Szeretném ha velem lennél | SunKi

🤗Első napom Koreában🤗

>Ni-ki<

Átlagos reggel, suli. Mint minden normális 15 éves gyerek így én is felkelek. -hozzá teszem eléggé nehezen- majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Beérve a reggeli rutinom hajtom végre, mindent elintézve a konyhába megyek már a sulis egyenruhában diszelegve.

Lent senki nincsen, anya dolgozik. Apa már réges régen nem jött haza mert üzleti úton van külföldön ha jól emlékszem Koreában. Ja igen elfelejtettem bemutatkozni.

A nevem Nishimura Riki, röviden Ni-ki. 15 éves vagyok és persze Japán. Tanulom a koreait mert elvileg ki fogok költözni anyával és apával. Bár nem hiszem hogy túlságosan jó ötlet lenne ha azt nézzük hogy Koreában nem szeretik se a japán embereket, se a kínai embereket. Szóval kellenek barátok is. Remélem nem leszek egyedül.

Szóval ja ez van most, de mint mindenkinek így nekünk is vannak problémák a családdal. Például hogy anya iszik néha csak azért mert aggódik és már teljesen hozzá van szokva az alkohol beviteléhez. Vagy hogy apa szinte sosincs itthon és már régóta nem láttuk, ezzel azt eredményezve hogy alig ismerném fel ha velem szembe jönne. Vagy hogy én meleg vagyok, úgy tartják hogy ez valami ferde hajlam. Ezért csak én tudom róla meg egy plüss medve amit az ágyamon szoktam hagyni.
Ja és igen szinte mindig alszok, úgymond ez a hobbim. De persze néha csak úgy viccből táncolni is szoktam, 10 perc alatt egy egész koreográfiát képes vagyok be tanulni szinte tökéletesen. Mindegy.

Reggeliztem is, fogat is mostam szóval ideje végre suliba menni egyenlőre még Japánban. Nagyon utálok ide járni ezért is megyünk el, még persze azért mert mindenki piszkál. Nade indulok mert tényleg el fogok késni.

Lassan el is indultam, majd kb 10 perc múlva oda is értem. Mindenki végig nézett rajtam, amit már szinte figyelmen kívül hagytam/hagyok. És termem felé veszem az irányt immár az utolsó napra a héten ugyanis péntek van. Mihelyst beértem leültem a megszokott helyere és, ahogy megtettem kezdetét is vette az első óra.

...

A tanórák után jöttek a délutáni szakkörök, majd miután ezeknek is vége lett a takarítás következett. Ezt olyan 1 óra alatt le is tudta a suli, így mindenki mehetett haza. Én is így tettem, kb megint 10 perc alatt otthon voltam. Amit hazaértem bőröndök és dobozok fogadtak, na meg persze anyám és apám? Nem hittem a szememnek.

- Riki! Hogy vagy fiam?- ölelt át az említett személy.

- Apa annyira hiányoztál, én jól vagyok. Te hogy vagy mesélj?!

- Megvagyok de menj pakolni mert utazunk, hacsak anyád nem pakolt már be neked. - mondja full kedvesen és lelkesedéssel.

- Igen már el van pakolja minden. - mosolyog anyám.

- Akkor ma megyünk?- zsongtam be.

- Igen úgyhogy be a kocsiba. - mondták egyszerre rám nézve.

Egyből fel kaptam a többi cuccom és már a kocsiban ülve vártam anyáékat. Hamar meg is érkeztek majd kezdetét vette az utazás. Pár óra elteltével már a repülőtéren várakoztunk, hogy a gép fel szálljon. Ami pár percen belül be is következett.
Az órára nézve vettem észre hogy az idő igencsak későre jár és én meg nem aludtam így eleget téve ennek is, hunytam le szemfedőm.

Arra ébredtem fel, hogy édesanyám kelteget. Így kérésére feltápászkodtam és leszálltunk a gépről. Majd megint beültünk egy kocsiba.
Szöul nagy város így alig tudtam felfogni, éppen hol járunk azon belül hogy Korea/Szöul.
Szóval így jártam.

Nem sokat mentünk míg el nem érkeztünk egy otthonos házhoz, szép nagy mit nem mondjak.
Bementünk, lepakoltunk, majd anya egyből főzni ment. Hát igen eléggé szorgos anyukám van annak ellenére, hogy szeret inni.
Apám már jól ismerte a házat így ment a szobába bepakolni anya ruháit. Én leültem csendben a kanapéra és nem kellett sok míg elaludtam.

Annyeong!
Biztosan észre vetették néhányan hogy leszedtem a könyveim. Ez azért van mert nem szeretnék nagy kiesést. Át kell őket mint olvasnom majd írni új részeket. És ha ezek meg lesznek újra fogom posztolni. De most itt van ez a könyv az Enhypen-ről.
A véleményetek kérném kommentben 🙏
Jó olvasást.

Na puszi☺☺