Ez a történet Tóth Dalmáról szól aki nemrég költözött Gyulára. Barátnői álltal megismerkedik a Gyulai Teammal így Kempf Zozóval is. Vajon be tud illeszkedni a Békéscsabai lány a Gyulai társaságba?
- Dóraaa, hozod azt a díszt? - kérdeztem barátnőmtől aki körülbelül 15 perce ment fel a padlásra a csúcsdíszért
- Nem találom. Segíts mááár - ordított ő is velem
- Megyek - mondtam, mikor az utolsó angyalkát tettem a fára
- Évííííí nem találjuk a csúcsdíszt kiabáltam le 5 perccel azután, hogy felmentem Dórihoz
- Dalma. Mondtam hogy a......jó mindegy megyek - mondta majd felmászott a létrán. És így ment ez emberről emberre. A végén már hatan voltunk a padláson a csúcsdíszt keresve. Én, Dóri, Évi, Zozó, Zoli és Patrik. Dóri, nekem szólt, én Évinek, Évi Zozónak, Zozó Patriknak, és végül mindannyian Zolinak. Így telt a reggelünk szent estén. Aztán végül az a csúcsdísz is meglett amit végül Dóri talált meg egy doboz alján amelyben nagyrészt a fiúk régi játékai voltak. Tehát a nap megmentője Dóra volt. Aztán mi hárman lányok elvonultunk a konyhába neki állni az aznapi ételünknek. A fiúk elmentek a városba az ottani rokonokhoz boldog karácsonyt kívánni mert ez náluk így szokás. Mi körülbelül 3 óra alatt kész is lettünk az ünnepi étellel, amit utána este meg is ettünk. Eléggé nagy adagot főztünk, így bőven maradt holnapra is. Az ajándékaink leginkább baba ruhák voltak és baba játékok, illetve plüssök.
December 31
Hát. Amióta 18 éves lettem új évkor a szeszes ital sosem maradhatott ki. Csak ebben az évben a gyerekek miatt. Éjfél előtt pár perccel emeltem meg a poharam amiben gyerek pezsgő volt található.
- Hát akkor boldog új évet. Örülök hogy ismerhetlek titeket - mosolyogtam poharamat tartva
- Ez szerintem kölcsönös - mosolygott Évi
- BUÉKKKKKKKKKKKK - ordított Patrik
- Buék - mondtuk mi is egymást puszilgatva majd puszi előtt Évi előtt megálltam de senki nem értette miért
- Mi az Dalma? - kérdezte Évi
- Fogalmam sincs de nagyon fáj a hasam - mondtam - Nem..... ez nem egyszerű fájás.... jönnek a babák - néztem rájuk fájdalmasan és mindenki pánikba esett. Ugyanis mindenki fogyasztott szeszes italt. Ami ez esetben egy hatalmas nagy probléma volt így nem volt ki vezessen. Senkinek nem esett le hogy létezik a mentő autó. Végül 32 perc után megszólaltam a földön ülve
- Mentőt azonnal - ordítottam teli torokból és olyan hangon ami még számomra is ismeretlen volt
- Tényleg - kaptak a fejükhöz és már hívták is a mentőt
---- A mentőben ----
- Hozzanak egy toló széket. Egy kismama szülni fog! - kiabálta az egyik mentős az éppen kint álló ápolóknak, orvosoknak. Ezek után berohantak velem a szülőszobába miközben folyamatosan egy szöveget hajtottak: Lélegezzen nagyokat
Felfeküdtem a szülőágyra és csak próbálkoztam és próbálkoztam. Már teljesen leizzadtam, teljesen vizes hajam pedig az arcomba lógott. Már a nővér is a homlokomat törölgette miközben életem legjobb fájdalmát éltem át. Már szédültem mikor meghallottam a fiamat sírni. És valamilyen módon hirtelen erőre kaptam és már mire feleszméltem a kislányom is sírt. Megmosás után a kezembe adták őket és tudtam hogy nem Zoltán és Eszter lesz a nevük. Egyszerűen nem illett rájuk. Az orvos kiment hozzájuk és hallottam valamit.
- Maguk ilyen sokan vannak?- Kérdezte az orvos - az előbb még csak öten álltak itt. Na mindegy. Gratulálok. Bemehetnek - mondta az orvos és meglepetésemre betartották az ígéretüket és mind itt voltak a gyerekek születésnapján.
- Zozó..... nem lehet Zoltán és Eszter a nevük.... nem illik rájuk - néztem a páromra aki éppen a kisfiát tartotta kezében. A lányom jelenleg a kereszt szülőknél volt mikor ezt mondtam. Mindenki rám nézett és egy halk bólintással erősítették meg igazam.
- De akkor mi lesz a nevük? - kérdezte Évi
- A lányomról az Adél jut eszembe, a fiamról pedig.....- akadtam meg hiszen sok név kavargott a fejemben
- Olivér - szólalt meg Zozó kicsit elszakítva tekintetét a babáról
- Olivér - mosolyogtam. Aztán a fiamat Évi fogta, a lányomat pedig Zozó
- Tényleg az Adél a megfelelő - mosolygott majd mikor mind két baba vissza került hozzám csodálva néztem a két kisbabánkat akiket most már én is 5 percnél tovább foghattam, hiszen mindenki kapkodta a másiknak a kezéből. Azt hiszem én vagyok a leges legboldogabb anyuka.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
