Mikor megismertelek /Kempf Zozo/

Utolsó részekk.....

Ma reggel üdén keltem. A gyerekek az egész éjszakát végig aludták. Nos mivel ma lettek 1 hónaposak, úgy gondoltam hogy felkeltem Zozót és elmondom neki az aznapi tervem.
- Jó reggelt apuka - ugrottam rá mire ő egy halk morgás után magára húzta a takarót teljesen.
- Még 5 perc. Utána indulunk Gyulára- mondtam neki miután elindultam a konyhába. Szemem sarkából láttam hogy érdeklődően néz, de gondoltam majd lejön hogyha szeretne valamit. Le is jött már teljesen felöltözve én pedig kérdőn néztem rá.
- Mit művelsz? Még Oliék sincsenek felöltöztetve - nevettem fel
- Akkor siess. 10 percetek van. Muszály sietnünk.
- Miért?
- Üzenetet kaptam. Jön
-De mi jön? - kérdeztem miközben siettem fel a lépcsőn
- A kereszt gyerekünk
-Hogy miiii? - kiabáltam s futottam a gyerekekhez
Ja igen. El felejtettem említeni hogy a gyerekek születésekor jelentették be Patrikék hogy babájuk lesz. Még hozzá egy kis herceg. Adélt felkapva raktam le a kiságyra a így Zozó Olit öltöztette. Mikor készen lettünk Zozó le vitte őket az autóhoz amig én felkaptam egy farmert és copf a fogtam a hajam. Adél az anyós ülésre volt téve hogy Olit és Adélt is könnyedén elérjem. De ha esetleg egyszerre van gondjuk akkor Zozó addig nyugtatja kicsit Adélt amíg Olit elrendezem. Meg kell hagyni nem könnyű 2 kisgyerekkel. A kórházhoz érve körülbelül 2 óra múlva, mentünk be a kórházba, és a recepcióstól megtudva hogy Dóri hol van. Mire felértünk már Évi kezében volt a kisfiú akit ugyanakkora szeretettel vártunk mint a sajátjainkat. Mikor meg láttam őket a szemem könnybe lábadat, és éppen Olit tologattam a baba kocsiban hogy el aludjon, hiszen Adél már az úton elaludt.
- Ne sírj már. Akkor én is elkezdem. - mondta Dóri felfelé pislogva.
- Nem azért.... Csak.. Egy újj szakasz kezdődik.... Már megint - néztem rájuk és mindenki tudta mire gondolok. Patrikék Horvátországba, mi Szlovákiába Veronikáék Svájcba. Lauráék holnap utaznak szintén Horvátba és a legrodszabb hogy többet nem látjuk egymást. Veronikáékkal összevesztünk..... Igen. Néha nem kellenének azok a változások.
- Tudjuk.... De most egy kicsit legyünk még boldogak. Itt van Oli, Adélka, és Dávid. Ezek után haza mentünk a Gyulai házba ahol immár csak a nagyszülők laktak. Persze még Patrikék is ott voltak csak szinte már üres volt a szobájuk.
- Jó éjt - mosolyogtam Zozóra aki éppen feküdt le.
- Lehetne ez jobb is - húzta perverz mosolyra a száját.
- Na nem. Jó éjt Zoltán - mondtam majd elfordultam és Zozó mondatát is csak halványan hallottam. Mi szerint : "Szeretlek. Köszönöm hogy vagy nekem és ilyen két szép gyerekem van". Tehát ez a nap eléggé boldogan telt. Egy új élet jött világra. De a másnap....megváltoztatott mindent....

Bocsi hogy ilyen sokáig tartott csak el költöztem és a suliba is be kellett illeszkednem. És igen. Idáig eljutottunk.....utolsó elötti rész....

Puszi R:3