Jégvirág I. /Befejezve/

Chapter 19

   – Szerintem szörnyű voltam – dőltem hátra a kanapén.

   Apával meghívásunk volt mára a The Tonight Show with Jimmy Fallon című műsorba, és most a többiekkel azt nézzük vissza.

   Amikor apa előállt ezzel, hogy meghívták és hogy külön kihangsúlyozták, hogy engem is várnak, először elküldtem a fenébe. Igen, majd pont én közönség, és kamerák előtt fogok beszélni... Végül a szerkesztők addig bombázták a PR-osainkat, hogy beadtam a derekam. Előre megbeszélt kérdéseket kaptunk, így átbeszéltük a válaszainkat apával, de ennek ellenére is teljes frászban voltam. Azért egy meglepetés kérdést kaptam: ki a főnök a csapatban? Amerika Kapitány vagy Vasember? Rövid gondolkodás után, a Kapitányt mondtam ki főnöknek, apa pedig megsértődött, ezért megindokoltam, hogy ő alig van bevetéseken, és a Kapitány jobb terveket készít, főként biztonságosabbakat. A felvétel óta nem áll velem szóba, de biztos csak rájátszik, nem gondolja komolyan, ha pedig igen, akkor meg egy picit sérült az egoja, ami már ráfért.

   – Te mindig csak oltod magad! – jegyezte meg Clint.

   – Ez nem igaz! Mikor öltözök vagy lezuhanyozok, mindig nézegetem magam a tükörben, és elégedett vagyok magammal.

   – Te stírölöd magad a tükörben? Tényleg Stark lánya vagy.

   – Mert te nem szoktál a tükör előtt befeszíteni, egy edzés után... – vágtam vissza. – De tényleg szörnyű voltam – mutattam a tévé képernyőre.

   – Miért volt szerinted annyira szörnyű? – kérdezte Steve.

   Grimaszoltam. Igazság szerint, a felvétel után éreztem katasztrofálisnak a szereplésemet, de így visszanézve nem olyan rossz, mint gondoltam.

   – Hát... Az egész. Hallatszik, hogy remeg a hangom, állandóan a hajamat piszkálom, egyáltalán mikor szoktam így nevetni? – szörnyedtem el.

   – Ideges voltál, ez természetes. Ez az első szereplésed, a sajtótájékoztató óta – szorította meg a combom Steve nyugtatáskép.

   – És nem is az utolsó! – szúrta közbe Clint kárörvendőn.

   – Clint, én is szeretlek, és majd én is ennyire foglak biztatni, ha éppen téged kell. Jut eszembe, ti miért nem jártok ilyen helyekre? – pattantam fel.

   – Mert a mi vezetéknevünk nem Stark – válaszolt egyszerűen Barton.

   Egyszerű, de igaz válasz. Szuper... Még egy kiváltság ezzel a névvel, amit nem akartam. Már a következő hónapra be is van tervezve egy interjú, és egy fotózás az egyik nagy magazinnal. Úgy látszik a PR csapat úgy gondolja, hogy ideje öregbíteni a Stark név hírnevét.

   – De ti is híresek vagytok!

   – Inkább hírhedtek.

   – Ki oltja most magát? – néztem rá.

   Elnevette magát és feltápászkodott.

   – A New York-i dolog miatt hideget-meleget kaptunk, persze a pozitív visszajelzés több, mint a negatív, de te nem csináltál akkora galibát, mint mi, ezért téged még mindenki szeret. De ne aggódj, majd téged is megutálnak egy nap mandula! – veregette meg a vállam.

   Elnevettem magam.

   – Steve – fordultam felé –, te híres vagy. Háborús hős vagy, kártyapaklit, képregényeket is eladtak veled, még filmekben is szerepeltél anno. Miért nem interjúztatnak téged?

   Megvonta a vállát.

   – Ezt a sajtósainktól kérdezd meg.

   – Mert ő nem olyan dekoratív, mint te, drágám! – lépett be apa.