Mikor megismertelek /Kempf Zozo/

Béke?!

Kedd. Ma kedvem sem volt felkelni nemhogy fotózásokra menni. De felkelett kelnem. Nagynehezen kiszáltam pihe puha ágyamból és megnéztem a telefonomat. 6:15. És pár darab nem fogadott hívás. Elmentem arcot mosni, utána pedig ittam egy kávét. Gondoltam ki posztolom hogy ez csak egy ruha próba volt, ugyanis erről tegnap megfeledkezdtem. 

toth_dalma: Sziasztok. A tegnapi képem amiben esküvői ruhában fotózkodtam csak egy felkérés volt. Nem szándékozom hozzá menni  Zozóhoz. Csupán egy felkérés. Viszont itt van még egy kép még mielőtt rám került a fátyol. Köszönöm a chenxlao felajánlását. Ifjú mennyaszonyok nézetek be :D

Kedveli: lau.blgh, zozokempf, vanessza_kvcs, oli_brds és még 190 000 ember

Ezek után elindultam Pestre hogy időben ott legyek. A stúdióba beérve ott várt a stylist, a sminkes, és még több ember hogy minden tökéletes legyen a fotózáson. Adrián lőtt rólam egy pár képet és utána már mehettem is a dolgomra. Gondoltam ha már itt vagyok Pesten benézek Dorinához. Pankához azért nem mert jelenleg Gyulán tartózkodik Vanesszánál. Mikor felértem Dorina lakásához, nagyon fura módon nem ő nyitott ajtót hanem Tibi.

- Hát te? - kérdezte

- Ugyanezt kérdezhetném én is - néztem rá - Dorinához jöttem

- Konyha - mondta és beengedett

- Dorina. Nem fogod elhinni mi történt - mondtam neki halkan hogy Tibi ne hallja meg

- Mégis mi? Egyébként szia drágám - mosolygott rám

- Zozó... hát megcsaltuk egymást - néztem rá

- Jesszus. De mégis hogyan?? - mondta majd leült a konyhapulthoz én pedig a székre.

- Annyira emlékszem hogy lekapta Laura ő vissza csókolta én meg Imit. De sajnos már ittunk eléggé sokat. Most mit kéne tennem? Folyamatosan hivogatnak. Kivéve Pankáék mert ők tudják mi volt. - hadartam el neki az egészet

- Neharagudj de fogalmam sincs. Mindketten hülyék voltatok. Ti voltatok az álompár akiknél mindíg minden rendben. Velem sosem volt ilyen. De ne ess kétségbe hívd vissza beszéljétek meg. - nézett rám mire szomorú mosolyra húztam a szám

- Hát jó. De mivan ha ennek most itt vége? - néztem rá kétségbe esetten. 

- Akkor......vége - suttogta majd lehajtotta a fejét. Én pedig vissza hívtam Patrikot. Vele inkább beszélek mint Zozóval

- Szia - köszöntem bele a készülékembe

- Szia. Jól vagy? Tegnap óta nem is láttunk. Vanesszáék mondták mi volt. De senkinek nem veszik fel ők sem a telefont. Hol vagy? 

- Gondolatban? Valahol egészen máshol. De viszont itt vagyok Pesten. Miért?

- Meg kéne beszélnetek ezeket. Hülyék vagytok. Teljesen idióták - mondta

- Tudom. Mindjárt felhívom akkor. - húztam szomorú mosolyra újra a szám bár ő ezt nem látta

- Ne. Inkább személyesen beszéljétek meg. Nem egyszerűbb de....szerintem hatásosabb.

- Igazad van. Akkor indulok Gyulára.

- Rendben.

Elköszöntem Dorinától és visszaindultam Gyulára azonban Zozó már a ház előtt várt.

- Szia - köszöntünk egyszerre egymásnak.

- Menjünk be - néztem rá és nyitottam ki a kezemben lévő kulcsal az ajtót.

- Szóval. Lenne miről beszélnünk - nézett rám 

- Pontosan - mondtam majd főztem kávét és leültünk a konyha asztalhoz

- Tehát Laura lekapott engem én pedig visszacsókoltam ezért te lekaptad Imit és távoztál - nézett rám felvezetve az este történéseit.

- Igen. Ezért rohantam el. Szégyelltem magam amiért szegény Imin csattant minden

- Én eddig erről nem tudtam. Csak annyit hogy Laurával volt egy incidensem. -szólalt meg

- Hát. Erről ennyit. És akkor most mi lesz velünk? 

- Hát jelenleg 1:1 az állás. Remélem több nem is lesz. Te mit szeretnél? - nézett fel a kávéjából

- Én nem szeretném hogy vége legyen. - mondtam és beleittam a kávémba

- Én sem.

- Akkor......juhéééé - emeltem fel a kezeim és sétáltam oda hozzá majd beleültem az ölébe 

- Juhé - mondta ki ő is

Sziasztok. Ezek az események a nyár első hónapjában az az júniusban történtek. Arra gondoltam hogy lehetne egy kisebb nagyobb idő ugrás. Ez a fejezet kicsit gyenge lett de igyekszem minél jobbat és jobbat kreálni. 

Puszi R:3