Mikor megismertelek /Kempf Zozo/

Az álomszép esküvő

Kora reggel 6:40 kor keltett Dóri hogy induljunk a fodrászhoz hiszen elérkezett az esküvő napja. A ruhámat anyukám már elhozta a szalonból, így azzal már nem kellett törődnöm. Elég sok változás történt a leánybúcsú alatt. A kereszt szüleink lettek a tanúk ugyanis szüleink elmondása alapján ez így szokás. Miközben sétáltunk a fodrászhoz gondolkodtam. Gondolkodtam azon hogy milyen gyorsan eltelt ez a 23 év. Oda sem figyelek és mindjárt bottal fogok járni az unokáim pedig az körülöttem fognak futkosni. De térjünk vissza a valóságba hiszen ez kéne az egyik legszebb nap az életemben. A fodrászhoz beérve kértem meg Klárát a másik fodrászt hogy valami egyszerű de mégis feltűnő frizurát készítsen nekem. Így egy atom göndör hajat készített el nekem aminek az első két szála hátra volt csatolva. Fehér csillogós virágok kerültek végül bele, mivel egyszerűen imádtam azokat a virágokat. Mikor végül mindenki kész lett fizetés után kimentünk és elkezdődött a pletyizés.

- Gyönyörűek vagytok - szólaltam meg én először.

- Úgy mint te. Ehhez a hajhoz még hozzáadjuk a ruhádat és olyan vagy mint egy habos babos hercegnő - szólalt meg anyukám.

- Nem is annyira habos babos. Vagy igen? - nevettem el magam és komolyodtam meg egy pillanat alatt hirtelen.

- Nem. Viszont látni akarom hogy áll rajtad indulás! - tapsolt kettőt Veronica és már indultunk is. Tudni kell hogy Veronica beállította magát valami órának hiszen neki köszönhetően sosem késünk el soha. Haza érve felvettem a ruhám és beültünk a kocsiba és azzal a lendülettel indultunk a parkba ahol a baba kék esküvőnk lesz megtartva. Zozó szerencsére nem látott meg hiszen ez így szokás hogy a vőlegény nem láthatta a menyasszonyt az esküvő előtt. Így gyorsan beszaladtunk egy nagyobb helyiségbe a parkba majd kezdőthetett az esküvő. Édesapámat átkarolva indultunk Zozóhoz. Mikor ráléptünk a vörös szőnyegre mint a sztárok mindenki felfigyelt ránk, s mindenki felállt. Rebeka fogta hátul a ruhámat, Veronica húga Anna pedig előttem szórta a virágokat. Zozó pedig csak mosolygott. Fogalmam sincs mi zajhatott le a fejében bár annyira nem is foglalkoztam vele, csak mentem felé.

                    

                                                                   ----Zozó szemszöge----

Mikor Dalma kilépett a ruhájában nem tudtam mit csináljak. Csak álltam és néztem miközben mosolyogtam. Lassan lépkedett felém édesapja vállán, és csak rám nézett. És egyszer csak odalépett hozzám édesapjával pedig kezet ráztunk. És a pap pedig megszólalt.

- Kedves egybegyűltek. Azért gyűltünk ma itt össze fényes pompás ruhákban hogy e két ember életét lássuk összekötődni. - kezdte el - Tehát ha bárkinek bármilyen ellenvetése van hogy e két ember miért ne keljen egybe, mondja most vagy hallgasson örökre. - mondta ki és mindenki csendben maradt. Csak a szél susogását és a madarak csiripelését lehetett hallani.

- Tóth Dalma. Férjedül fogadod e Kempf Zoltánt, Igéred e hogy jóban rosszban, egészségben,betegségben, kitartasz mellette míg a halál el nem választ? - kérdezte meg Dalmától

- Igen - fakadt sírva. Én meg csak mosolyogtam.

- Kempf Zoltán. Feleségedül fogadod e Tóth Dalmát, ígéred e hogy jóban, rosszban, egészségben, betegségben, kitartasz mellette míg a halál el nem választ?

- Igen.

- Nos akkor kérném a gyűrűket. - mondta ki mikor Dóri behozta a gyűrűket. Feltettük egymás ujjára és következhetett az amit mindketten a legjobban vártunk.

- Megcsókolhatod a menyasszonyt - mosolygott a pap.

- A csók után aláírtuk a papirokat és elindultunk az este helyszínére. Ami a Kempf- Tó volt.

Sajnálom hogy eddig nem voltam. De most már írok ígérem!

Puszi R:3