Szeretném ha velem lennél | SunKi

❄2. evad 2. rész❄

»Ni-ki«

Másnap az ébresztőm idegesítő hangjára keltem, amit kinyomtam és fáradtan ültem fel az éppen beszűrődő n kellemes napfényben. Megnyújtózva kiléptem a szőnyegre és elindultam a saját fürdőmbe. Ott gyorsan lezuhanyozva  mentem a szobámba, ahol egy normális ruhát magamra kapva készítettem a táskámba a váltó ruhát, amiben táncolni fogok. Persze anyu gondosan össze hajtogatta és ki is lett vasalva, szóval tökéletes. Amikor ezek megvoltak lementem reggelizni egy kis műzlit, végül normálisan felöltözve indultam az útra.

Nem tellett sok időbe, mire elértem a vonathoz ahonnan már csak 30 perces az út odáig. Fel szállva a járműre már úton voltam, szépen mentem amikor elkezdett szakadni az eső. Ilyen korán esik? Mindegy. Innen már csak egy 10 perces busz út van és kezdődik az álmom felé vezető megpróbáltatás.

És itt vagyok a hatalmas központi épület előtt, ami Japánban található. Kis idő után végre beengedtek és a nyilakkal jelölt folyosón haladtam az öltöző felé. Ott levettem a hátamon pihenő táskám és vettem volna ki ruháim amikor észre vettem, mind vizes és koszos lett. Rendkívül nagy pánikba kerültem, körülöttem mindenki ilyen idol-os ruhában volt már és készültek a bemutatóra én meg... Mindegy. Muszáj leszek így kimenni. Nem felejtem el miért jöttem és anyukám mit mondott mielőtt aludni mentem: „Kisfiam. Nem számít miben vagy, vagy hogy nézel ki. Az számít mi van belül és mit tudsz mutatni, nem a külsőd.” és tényleg igaza van. Bár jelen esetben mást nem nagyon tudtam volna tenni. Így amikor mondták, menni kell én az utcai ruháimban léptem a többiek elé. Meghajoltunk, majd egyesével be kellett mutatkozni. Amikor rám került a sor kissé elbizontalanodtam, éreztem hogy mindenki tekintete rajtam van. Ám amikor az érdeklődő zsűri tagjainak szemébe néztem bátrabb lettem. Átgondolt mondatokat mondtam, persze csak igazságot. Ezután elkezdtük egyesével a bemutatót. Mindenki nevetett mielőtt én jöttem, de vettem egy nagy levegőt, majd elkezdtem az előre be tanult SHINee számot. Kizártam a körülöttem lévőket és csak arra koncentráltam, hogy a zene ritmua átjárja a testem és engedje mozogni azt. Később arra lettem figyelmes, hogy a zene leáll és tapsolásban tör ki mindenki. Rendkívül jól esett ez nekem, főleg az amikor a zsűri azt mondta bent vagyok. El se akartam először hinni. Így bejutottam? Ez komoly? Hogyan? De végül arra jutottam, lehet a koncentráció miatt.

Az egész végeztével boldogan mentem haza a családi házban ahol a szüleim érdeklődő tekintetével találkoztam.

- BENT VAGYOK! -orditottam el magam örömömben, anyu a nyakamba borult és átölelt míg apu rám mosolygott

Hát igen, elég nagy dolognak számít ha egy szigorú apuka rád mosolyog, mert az azt jelenti büszke rád. És ő most az, és kivételes módon rám. Hihetetlen.

- Gratulálunk kisfiam. De ez azt jelenti nem leszel Japánban? Mivel utána néztünk és a BigHit Koreában helyezkedik el nem itt. -mondta anyu kicsit elkeseredve hisz tényleg igaza van és én még csak alig vagyok 15 éves

- Anyu...hát lehet el kell menjek.. De ne aggódj mindenképpen tartanánk a kapcsolatot...anyu elmehetek? -néztem kutyus szemekkel, nekem ez az álmom nem akarom veszni hagyni

- Hát persze fiam. -mondta apu amire igazán nem számítottam

- Imádlak titeket. -igazán meghatódtam így elkezdtem örömömben sírni

Anya vállán itattam az egereket, mire ő nyugtatni próbált. Iszonyatosan jól alakul eddig minden, talán túl jól. És igazam is lett.

Másnap ugyanis korán már itt voltak értem és vitték is Koreába, így alig tudtam el köszönni a családtól. De amikor leszállt a gép és megláttam a Szöul feliratot, honvágyam egyre enyhülni kezdett. Mindig is el akartam ide jutni és most sikerült is, és végre idol lehetek ha minden jól megy. Sőt saját sofőr vitt el a magas épületbe ahol már tanulók sokasága gyakorolt és mászkált saját aktuális órája felé. Miután megkaptam az eligazítást mentem a megadott terem felé. Belépve azonban teljesen lesokkoltam, rengetegen voltunk. Egy igazi sereg létszáma, legalábbis lehet túlzok de na. Viszont egy valaki igazán ismerős volt számomra, nem ilyen nincsen. Az a Sunoo? Komolyan nekem van csak ekkora szerencsém? Miért? Ezt nem hiszem el.
De sokáig nem bámulhattam, mivel észrevettek és mindenki kedvesen köszöntött. Viszonoztam mindenkiét majd helyet foglaltam, ekkor belépett ő... Az a Heeseung. Ő lett volna a TXT tagja és most mégis itt van valami miatt. Mindíg maximalista és ez a baj vele. Talán ha lazítani tudna nem lenne fáradt szerintem. De az ő dolga, nem akarok bele avatkozni mert nem tudok részleteket. Az igazgató hosszú szabályai után és bemutató énekek végeztével, az egész helyiség kiürült. Mindenki megkapta a szobát és azt, kivel lesz egy csapatban addig amíg felmérések vannak. Ezalatt igazából a mini 'bandát' kell érteni. Ami annyit tesz, nem a végleges mivel ez az I-LAND, de valami hasonló mint például akármelyik másik idol csapat. Bár ha azt le számítjuk, hogy mindenki egy dormban el akkor teljesen különböző. Mert azért vagyunk páran, jó páran. De ez lényegtelen.

Az ottaniakkal hamar össze is ismerkedtem és talán barátaim is lettek. De egy valami mintha ismerős lenne, mintha valami már ismétlés lenne az életemben. De ezt most figyelmen kívül hagyom, remélem jó ötlet.

...

Mit mondjak? Fárasztó. Már két hete annak, hogy itt vagyok és rettentően fárasztó. Rengeteg óraszámban tánc, ének, vizuális fejlesztés. Emellett még fel is veszik és még más helyekre is járni kell. De azóta már csökkent a bent lévők száma is. Aligha vagyunk már vagy 10-en. És nem ennyien voltunk azt garantálom. Voltak olyanok akik kiestek, de olyanok is akik debütáltak. Büszkék lehetnek magukra, nekik sikerült és ez engem is biztat a kemény elvárások ellenére is. Ugyanis nem a semmi miatt jöttem el a szüleimtől.. Hát igen szülők, mostmár nagyon hiányoznak. Azóta nemigen sikerült velük beszélni. Vagy túl fáradt voltam és egyből bealudtam, amint a dormba értünk. Vagy pedig nem lehetett telefonálni meg egy percre sem. De mi az érdekes? Hamarosan vége az egész I-LAND-es kihívásnak és kialakul a végleges utolsó banda, amit ugyebár Enhypen néven neveztek el. Szóval az eddiginél nagyobb lesz rajtam a nyomás. De mindig is itt voltak és vannak a barátaim, hogy támogassanak. Persze néha poénból megkapom a tipikus én vagyok a maknae dolgot, de már nem zavar. Mivel tudom, szeretetből teszik.

Annyeong!

Üdvözlök itt mindenkit! Újra 😅
Szóval annyit mondanék, kissé megcsúszott ez a Story. Ennek az oka a következő:
- íródik vagy 3 másik könyvem, amiket írni kéne valamikor.
Végül elnézést a hibák miatt és remélem így is tetszik.
Mindenkinek további szép reggelt/napot/estét.

Na puszi ☺☺