Mikor megismertelek /Kempf Zozo/

Lakodalom!?

                                                                      - Dalma szemszöge-

Elindultunk ezután számos kocsival a Kempf-tóra. Én átvettem a piros menyecske ruhámat és így a szokás szerint megtartottuk a "menyasszony rablás-t" is. Imiék elvittek valami eldugott helyre a kepmf tavon Zozó pedig már indult is utánam. Hamar meg is talált, ami azt jelenti hogy küzdene értem mindíg minden pillanatban. Ezek után jó kis magyar mulatós zenék mentek, és mindenki jól szórakozott. De egyszer csak felszólalt a közös zenénk Zozóval, mire mindenki ránk kapta a fejét hogy mit reagálunk. Ez a szám Ed Sheeran-től a Perfect volt. Benne volt minden amit csináltunk amióta együtt vagyunk. Ültünk már fűben ketten ezt a zenét hallgatva, táncoltunk már sötétben a 2 éves évfordulónkon, és igen. Hitte már azt hogy nem érdemel meg, és igen hisztiztem már neki hogy nem vagyok szép, és azt mondta hogy tökéletesen nézek ki. Ez tényleg a mi zenénk. Mi pedig elkezdtünk táncolni. A többiek is ugyanezt tették a "csapatunkból". Az újj párkapcsolatokról még nem is meséltem. Imi együtt van azóta Pankával így ők ketten táncoltak, Veronika Csepivel. Laura, Hámorival.Dóri Patrikkal. És el kell mondjak még valamit ami táncolás közben eszembe jutott. Ez nem csak a mi zenénk Zozóval. Hogy miért? Mert a fűben ülést, a sötétben táncolást mind a legjobb barátainkkal csináltuk. Ez mindannyiunk zenéje. És büszkék vagyunk rá. Mikor a számnak vége lett mi lányok visszagondoltunk ez előtt 3 évvel ezelőtt történt dolgokra. És egyszerűen sírva fakadtunk. Újj szakasz kezdődik mindannyiunk életében. Főlleg úgy hogy ők még nem tudnak valamit amit el kell mondanunk. Mindenki elindul a maga útjára. És mind tudjuk hogy tudjuk tartani a kapcsolatot de már nem lessz ugyan olyan. Miért? Mert mindenki elmegy. Mi attól ugyanazok a BMX-es Gyulai Team maradunk örökre. Csak kevesebb találkozással, kevesebb beszélgetéssel, kevesebb hülyüléssel. Ha tehetném sose nőttem volna fel. Az életem részévé váltak. Mindenki elmegy inenn Gyuláról, folytatni a saját kis életét. Egyedül Patrik és Dóri maradnak itt. Mi Zozóval Budapestre költözünk. Veronica Csepivel Nyíregyházára. Imi és Panka szintén Budapestre. És Laura illetve Hámori pedig Csabára. A kis Gyulai Team teljesen szétszéled újj életet kezdeni. De sosem felejtjük el a sok hülyülést és a legrosszabb illetve legjobb pillanatokat sem. Mert Együtt éltük át. Mi mind így együtt. A kis sírásunkhoz csatlakoztak a fiúk is végül.

- Szeretlek titeket. És hiába lesz újj életünk..... én vagyok a legboldogabb ember hogy ismerhetlek titeket - mondtam hatalmas gombóccal a torkomban.

- Mi is téged. És semmi sem fog változni! Mindíg a kis Gyulai BMX-es Team maradunk - kezdték el egyszerre a mondatot majd fejezte egyedül Veronica

- Ja igen. Várjatok csak - mondtam majd oda sétáltam a színpadhoz és elkértem a "muzsikostól/dj-től" a mikrofont, és belekezdtem.

- Szóval -kezdtem el - Én vagyok a legeslegboldogabb ember. Mindenem megvan amit csak egy nő kívánhat. Csodálatos férj, barátok, család, és szerintem ezalatt a 3 év alatt rendkívül sokmindenre tanított meg az élet. Például hogy minden rosszból van kiút. És hogy az élet nem éppen egy színező amit gond nélkül kiszínezel. Az élet kemény dió amivel azonosulni kell. A felsoroltak közül csak egy dolog hiányzik igaz? Szerintetek miért gyerekpezsgőt iszom? Eltaláltátok. Babát várunk - mondtam mostmár teljesen sírva és figyeltem a rakciókat. Zozón látható volt hogy ő is mindjárt sír de visszatartja, és azzonnal rohant hozzám. Édesanyám és Éva egymást ölelgették sírva. Apukám, és Zoli pedig.....Sírtak? Jesszusom Sírtak......Veronica rohant hozzám mint a csapat összes többi tagja. Ott ölelgettük egymást, a lányokkal együtt sírtam Zozóék pedig szintén egymást ölelgetve nevettek és boldogak voltak. Ezen a napon egyszerűen tökéletek volt minden. És ekkor láttam utoljára együtt a Gyulai Teamet. Utána pedig a gyermekünk születésénél.

Ezt a részt konkrétan sírva írtam meg. Remélem hogy eléggé megható és váratlan volt ez számotokra. Nagyon szeretlek titeket.

Puszi R:3