Szeretném ha velem lennél | SunKi

😆2. evad 3. rész😆

»Ni-ki«

Szóval az eddiginél nagyobb lesz rajtam a nyomás. De mindig is itt voltak és vannak a barátaim, hogy támogassanak. Persze néha poénból megkapom a tipikus én vagyok a maknae dolgot, de már nem zavar. Mivel tudom, szeretetből teszik. Bár néha tényleg idegesítő tud lenni.
Egyik fárasztó nap után jön a következő, és ez ismétlődik hétről hétre. De lassan vége és talán lesz egy kis nyugtunk, bár ebben nem bízok. És jól teszem. Ma egy eléggé kemény és hosszú napom lesz. Tele van órákig tartó tánccal, emellett itt kell folytassam az iskolát. Szóval teljesen szívás az egész, de ebben annyi ad örömöt ha végzek, idol leszek. Legalábbis remélhetőleg.

Most a már 7 főből álló Enhypen gyakorolni készül a debüt stage-re. Végülis ezen áll vagy bukik minden. Mindenki sík ideg. Amit teljesen meg is értek, de nem mehet a dolgok rovására. Túl sokat szenvedtünk idáig, hogy elveszítsünk mindent amit eddig felmutattunk. Éppen ezért próbálok Sunoo mellett én is életet lehelni a csapatba, és ez sikerült is. Mondhatni, ugyanis Jungwon előre kapott. Miért érzem megint annyira azt hogy valami nem akar jó lenni? Miért érzem arra késztetést, hogy most elrontsak valamit? Miért? Hisz annyira ez az álmom, nem adhatom fel itt. Vagy mást jelent? Lehetséges. De most fontosabb az hogy koncentrált legyek, minthogy a rosszalló gondolataim vissza tartsanak. Bár igazat megvallva néha mégis igazuk van, de mindegy. Nemtudom hányszor kell még magamban azt mondani, hogy hagyjuk...de tényleg azt kéne. Koncentrálj, gyerünk Riki! Gyerünk már!

Gondolataimból szerencsére valaki kizökkentett, mégpedig a mindig mosolygó Sunoo.

- Nyugi Riki hidd el menni fog. -mutatta a fighting jelet majd fel sétáltunk a színpadra

Kezdetét vette a végső megmérettetés ahhoz, hogy idolok lehessünk. Ezernyi szempontból lehetett bukás a vége, de arra törekszünk, ne legyen. Mély levegőt véve elfeledtem, hogy ez egy verseny vagy egy próba és csak a legjobbra próbáltam összpontosítani. És sikerült, csak én a többiek és a zene voltunk akkor és senki más. Mindenki a legnagyobb koncentráció kíséretében engedte hogy a zene irányítsa és legjobbak lehessünk, jobbak mint eddig.

A végén taps vihar és néhány sikoly is hallatszódott, rendkívül boldogok voltunk meg úgyis, hogy nem tudtuk mi az eredmény.

- Szóval. -hallottuk meg a menedzser hangját- A zsűrinek nehéz dolga volt ez esetben. Úgy döntöttünk nem esik ki senki sem. De! -és mindig ott az a bizonyos de- Nem mindenki teljesített a legjobban. Viszont, rendkívül nagy összhangban volt mindenki. És ez ritka így az elején. Éppen ezért.... -jajj direkt húzza az időt- A banda debütált! Gratulálok. -HOGY MIVAN? EZT NEM HISZEM EL

Köszönöm istenem. Iszonyatosan alaszkai vagyok a sorsnak, idáig eljutottam. Nincs visszaút, de nem is kell. Megcsináltam, köszönöm. És nagy hála a cslasnak akik elengedték ilyen fiatalon, hogy boldog legyek az álmaim elérésével. És a csapat is végre elérte amiért közösen küzdöttünk. A kamerák mogul is érkezett pár gratuláció, nagyon jól esett. Olyanok voltunk e pillanatban, mint valami iszonyat híres banda amikor nyer valami díjat. Megtisztelő ez, komolyan.

Mikor végre mindenki magához tért, megöleltük egymást. Büszkék voltunk magunkra, de egyben tudtuk hogy az igazi küzdelem most jön. Most még több banda ellen kell harcolni azért, hogy sikeresek legyünk. De nemcsak ennyi, ugyanis magunk érdekében is bizonyítani kell. Eljuthatok talán idáig, hogy szóló karrierrem legyen. Vagy addig hogy a család teljes mértékben büszkék lehessen rám. Talán most is a képernyő előtt ülve sír anyu, igazából nem lennék meglepve. Nagyon érzékeny típus. De úgy ahogyan most mi is a fiúkkal, azt se azért sokáig. Elengedtük egymást és az új kulcsokat fogva indultunk az új házunk felé. El se hittük hogy nőtt vagyunk, nemcsak idol-ként, hanem már egy értékesebb emberként, tudtunk magunknak bizonyítani valamit. A házba belépve tényleg könnyekben úszott mindenki. Gyönyörű volt és elképesztően volt berendezve, ki voltak rakva a képeink. De amint beljebb mentünk nem hittunkna szemünknek, ott álltak a családtagok. És meg az enyéim is. Hihetetlen. Egyből mindenki oda rohant és a szülők nyakába borult. Kivéve egy valaki...nem voltak itt. Szegény Sunoo. A sors mindig úgy hozza, hogy rá kelljen gondoljak. Miért teszem? Tán...? Nem az lehetetlen. Azt mondtam undorító... De mégis..most vágyom arra hogy vele lehessek. Miért érzem azt hogy védeni akarom na karjaim között? Teljesen mindegy.

Odamentem és átöleltem, sírni kezdett de ezek nem örömömtől szakadtak. Bánat, ez tömény bánat. Próbálom vigasztalni, de reménytelen.

- Sunoo. -Sunoo oda hozzá- Hidd el itt lesznek, csak percek kérdése. -öleltem szorosabban magamhoz

Szegény erre keservesebben kezdett sírni. Mit tehettek volna? Hát..oke Riki gondolkozz.

- Ki menjünk a levegőre? -kérdeztem mire a válasz csak egy bólintás volt

Lassan elengedtem és kimentünk az udvarra. Ott le ültünk egy kint elhelyezett padra és ránéztem, de mielőtt meg tudtam volna szólalni ő megelőzött.

- Azért nem jöttek el mert el mondtam nekik. -mondta zokogva az amúgy is zavaros mondatot

- Ne haragudj Sunoo, de most nem értem, miről beszélsz.

- Azért nem jöttek el mert azt mondtam nekik, meleg vagyok. Pedig csak őszintén akartam lenni és ez lett a vége. Ha be fogom a szám és elkussolom most itt lennének és engem ölelnének öröm könnyek kíséretében...de így.. -hajtotta le fejét és temette fejét a két kezébe

Én közelebb ülve hozzá közöltem vele azt amit ilyen esetekben szoktak, és szívből szóltam.

- Nem számít hogy nézel ki, hogy ki vagy. Az a lényeg mi van belül. -mutatok a szívére- és ha te úgy érzed jól magad, hogy egy fiút szeretsz, akkor úgy kell el fogadjon mindenki. De akármi is legyen én melletted vagyok. -mosolyogtam rá a most kicsit se életvidám társamra

Ettől mintha erőre kapott volna, átölelt köszönetet mondva mire egy nő alatt meg mellettem. Mosolyogva nézett végig rajtunk, amit nem tudtam mire vélni. De ekkor megszólalt.

- Szia kisfiam. -mondta kedves hangon mire az engem ölelő felkapta a fejét

- Anyu! -pattant fel és ölelte át a nőt, aki viszonozta a fiú tettét

Én most őszintén boldogan nézem végig mi történik. Mert Sunoo aztán végképp nem érdemli meg azt, hogy valaki rosszul bánjon vele.

- Köszönöm a biztatást Riki. -nézett rám hálásan a gondolataimban szereplő személy

Annyeong!

Itt is lenne a következő rész. Úgy döntöttem viszek bele még egy kevés sad részt aztán jön az izgalmasabb élet. Ugyanis bamm💥 idolok! Szóval itt történnek az érdekes dolgok (Mint ahogyan néhány ship videóban is látni).
Hát még azon gondolkozom hogyan és mikor jöjjenek össze de azért elkezdem mivel ez a második évad és eddig sakk elméletben voltak csak együtt és gyakorlatilag nem.

Szóval hamarosan akció de mostmár tényleg.

Remélem a hibák ellenére is tűrhető a Story és tetszik is. További szép reggelt/napot/estét mindenkinek.

Na puszi☺☺