Szeretném ha velem lennél | SunKi

🤫Már most büntetés?🤫

Amint mindenki elhelyezkedett beszélgetésbe kezdtünk, jól el is feledkezve hol és miért vagyunk. És tessék el is késtünk, ugyanis amikor órámra néztem szakadt le a fejem hogy mennyi is az idő. Az óra 8:20-at mutatott, megállt a tüdőmben az oxigén. Egyből kések első napon? Na szép leszek így a szüleim előtt, ha ez kitudódik. Márpedig ez tuti ki fog.

Hamar felpattantam így a többiek rám nézve egyben értetlenkedve figyelték heves reakcióm.

- Óra van már nagyban! -kijelentésem után mindenki egyből a terem felé rohan

Beérve egy köszönés és a szokásos "elnézést a késésért" után leültetett minket majd közölte azt is hogy ezért büntetés jár. Mily meglepő hogyar első napon nemcsak a történelem ismétli meg önmagát és lesznek azok a barátaim akik álmomban, de még a tanár jól le is szidni a késés miatt amit meg fogalmam sincsen hogyan tudtunk összehozni. Szóval igen ez vagyok én röviden, egy béna ember akinek inkább a helye egy sötét szobában minthogy emberek között. Bár innentől az óra gyorsan eltelt meg a többi szünet is azonban egy valami aggasztó volt számomra. Mégpedig nem más minthogy a szüleim. Ugyanis ha ez kiderül -márpedig ki fog- akkor én rettentő nagy büntetést kapok otthon is nem csak itt. És ezt mind az új "barátoknak" köszönhetem.

Szóval a témához visszatérve jelenleg a büntető teremben ül mindenki amikor megszólal a telefonom.

Sunoo_k started following you
Admit?

Yes      No

Sunoo_k:
Szia. Neharagudj, most miattunk
tuti ki fogsz kapni otthon a
szüleidtől.

Ni-Ki_japan:
Szia...hát erre eddig is gondolni
lehetett volna. De tudod mit?
Nem érdekel, ugyanis még sose
éltem normálisan a családom
által felállított szabályok miatt.

Sunoo_k:
Gondolom nem éppen jó az
élet ha ennyi szabályt szabnak
ki neked. Én nem tudnék úgy
élni őszintén szólva. Te hogy bírod?

Ni-Ki_japan:
Igazából én se tudom, bár ha
őszintének kéne lenni akkor
ez lenne a válasz: legszívesebben
eltűnnék a Föld felszínéről amikor a
sok szabály miatt nem lehetek
önmagam ezáltal konkrétan a elveszek
a sötétség mely bugyraiban.
Szeretnék egyszer úgy igazán önmagam
adni csak felek hogy ez lehetetlen
azt nézve hogy a szüleim szigorúak
és befolyásos emberek. ....tessék  most
őszinte voltam.

Sunoo_k:
Ezt nem tudtam...vagyis nem
gondoltam, hogy ez ennyire
nyomasztó lehet neked. És mégegy
lapáttal rá is adtunk ma. Sajnálom
mindenki nevében, neked pedig sok
kitartást.

Ezután már csak letettem a telefonom, pontosabban a táskámba helyeztem majd a kapott házi feladatokat kezdtem el megoldani. A matek? Egyszerű. A nyelv? Semmi akadály. A biológia? Nem is kérdés. Földrajz? Szinte a kisujjamban van...de az angol? Hát az valami borzalom. Egyszerűen falra tudok mászni ettől a tantárgytól, és még lehet meg is bukok. Milyen jó is lesz nekem amikor megint ezt az osztályt fogom járni ahelyett hogy tovább léphetnék. Hát nem fantasztikus? Hát nem! Utálom, csak még soha nem mondtam ki hangosan. Mondjuk most sem de az már csak részlet kérdés.

Lehet hangosan gondolkodom amikor angol leckét írok? Már csak azért is mert Jake odajött hozzám és leült mellém. Megnézte mit csinálok aztán egy kuncogás után rám nézett.

- Segítsek? -mosolygott
- Hát...nemtudom.. -és kezdődik a szokásos "nem kell mert nem akarom hogy az időd pazarold rám" szövegem amit sose tudok kihagyni
- Figyelj, nehogy azt mert nekem mondani hogy idő pazarlás vagy mert nem vagy az! És különben is szívesen segít itt neked akárki akármiben. Amúgy még ha már a koreai ilyen jól megy akkor az angol is sima lesz idővel. Higgy nekem. -miközben mondta a lelkesítő beszédet minden másik barátom rám nézett és bolygatott helyeselés képpen arra amit drága barátom mondott az imént
- Hát ha tényleg nem baj akkor lehet egy kicsit kéne segíteni az egyik feladatban. -vakartam meg tarkóm majd mindenki nevetett

- Úgy érted mindenben? -kérdezték egyszerre és nevetve
- Igen úgy. -mondtam ki az igazat már én is nevetve

El se hittem hogy egyszer annak is eljön az ideje hogy én nevetni fogok. És ezt mindenki megmosolyogta majd visszatérünk a lecke megoldásához. Mindenki segített a másiknak így hamar készen is lettünk meg az angol is egyszerűbben ment mint eddig. Hála a kedves barátaimnak.

Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy beültünk a kocsiba, amit az egyik barátom anyukája vezetett és egyesével hazavitte mindenkit. Az utolsó én voltam hogy nehogy bajt csináljon egyik szülőm. Viszont amikor hazaértem meglepetés fogadott....

Annyeong!

Huh most igazán gonosznak és lehangoltnak érzem magam ugyanis:
1.: későn hoztam a részt és még fura is lett.
2.: a story nem izgalmas és nem látom értelmét.
3.: itthon se éppen kapok ihletet a story további részére.

Szóval lehet abbahagyom a könyvet 🥺🥺😭😭
Remélem azért valakinek tetszett és szerette is.
Azért készülök TALÁN egy záró résszel, de ha nincs rá igény akkor simán itt le zárom.

Na puszi ☺☺