Szeretném ha velem lennél | SunKi

😖Egyből suli?😖

Én leültem csendben a kanapéra és nem kellett sok míg elaludtam.

=másnap=

Az ébresztőm szólt.
Mikor állítottam be? Mindegy is.
Felültem a kanapén és kinyomtam az ébresztőt és lassan -de nagyon lassan- mentem a fürdő felé. Egy zuhany, egy mosoly és egy fogmosás után már felöltözve mentem vissza a kanapéra.
Nem sok idő múlva anya jött ki álmosan és ült le mellém.

- Jó reggelt édesem, látom felkeltél és már készen is vagy. Mehetünk suliba?

Várjunk mivan? Én ma suliba megyek? Máris suli? Nemár, barátaim se lesznek nemhogy majd egyszer párom vagy valami.

- De anyu így egyből?- tettem fel egy egyszerű kérdést.

- Jajj nehogy emiatt hisztizz kérlek, igen így egyből. Be is pakoltam neked. Az órarend a táskában, enni és inni is van el rakva. Szóval mehetsz is. Eltévedni meg nem fogsz mivel közel van a suli, szinte szemben.- mosolyog. Hogy én ilyenkor miért nem tudok rá haragudni?
De álljon meg a menet, ma szombat van nem? Akkor nincs suli. Ezt most nem értem, és ennek valószínűleg adtam is jeletert anyám egyből választ adott fel sem tett kérdésemre.

- Kicsim ma azért kell iskolába menni mert ledolgozzátok a hétfőt, mert akkor nem kell majd bemenni. És barátok miatt meg ne bánkódj, tuti lesznek.- mondata végén egy biztató mosoly után lerakta az említett bepakolták táskám majd visszament szobájába.

Egy dolog azonban még ezek után is szúrta a csőröm, melyik suli? Mert velünk szemben kettő is van. És teszem hozzá mindkettő olyan amibe nekem kell menni. Úgy gondolom mindegy, inkább el kéne indulni.

Felvettem hátamra a cuccom és kezdetét vette az agyban történő vita hogy mégis melyik épületbe kell bemennem. Ugyan erre nem volt sok időm mert egy szempillantás múlva már ő ott álltam de na. Melyik az én sulim?
Ott álltam már vagy fél órája amikor egy kisebb csapatnyi diák jött a kapuhoz, amint észre vettek megálltak mellettem.

- Szia. Uhm... gondolom új vagy, elkísérjünk?- görbült felfelé ajka a kedvesen feltett kérdést követően.

- Nemár szerintem azt se érti mit mondunk, nem Koreai. De ha nem az akkor milyen?- na ez már elképesztő, meg se szólaltam de már tudják hogy nem vagyok ide valódi? Hogy?

- Srácok látszik rajta hogy japán, valaki tud japánul?- és beállt a néma csend.
- Senki? Te se Jay?- fordult ezek szerint Jay felé.

- Talán egy kicsit, de nem ígérek semmit!- elém állva meghajolt, amit én is megtettem. És amire nem számítottam az az volt, hogy japánul kezdett hozzám beszélni:

- Uhm.. Szóval szia, valószínűleg nem ide valósi vagy úgyhogy ha szeretnéd bemutatjuk neked a sulit. Ja és meg valami, akár a barátaid is lehetünk.- ő csak nézve rám, várva a válaszomra állt előttem.

Köpni nyelni nem tudtam, egy az hogy japánul?! Másik meg hogy bemutatni nekem a sulit és még a barátaim is lennének???
Najó ilyen nincs.

- Oké, de előre szólok nem vagyok túl jó társaság.- nézek szemeibe, de azokban a szemekben kedvesség van csak. Legalábbis amit most látom benne.

- Én hülye meg be se mutatkoztam, szóval a nevem Jay. Ők pedig Jake, Sunghoon, Jungwon, Heeseung és Sunoo. És ne aggódj a származásod miatt mert például Jake nem is koreai, nem kínai, de még japán sem. Sőt én is csak félig vagyok koreai. Szóval ne legyél ilyen feszült, nincs rá szükség se ok. Na mit gondolsz lennél a barátunk?- ez a kérdés... hát na ez az amire életemben meg soha nem számítottam. Nekem barátaim? Wow... nem hiszem el.

- Igen leszek, nagyon szeretnék végre barátokat.- szólaltam fel az ő nyelvükön mire mindenki rám kapta tekintetét.

- Egy az hogy Wow nagyon jól tudsz koreaiul. Másodszor pedig, eddig nem voltak barátaid?- kérdezett rá ha jól emlekszem Heeseong.

- Nem eddig még soha.

- Akkor köszöntünk köreinkben, szóval én vagyok Sunoo és mindenen segíteni fogok amiben csak tudok és amiben engeded. Ja és ha mondod a neved tudni fogjuk melyik osztályban leszel majd.

Hűha ennek a gyereknek aztán sok lelkesedése és energiája van. Szerintem este le se lehet lőni, olyan energikus.

- Ja igen, a nevem Nishimura Riki, vagyis röviden Ni-ki.

- Nishi.. micsoda?- nézett értetlenül Sunghoon

- Nishimura.- ismételten el nevem

- Jaaa, hogy Nishimura. Én úgy értettem, hogy Nishiruha.- kezdett nevetésbe

- Istenem.- mondta fejét fogva Jay miközben nevetni kezdett.

- Hogy lehet ennyire félre hallani?- nevettek fel a többiek is

Egyikük -nem tudom ki- megragadta a karom és nevetve húzott be a kapun és indultunk el az épület magasló falai felé.

Annyeong!
Itt is lenne a 2.rész, remélem nem annyira unalmas.
Hibák biztos lesznek benne, amikért előre is bocsánatot kérek. Na szóval nem tudom olvassátok, de ha nem akkor a másik sotory-im írom tovább.
(Amit majd le kéne írjatok hogy melyiket)
Ha tetszik kérlek nyomjatok egy csillagot és hagyjatok pls kommentet (mivel feliratkozni nem lehet😅)
Na puszi☺☺