid ujjú pólót viselt farmerrel és a pulcsijához passzoló, fekete-fehér deszkás cipővel. Haja az árnyékban egészen feketének tűnt, ehhez társult a zavarba ejtően kék szem és laza mosoly. Őszintén értetlenül fordultam Arnoldhoz.– Minden – közöltem. Arnold lenézően kiröhögött, aztán tovább olvasta a könyvét. Na igen. Arnold nagyon jó barátom, de Virágot nem tudja pótolni. Van olyan téma, amit csak két lány tud megbeszélni.Az olvasókörön Arnold ajánlására Winnetou volt a téma, és ezzel el is ment az egész szakkör. Mikor a végén felálltam, Kardos félrehívott, hogy beszéljen velem. Két dolgot is szeretett volna, először is, hogy a suliújságban lévő ajánlóm alapján minden Eastwicki boszorkányokat kikölcsönözték, és elő is jegyezték páran, ehhez egyébként külön gratulált is. A másik Cortez korrepetálása.– Sajnálom, hogy rád szakadt ez a kellemetlen teher, de remélem, megérted, milyen fontos, hogy félévkor és főleg év végén átmenjen kettessel.– Én megteszek minden tőlem telhetőt – tártam szét a karom. Kardos megköszönte, és el is mosolyodott, ami ritka, úgyhogy már sajnálom, hogy nem fotóztam le. JSuli után egyenesen Virághoz mentem.– Csókolom, hoztam a leckét – üdvözöltem Virág anyukáját, amikor ajtót nyitott. t– Reni, örülök, hogy jöttél, Virág már nagyon várt!Virágék háza egyébként nagyon szép, főleg meleg színek és ízléses, stílusban megegyező bútorok alkotják. Nem éppen emo. J Virág szobája lóg ki egyedül a ház összképéből, a falán egy milliméter szabad hely sincs, amikor beléptem, úgy éreztem, a világ összes Pete Wentz- és AFC Tomi-képe néz rám.– Hogy vagy? – kérdeztem, amikor megláttam Virágot az ágyán feküdni, nyakig betakarva. A szokottnál is sápadtabb volt, az orra teljesen kivörösödött a sok fújástól, a haja pedig fura volt tupírozás nélkül, csak úgy, lazán lefésülve.– Őszintén? – kérdezett vissza, és feltápászkodott. – Pocsékul. A fotelbe ültem le (arrébb raktam két Pete Wentz-párnát), aztán elmeséltem, hogy mi volt a suliban. Mármint nem a tananyagot, hanem úgy általában, hogy mi történt. Virág felhúzott térdeit átfogó karokkal hallgatott, látszott rajta, hogy őszintén szomorú a hiányzás miatt.– Mit mondott a doki?– Hogy csütörtökön lehet, hogy mehetek – vonta meg a vállát csalódottan.– Az jó!Virág anyukája bejött egy tálca teával és gyógyszerrel, nekem pedig üdítőt hozott.– Csakis a felelőtlen apád miatt fázhattál így meg! – közölte dühösen, majd kiment. Kérdőn néztem Virágra. – A szüleim szeretik egymást okolni – magyarázta.– Értem – bólintottam, majd hirtelen eszembe jutott valami. – Jaj, Vladár küldött neked rajzolnivalót, és jobbulást kíván! – nyitottam ki a táskámat, és előszedtem a feladatot, amit a rajztanár adott oda napközben.Délután hatig voltam Virágnál, aztán hazamentem leckét írni. Este még beszéltünk msn-en, de mindkettőnk gépkorlátozása miatt ez csak egy óráig tartott.
