Szeretném ha velem lennél | SunKi

🌈2. évad 12. rész - Outro🌈

Gyerekek most következik a záró rész, mindenkinek jó olvasást kívánok. 😚❤
___________

»Ni-ki«
2021, december vége

Át öltözve elindultam és egy cél vezérelt, megvenni a korea legszebb eljegyzési gyűrűjét.

Magammal vittem a bankkártyám amire nem kis mennyiségű összeget gyűjtöttem össze.

Persze az alap dolgok mint a maszk vagy a kabát rajtam voltak, de nem volt időm reggelizni. Így útközben vettem magamnak valami street food-ot és gyorsan meg is ettem.

Kicsit elegánsabb ruhába öltöztem, mégse lehet egy ágról szakadt ruhába gyűrűt venni...legalábbis számomra.

Az első bolthoz érve bementem és elmondtam miféle gyűrűt szeretnék de nem volt így jött a következő.

Mindenhol elmondtam milyen kéne de vagy nem volt vagy nem vállalták volna az elkészítést így már szinte feladva haladtam az úton, amikor egy rettentően poros volt elé értem. Gondoltam mindegy mi van bent mostmár veszek valamit.

Belépve egy idős hölgy jött mellém és kedvesen hozzám szólt.

- Jónapot, miben segíthetek kedvesem? -a hangja rekedtes volt, hallatszott hogy fáradt.

- Tudja néni...lassan feladom, egy tökéletes eljegyzési gyűrűt szerettem volna venni a páromnak, megkérjem a kezét de sehol se csinálnak olyat vagy egyáltalán nem is lett volna. -mondtam teljesen elszomorodva.

Erre a néni felemelte a fejem majd a szemembe nézett.

- Ne csüggedj fiam, milyen gyűrű kéne? -mosolyodott el.

Ezután elmondtam neki minden apró részt, kérdezett néhány érzelmet és egyebeket majd amint a végére értem mondta várjak rá és már el is tűnt.

Két órát vártam mire újból előjött egy apró dobozkával a kezében, végül felém nyújtotta azt.

- Tessék, amit kértél. -tartotta enyhén remegő kezében a dobozt amit egyből átvettem és megnéztem.

A szavam is elállt, a gyűrű amit meséltem benne volt. Pontos mása annak amit én elképzeltem. Örömömben meg öleltem a nénit és adtam ráncos orcájára egy puszit.

- Úristen nagyon szépen köszönöm. -gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Mennyivel tartozom? -töröltem le a sós cseppeket.

Elmondta az árát amit egyből kifizettem és mégegyszer megköszönve elhagytam a kis épületet. Boldogan indultam haza.

Nemsokára Heeseung hívására lettem figyelmes. Egyből fülemhez tettem a készüléket.

- Szi–

Be se tudtam fejezni mert egyből közbe vágott.

- Hol vagy már te bolond? Mindenki téged hivogat és keres! Miért nem vetted fel? Mit csinálsz? -egyből le támadott de higgadtan válaszoltam neki.

- Ugye nem vagy kihangositva?

- Nem, miért?

- Csak azért mert sikerült megvenni a tökéletes gyűrűt. Akárhol kerestem nem találtam de mielőtt teljesen feladtam volna bementem egy régi épületbe ahol egy eléggé idős hölgy megcsinálta nekem a gyűrűt és erre kellett két órát várnom. De mostmár 5 perc és otthon vagyok.

- Rendben, de siess haza. Sunoo már iszonyatosan aggódik és egyre dühösebb. Ezt az oldalát életemben nem láttam még. Na de várunk, szia.-mondta majd bontotta is a vonalat.