Mikor megismertelek /Kempf Zozo/

Végre itthon!

Reggel 7 órakkor kikeltem az ágyból, és lebaktattam a lépcsőn. Reggeli kávémat szürcsölgetve néztem fel az internetre. Láttam hogy Dóri eszméletlenül boldog, és alig várom hogy lássam. Viszont megnéztem az üzeneteimet, és eléggé fura üzeneteim jöttek. Hirtelen nem tudtam mit véljek azon az üzeneten, hogy: Vigyázz magadra!

A legaggasztóbb az volt hogy ezt egy ismerősömtől kaptam. Ádámtól.

                                                                         December 23 péntek

Nos. Holnap karácsony és most már 8 hónapos anyuka vagyok. Jövőre fognak megszületni az ikreink. Igen. Kiderült hogy ikreink lesznek méghozzá egy lány és egy fiú. A kislány Eszter, a kisfiú pedig Zoltán lesz mint az apukája és a nagyapja. A karácsonyt most sem tudtuk együtt tölteni a csapattal pedig legalább 5 hónapja nem láttuk őket. Mindegy, ez most nem számít. Megígérték hogy a gyerekek születésekor ott lesznek. Veronicáék lesznek a kereszt szülők. Remélem tényleg ott lesznek, nem szeretnék csalódni bennük. Az Ádámtól kapott üzenet után meginogtam lelkileg de kiderült hogy még börtönben van és valamilyen pszihirátrián kezelik, ugyanis nem beszámítható. De ennek már 5 hónapja.

- Dalmaaa, hova raktad a lisztet? - kérdezte Évi, a konyhából kiabálva

- Második szekrény harmadik polc - kiabáltam vissza reggel 6:48 perckor

- Jó lenne ha nem vernétek fel az egész házat a kiabálásotokkal - szólt Zozó reggeli rekedtes hangján, miközben lejött a lépcsőn

- Hát ehhez szokj hozzá. A gyerekeid is sírni fognak a nap 24 órájában. És pont akkor amikor lepihennél. Én is átéltem, de főképp te voltál ilyen sírós - nevetett Évi

- Köszönöm hogy nem nekem kellett elmondani 100-adjára is - nevettem most már én is

- Jólvan nevessetek csak. De ha majd jövünk ide ti is kelhettek nem csak mi - nevetett fel ördögien Zozó

- Na erre most rúgott egyet......- mondtam majd elgondolkoztam melyik baba lehetett - valószínűleg a fiad mert ez most nagyon fájt - kaptam a hasamhoz

- Jól vagy? Nagyon fájt? Hozok vizet - mondta Évi, és azzal a lendülettel meg is fordult és a konyhába ment vízért. Leültem a legközelebbi fotelbe Zozó pedig leguggolt elém.

- Jól vagy? - kérdezte elég nagy aggódással a szemében

- Persze, csak kicsit erőset rúgott. Fordult már ilyen elő nyugodj meg - mosolyogtam rá majd simítottam meg az arcát

- Jobban vagy? - kérdezte Évi, majd a kezembe nyomta a pohár vizet

- Nyugalom Évi. Ha minden egyes ilyen pillanatban amikor erőset rúg valamelyik akkor 5 percenként hozhatnád a vizet - nevettem fel

- Jó, akkor inkább 5 percenként hozom a vizet. Biztos minden rendben a babákkal? - kérdezte Évi

- Évi! Semmi bajuk nincsen. Én megértem hogy aggódtok. De igazán kaphatnék egy kis magánteret. Óránként más ember van mellettem valamilyen ürüggyel. Nem vagyok 2 éves kisbaba aki kárt tehet magában - mondtam majd felálltam a fotelből és kimentem a kertbe.

- Csumpi. Mond el nekem.....Miért kell mindenkinek ennyire vigyázni rám. MAgánteret akarok. M-A-G-Á-N-T-E-R-E-T. -betűztem le a kutyának a szót. Csumpi erre csak röfögött egyet én pedig felvettem a cipőmet és elmentem sétálni. Nem tudott róla senki csak Patrik és Dóri. Dóri is jött velem mert látta hogy kicsit magam alatt vagyok.

- Csajszi. Azért vigyáznak rád mert szeretnek és babát vársz. Vagyis babákat. - mondta miközben hátamat simogatta

- Én azt értem. De nem kell engem felügyelni - néztem rá

- Megértelek. De légy velük elnéző

- Persze. Egész életemben én voltam elnéző. - mondtam majd megforgattam a szemem

- Jó. Mindegy. Menjünk lassan vissza Zozo már biztosan keresett - mosolygott rám