Mikor megismertelek /Kempf Zozo/

Szomorúság!?

Hát hol is kezdjem? Már egy hét eltelt az esküvő óta. Körülbelül egy 5 perce érkezhettünk meg, Disney Landból, ami egyszerűen fantasztikus élmény volt mindkettőnknek,vagyis mind hármunknak. A cuccainkat lepakolva végig hívtuk a társaságunk tagjait, hogy épségben megérkeztünk. Senki nem ért rá és maximum 3 percet tudtunk beszélni. Elég sok kifogás volt és én nyilván tudom hogy nem mindig tudnak beszélgetni, de egy kis időt azért szentelhetnének nekünk. Egyedül Pankáékkal és Veronicával tudtam annyit beszélni, hogy az tűrhető legyen. Ezek után kicsit vidámabb lettem és elindultam ebéd utáni ebédet csinálni méghozzá azért mert éhes voltam. Vagyis nem hiszem hogy én voltam éhes, inkább a kisbaba. Valamilyen úton kovászos uborkát is kívántam, meg a nutellát is. Aha, értem. Most kezdődik az a bizonyos "fura kajákat eszek mert azt kívánom" időszak. Kivettem a nutellát és a kovászos uborkát a hűtőből,és elkezdtem enni. Zozó lejött a lépcsőn és odajött mellém hogy megnézze mit csinálok. Az álla szerintem a földig ért mikor meglátott. 

- Te mit csinálsz? Most magadat vagy a gyereket bántod ezzel? - mondta teljesen komolyan, de a nevető ráncok látszódtak a szája sarkában.

- Őszintén? Semelyikünket. Ez így nagyon finom. Ha hiszed ha nem. Ezt kívántam - nevettem fel

- Aha. Szerintem meg megőrültél. Felhívom anyukám hogy észhez térítsen. Te nem vagy komplett - hisztizett és nevetett egyben, én pedig csak figyeltem hogy Évit hívja azzal az ürüggyel hogy miért eszek furcsaságokat. Pedig Zozó ezt pontosan tudta hogy a terhesség miatt van. Tudtam hogy hiányzik neki Gyula, Patrik, és a baráti társaságunk illetve a szülei. Őszintén szólva ezzel én is így voltam. És akkor kérdezhetitek hogy az egyetem alatt nem hiányoztak e. De. Egy kicsit. Most pedig azzal a tudattal hiányoznak hogy nem Gyulán lakunk és nincs meg a baráti társaságunk,nem tudunk önfeledten beszélgetni sem. Nagyon hiányoznak.

- Ez most komoly? Ehet össze vissza mindent? - kérdezte Zozó, Évitől

-Igen fiam. Pontosan. Ehet össze vissza mindent. Várandós. Fura ételeket fog enni szokj hozzá - nevetett az anyukája.

- És amúgy hogy vagytok? - kérdezte Zozó

- Nagyon hiányoztok ám - remegett meg egy kicsit Évi hangja

- Évi ne! Én is el kell hogy kezdjem akkor - mondtam én is remegett hanggal. 

- Jó jó. Mennem kell. Vigyázatok magatokra Puszi!

- Puszi - mondtuk egyszerre Zozóval, majd az arcára szomorúság ült ki

- Kicsim. Hétvégén le megyünk Gyulára rendben? - kérdeztem végíg simítva hátát

- Tényleg. Orvoshoz kell menned - nevetett fel és a szomorúság teljesen eltűnt arcáról.

- Ha nem kéne orvoshoz mennem akkor is mennénk - mondtam s kezdtem el pakolni a kovászos uborkát és a nutellát vissza a helyére

- Ezt hogy érted?

- Ne már Zozo! Látszik hogy hiányoznak. Ahogy nekem is. Így úgy döntöttem hogy ígyis úgyis lemegyünk, és pont! - mondtam neki

- Hát jó. De viszont most jöttünk haza. Holnap már indulhatunk is - nevetett miközben megölelt hátulról

- Basszus tényleg. - csaptam a fejemhez - Nem baj akkor is lemegyünk ha törik ha szakad - mondtam teljesen komolyan majd lehámoztam magamról Zozó kezeit, és elindultam a nappaliba tévézni és megnézni a közösségi médiát.