Mikor megismertelek /Kempf Zozo/

Miért?

Reggel Adél sírására ébredtem. Oli még békésen aludta az igazak álmát mikor a kiságyhoz léptem. Adélkával a kezemben indultam lefelé a lépcsőn,hogy kávét készítsek az alsó férjemnek és magamnak. Miután Adélt leraktam a játszószőnyegre, a pulthoz léptem és lefőztem a kávét. Azaz nem én hanem a gép. Gyorsan összedobtam egy rántottát, majd Adélkát szerettem volna megetetni. Nem volt éhes. Így a játszószőnyegre léehuppanva kezdtem el játszani az én gyönyörű szép kislányommal. Mérhetetlen büszkeség fogott el,amikor Adél a megfelelő lyukba rakta a formát. Milyen csodálatos érzés anyának lenni! Ma a húgom, és az öcsém jönnek látogatóba megnézni a piciket. Veronikáék pedig Patrikékhoz mennek Gyulára. Még utoljára elköszönni. Aztán Patrik és Dóri Dáviddal Horváthországba költöznek. Úgy volt, hogy mi pedig Szlovákiában fogunk élni a gyerekekkel,de Zozó Magyarország párti így itt maradtunk. És őszintén szólva örülök ennek. Éppen a kávéfőző kezdett el pittyegni,(hogy készen van a kávé) amikor Oli édesapja kezében lefelé igyekezett.

- Jó reggelt - mosolyogtam rá életem két legfontosabb férfijára

- Mondd Szia anyuci - kezdett el integetni Oli kezével Zozó. Oli erre csak kuncogott egyet. Zózó lerakta mellém a fiunkat is így már Adél hamar le is támadta. Együtt rakták a kockákat a dobozba. És mint büszke édesanya ezt meg is örökítettem.

- Főztem le kávét - mosolyogtam Zozóra

- Istennő - puszilt arcon Zozó. A pulthoz lépett és két bögrébe öntött kávét. Én is felálltam mondván lehet, hogy Oli éhes. Vittem neki tejecskét, és hamar meg is itta. Zozó telefonját nézte én pedig a gyerekekkel játszottam. Hirtelenből Oli felordított,hogy ISTENEM. A gyerekek sírni kezdtek, én pdeig értetlenül néztem páromra.

- Mi történt? - kérdeztem Adélkát, és Olit is egyszerre nyugtatva.

-La...Lauráék.... - mondta s könnybe lábadt a szeme

- Mi az?-kérdeztem odasétálva mellé és ránézve a telefonjára. Veronika írta,hogy azzonnal siessünk le Gyulára, mert Lauráék.....kórházban vannak. Olival a kezemben,amíg Zozó Adélt hozta fel öltöztetni öltöztem fel én is. Összepakoltam pár váltóruhát magunknak, kicsiknek majd az autóba beülve hajtottunk Gyulára. 

- Lassan. Itt vannak a gyerekek. Óvatosan vezess - mondtam aggódva, látva hogy Zozó 200-al megy az autópályán

- Lassan megyek- ordított Zozó. A gyerekek érzékelték kétségbeesésünket és haragunkat, és ismét sírni kezdtekMielőtt nyugtatni kezdtem volna őket, én is ordítani kezdtem.

- Zozó! Mi is kórházba kerülünk ha nem vezetsz lassaban. Itt vannak a gyerekeid nyugodj már le. ozó kérlek. - kezdtem el sírni én is. Zozó lelassított. A gyerekek abba hagyták a sírást.

- Szeretlek titeket. - mondta rádiót piszkálva,hogy végre zene menjen

- Mi is szeretünk.- mondtam szememet törölgetve. És megpróbáltuk kibírni sírás nélkül az utat. De az idegesség benünk volt. És ezt a gyerekek is érezték.

------------------------------------------------------------------------------------

Még pár rész. Aztán.....vége