Szeretném ha velem lennél | SunKi

💥Azonnal!💥

A szememből könnyek bugyogtak ki, bele se merek gondolni mit akarnak csinálni Riki-vel. Nem is szeretném megtudni. De akármi is a mocskos tervük én megvédem a párom mindentől, hiába vagyok csak egy átlagos fiú, akinél még az őszi libafos is erősebb.

Gondolataim közepedte megragadták a karom és elhurcoltak miközben nagy kuplerájt okoztak. Mire tudatosult bennem, hogy elraboltak addigra már valamiféle furgonba dobtak be hátra. Még nem indultunk el mivel percekkel később nyílt az ajtó és az általam már ismert barátaim ültették be mellém. Az összes barátaim itt volt kivéve a párom, Riki. Mikor egymásra néztünk Heeseung elnevette magát aztán a többiek is. Nem értettem miért teszik hisz ez egyáltalán nem voltunk, olyan helyzetben. De erre hamarosan választ is kaptam.

- Ehz jóh. -nevet tovább Hee. Komolyan ennyire komolytalanok? Nem hiszem el

- Mi ehzz? -nevet Jay is miközben a megkötözött kezeikre néz, annyira nevettek hogy el is dőltek.

A minket elrabló személyek pedig azt se tudták, mi bajuk van ezeknek. Sőt én se tudom. De hamar abba maradt a nevetés, amikor elindultunk. Onnantól néma csenddel érkeztünk meg valahova. Ki szálltak majd minket magukkal víve léptünk be egy hatalmas házba. Tele volt mindenféle fura alakkal, fegyverek és kések kíséretében. És ekkor láttam meg őt. Riki életben van! Hála az égnek. De várjunk...nem! Nem! Azt nem hagyom! Egy hatalmasat rántottam az engem lefogó emberen és az a földön landolt. Iszonyatosan elvesztettem az önuralmam és ettől fél valami miatt anyukám is. De megértem ugyanis most löktem fel nálam vagy 2x nagyobb férfiakat úgy, hogy egy zsák 2 kilós krumplit is alig bírok el.

Nemtudom honnan tudok ilyeneket, de egy különleges rugással úgy pofán basztam valakit, hogy az enyhén szólva törött állkapoccsal terült el a földön. Ezután egy szaltóval pár ember mögé ugrottam és úgy tettem meg a hajukat, közben fél szemem mindig szerelmemen volt nehogy baja essen. De amikor láttam valaki közelít felé egyből szerelmem elé álltam nemi védelmet adni neki. És olyan szinten próbáltam gyilkos szemekkel nézni, ahogyan még soha. És be vállt, megálltak és letették a fegyvert amit én értetlen tekintettel díjaztam. Viszont másodpercekkel később mindenre fény derült.

- El se hiszem, a nagyfőnök fia megkerült. -hajolt még előttem miközben állam a padlót súrolta

Mégis milyen főnöknek a milyen fia? Azt ne merjék mondani hogy én valami nagy maffia vezérnek a fia vagyok és egész eddigi életemben nevelő szülőknél voltam. És de... Pont ezt mondták miután gondolataimban lejátszódott. Nem akartam hinni a fülemnek úgy, ahogyan barátaim sem. Nem akarok így élni, attól rettegni mikor kapják el a "szüleim" és ezzel együtt akkor engem is. Mert nem akarok a szerelmemtől egy percig se távol lenni ezekután. De miért nem jelentem őket fel? Simán megtehetném, úgyse foglalkoztak velem míg a nevelő szüleim meg igen. Inkább tekintem őket szüleimnek mint azokat akik a munkájuk miatt eldobtak maguktól. Már, ha ezt lehet munkának nevezni.

- Én nem fogok itt maradni. És a barátaimat engedjétek el azonnal! -néztem kíméletet nem engedő tekintettel, így elengedték barátaim mindegyikét- És most mindenki sértetlenül hazamehet innen mert ha nem akkor nagyon megbánja mindenki. -folytattam beszédem, mindenki bolintott majd kinyitva a nagy ajtót mehettek ki barátaim.

Én a párommal szembe fordultam, majd mondtam neki:

- Fuss. -és itt szerintem azt se tudta miről van szó, de teljesítette a kérésem

Elfutott iszonyatosan messzire tőlem. Szerintem lehetséges hogy egy örök életre megutált. De egy pillanat... Az ő családja az ellenségem? Mivan? Oké Sunoo gondolkodj, mostantól tuti lesznek őreim és meg is fognak figyelni, szóval ügyesnek kell legyek. Megvan! Tudom már, csak ne halljak ebbe bele. Bár lehet már senkinek se hiányoznék.
Gond nélkül el tudtam hagyni az épületet és indulni arra a helyszínre, ahová éppenséggel lehet a halálom tervezem. És ez a hely nem más, mint az autó pálya. El akarom üttetni magam. És akkor, ha szerencsém van nem halok meg és egy kómával megúszom. Mindegy is, ideértem.
Mintha egyszerűen át akarnék menni a zebrán csak annyi különbséggel, hogy piroson. Megindultam és az út testre lépve egyből egy dudaszó és sötétség.

Minden elfeketedett előttem, senkit és semmit nem láttam normálisan. Az utolsó kép amire még emlékszem, az az hogy valaki ide rohan hozzám. De az hogy ki arról fogalmam sincsen.

Elveszitettem a szerelmem, a családom, a barátaim... És az életem is.

»Ni-ki«

Időben megérkeztünk Sunoo-val az iskolába, így nyugodt körülmények között tudtam bemenni a terembe. Ma külön-külön vannak az óráink valami pálya orientációs nap miatt. Mindegy. Szinte egész álló nap vagy matekom vagy angolom volt. Unalmas és fárasztó. Most az utolsó előtti órán vagyok a többi barátommal ugyanis Sunoo napsugaram és Sunghoo másik csoportban vannak.

Kilépve a csengő után két fura alak jelent meg mellettem és kísértek el egészen az udvarig. Ott már kicsit se ilyen barátságos módon figyeltek meg, hanem elraboltak!

Bedobtak egy autóba és elvittek valahova, odaérve valami idióta ki tépett egy tincset a hajamból majd egy házba hurcoltak. Ott valami férfi magyarázott valamiféle maffia izéről, de igazából őszinte legyek fingom se volt miről beszél. Azt mondta hogy az én és az ő családja harcban állunk és el akarják csalogatni ide a szüleim, hogy a szemem előtt csináljanak valami olyat, amit elvileg az én szüleim is megtettek. De mielőtt válaszolni tudtam volna valamit a nagy ajtó nyílt és máris bevonszoltak rajta egy, olyan személyt és barátait akikre igazán nem számítottam... Sunoo és a többi barátom. Amikor észrevett elsötétült a tekintete és Terminátor módjára darálta le az embereket körülöttem. Elem állt majd valaki mondott neki valamit, aztán csak annyira lett figyelmes amikor azt mondta..

- Fuss!

Megkérdőjelezés nélkül teljesítettem a megzavarodott tekintetű szerelmem és futottam ki a barátaimmal együtt azon a hatalmas ajtón.

Nem álltam meg, csak akkor amikor a barátaim ugyanezt tették a háztól már jó messzire eső helyen. Körbe néztünk és senkit se láttunk hogy követne és azt se éreztük hogy megfigyelnek. Ez kissé nyugalommal töltött el de az egyáltalán nem hogy Sunoo-t egyedül hagytam azokkal az idegesítő és megőrült gyilkosokkal. Elkezdtem össze roskadni, amikor ebből egy hatalmas dudálás szakított ki és egy neki csalódás hangja. Egyből oda kaptam a fejem és olyat láttam amit nem akartam. Sunoo feküdt az úttesten vérben áztatott pulcsiában, egyből oda rohantam és a már sápadt arcát kémlelve ordítottam el magam miközben könnyeim, mint a zuhatag folytak le arcomon egyenest a szerelmem alig lélegző testére.

Nem értem miért velem történik ez? Mit ártottam én akárkinek? Egyáltalán Ő mit ártott akárkinek?

Keservesen zokogva tudatosult bennem hogy a már tökéletesnek tűnő életem egy szempillantás alatt zuhant a mély semmibe. És ez akkor igazolódott be végleg amikor a megérkezett mentősök közölték velem szerelmem halálát. Innentől kezdve nem éreztem hogy élnem kéne, barátaim sírva öleltek át engem és egymást. Miért érdemeltem én ezt? És ő?... Sose fogom ezt megbocsátani magamnak se a családomnak.

VÉGE

Annyeong!

🥺🥺🥺🥺🥺
Babák én sajnálom, de itt a vége ennek a könyvnek. Legalábbis az első évadának. Most szerintem mindenki a pokolra kíván ugyanis sad a Story vége, DE! Ha szeretnétek mindenre választ fogok adni a második évadban avagy a második kötetben.

Remélem tetszett a könyv és nem volt annyira unalmas, remélem érthető volt. Valamennyire...
Mindenkinek köszönöm aki végig olvasta. Köszönöm a Vote-okat és a kommenteket is.

Ne öljetek meg annyira 🙏.
Hamarosan kiadom szerintem vagy a 2.kötetet vagy egy új Enhypen-es könyvet. Közben figyelmetekbe ajánlom (aki szereti) a hamarosan kijövő Stray Kids könyvem.

❤❤Mindent mégegyszer köszönök❤❤
Na puszi ☺☺