Jégvirág I. /Befejezve/

Chapter 1

  Szeptember 20., péntek

   Ezt a dátumot mutatja a telefonom miután 06:23-kor kinyomom a negyedik szundi gombot. Kikeltem az ágyból, és a tükör elé álltam megfésülni a lapockámig érő barna hajamat, miközben a csokibarna szemeimet néztem, és elgondolkodtam.

   Holnap leszek tizennyolc éves. Nem mintha várnám. Legalábbis most már nem. Az ember hónapokkal előtte elkezdi mondogatni, hogy mindjárt nagykorú lesz, hogy ezt, meg azt fogja csinálni, ha betölti azt az életkort, aztán egyszer csak elérkezik a várva várt nap, és nem érez különbséget, mintha még mindig tizenhat vagy tizenhét éves lenne. Azt hiszi, hogy tizennyolc lesz és döntésképes, felelősségteljes felnőtt ember lesz belőle, egyik napról a másikra. Ez hosszú évek folyamata alatt alakul ki, és még az élettapasztalatról nem is beszéltem.

   Na, ezt éreztem én is. Titokban én is nagyon vártam, bár ezt senki orrára nem kötöttem. Nem vagyok annyira érzelgős.

   Felöltöztem, reggeli, fogmosás és indulás a suliba. Lezártam a biciklilakatot a kerékpártárolóban, majd bementem az ürességtől kongó folyosóra. Sosem sietek, ha az első óra matek vagy fizika.

   A matek és a fizika tanár kedvence vagyok - a kémia tanáré is voltam, de 12. osztályban már nincs, - mindig elnézik, ha elkések, vagy éppen lefeleltetnek a táblánál, és mindig gazdagabb leszek egy ötössel. Valamilyen oknál fogva zseni vagyok ebből a három tantárgyból, a többivel együtt. Ami még érdekesebb, hogy a családomban senki se ekkora zseni, ha számokról van szó, így senki se érti, honnan örökölhettem ezt az érzékemet. Néha azzal viccelnek, hogy összecseréltek egy másik babával a kórházban. Anyukám Siófok legjobb szállodájában a konyhafőnök, apukám ugyanabban a gimiben tesitanár ahová én is járok. Szóval nekik elég egy alapszintű matektudás. A bátyám informatikus, ezért elég jól kell konyítani a matekhoz, de még így is mesze felülmúlom őt.

   Odaérkeztem a termünkhöz, bekopogtam és bementem.

   – Jó reggelt tanárnő! – becsuktam az ajtót mögöttem.

   A matektanár nagyot sóhajtott és ránézett az órájára.

   – Alíz – kezdte fáradtan, – nem lehet egyszer az életben, hogy beérsz időben? – Ránéztem a táblára. Címnek a mértani sorozatok voltak felírva. Komolyan? Pofon egyszerű. – Mi lesz a matek érettségi napján?

   – Nyolckor kezdődik ugye? Akkor tizenegyre ott vagyok! Bár lehet, hogy be se megyek, nyugodtan ráírhatja a tanárnő az ötöst. – Rosszallóan nézett rám a tanárnő. – Elnézést tanárnő! – indultam volna meg a helyemre, de a tanárnő megállított.

   – Várj csak! – elkezdett kotorászni az asztalon. – Ötös lett az előző dolgozatod.

   A nagy csendben ki hitte volna, és kit érdekel felszólalásokat lehetett hallani. Az iskola legjobb tanulója vagyok, szóval senkit se lep meg egy ötös dolgozat.

   – Remek – ültem le a helyemre a leghátsó padban, a legjobb barátnőm, Kati mellett. – Hogy sikerült a dogád?

   – Egyes – mondta unottan.

   Az óra többi része, jegyzeteléssel telt el. Nem szeretek órán beszélgetni, mindig szorgalmasan jegyzetelek, még akkor is, ha tudom az anyagot. Tisztelettudó, rendes lány vagyok - bár tudok csípős is lenni -, és utálok csalni, megcsinálom a házi feladatokat, és időpontra beadom az esszéket.

   – Mért nem másoltál rólam? – fordultam Katihoz, amikor kiment a tanár szünetre.

   – Magamtól megcsináltam az összes feladatot. Érted? Az összeset! – háborodott föl. – Szerintem direkt rosszul javította ki a dogákat!

   – Szerintem meg nem szándékosan javította ki rosszul. – Kati úgy nézett rám, mint egy őrültre. – Egyszerűen csak nem tud számolni. – Helyeslően bólogatott. – A múlt héten is az egyik feladatot rosszul csinálta.

   – Miért nem szóltál neki? – nézett rám mosolyogva, miközben a szőke haját összegumizta.

   – Minek? Azt gondoltam majd rájön, hogy valami nem stimmel. Végül is ő a tanár.

   – Azt hiszem, hogy most felhasználnám a ,,baráti korrepetálás, bármelyik tantárgyból" című kupont, amit a tavalyi szülinapomra kaptam tőled – gondolkozott el.

   – Részemről oké.

   – Mi a kövi óra? – kérdezte Kati.

   – Fizika.

   – Basszus, nagy felelés! – nyögött föl. – Nem vállalnád be önként?

   – Nem, nem csajszi! Tudod milyen vagyok. – Amellett, hogy én vagyok a legokosabb diák, én vagyok a legcsöndesebb, legfélénkebb is. Nem szólalok meg órán, hiába tudom a helyes választ.

   Nem vagyok egy nagy társasági lélek, nem nagyon kommunikálok az osztálytársaimmal és ők se velem. Inkább legyen egy nagyon jó barátom, mint sok száz. Eléggé zárkózott is vagyok, de mindenkinek jobb ez így szerintem. Ezzel megtudom védeni környezetemben élőket és magamat is.

   A nap többi része eseménytelenül telt el, délután kettőre haza is értem, megebédeltem és elkezdtem takarítani, mivel ugye holnap lesz a szülinapom, így holnap bulit tartunk családi körben. Éppen az előszobában takarítottam a tükröt amikor anya és apa is hazaért.

   – Szia drágám! – nyomott anya egy puszit a fejemre. – Milyen napod volt?

   – Uncsi – tartalmasan válaszoltam.

   – Aha, szóval az neked uncsi, hogy ötös lett a matekdolgozatod? – kérdezte apa.

   Felhúztam a szemöldököm.

   – Ez nektek miért újdonság? Életemben nem kaptam semmilyen dolgozatra négyesnél rosszabb jegyet. – Az is csak egyszer fordult elő.

   – Így simán bekerülsz az ELTÉ-re. Vagy bármelyik másik egyetemre. De akár még külföldre is mehetsz! – zsongott be apa.

   Már megint ez a téma. Hiába vagyok okos, fogalmam sincs, hogy mi akarok lenni.

  – Aha, biztos.

   A délután többi része takarítással telt apának és nekem, anyának a holnapi vacsora előkészítésével. Olyan ötfele a tesóm is hazaérkezett. Fél hatra mindent megcsináltam, amit akartam, így felmentem a szobámba, elhelyezkedtem a fotelban és olvastam egy könyvet. Mikor már teljesen belemerültem a könyvbe, valaki csöngetett. Nem túlzottan érdekelt, úgyhogy folytattam az olvasást, bár nehéz volt odafigyelni a betűkre, mert valaki elég hangosan beszélt angolul.

   – Liz hozzád jöttek! – szólt hangosan anya. – Gyere le!

   Nagyot sóhajtva felálltam és lementem a lépcsőn. Amikor beléptem az ebédlőbe, földbe gyökerezett a lábam.

   – Üdvözletem! – köszönt angolul a vendég, miközben felém nyújtotta a kezét.

   A vendég, aki Tony Stark.

Javított verzió: 2019. 05. 25.