Jégvirág I. /Befejezve/

Chapter 7 (+ Köszönöm)

Ezer megtekintés. Több mint ezer megtekintés.

Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy elértük ezt a mérföldkőt, még ha nem is most volt ez, hanem három, négy héttel ezelőtt is. Nélkületek ez nem lett volna meg. És sajnálom azt, hogy a nyár alatt nem adtam ki több fejezetet. Higgyétek el nem így terveztem, nem volt sok szabad percem.

De nem húzom tovább a szót, végre itt az új fejezet.

Köszönöm!

   – Ne égesd le a hajam! – figyelmeztettem Natet körülbelül az ötödik alkalommal, miközben a hajsütővel göndörítette be a hajam. – Nem akarom levágatni, mert régóta növesztem.

   – Nyugi, nem fogom. Szerinted az én hajam alapból ilyen göndör? – utalt a gyönyörű vörös hajára.

   Ma van ez a buli féleség, amin közelebbről leszek bemutatva. Mindenféle ember meglett hívva, politikusok, üzletemberek, a katonaságtól fontos személyek, és még valakik, de hogy minek azt nem tudom. Komolyan, minek? Minek parádézzak előttük szép ruhában? Nem ez lesz a munkám, hanem az, hogy olyan helyzetekben amikor már a nagyhatalmasságok tehetetlenek, – vagy földönkívüliek jöttek turistát játszani –, akkor megvédjem a hátsójukat! Miért jó pofizzak velük?

   A gondolataimból Nat szakított ki azzal, hogy a forró hajformázó eszköz hozzáért a fülemhez.

   – Aú! – kiáltottam fel.

   – Bocsi! – szabadkozott. – De csak azt mondtad, hogy a hajadat ne égessem le, a füledről nem volt szó. – Szúrós szemmel néztem rá.

   Frizura és smink elkészítése után jöhetett a ruha felvétele. A ruha sötétkék, mikádó selyemből készült – az árcédulát meg se mertem nézni –, a szoknyarész deréktól bővül, hátul a földig ér, elől pedig a bokám fölé, így látható az öt centi magas ezüst szandálom. Ha ennél magasabb lenne, egy lépés után elbuknék, de ha valamilyen szerencse folytán sikerül talpon maradnom, akkor meg a bokám lázadna fel a lábbeli ellen. Nem szeretem mutogatni magamat, ezért választottam ezt a ruhát, aminek a felső része rásimul a testemre, de egészen a nyakamig ér, onnan spagetti pánttal csatlakozik az igen csekély háti részhez. Az öltözőben vettem észre, hogy a hátamat csak a derekamig takarja, magyarul az egész hátam kint van, de Pepper meggyőzött, hogy ezt a ruhát válasszam. Szóval ezt választottam, de kellett egy kis igazítás.

   – Na készen állsz?

   – Külsőleg igen, de lelkileg nem – mondtam nagyot sóhajtva.

   – Ne parázz! Csak egy kicsit dumálsz pár emberrel, és ennyi – nyugtatgatott Nat. – Akár a kutyákról is cseveghetsz velük, csak legyél aranyos.

   – Minek legyek aranyos?

   – New York miatt eléggé berágtak ránk – nézett rám jelentőségteljesen.

   Ez mindent megmagyaráz. Rengeteg embert interjúztattak meg a különböző hírcsatornák. A válaszok vegyesek voltak. Voltak, akik tévén keresztül mondtak köszönetet a Bosszúállóknak azért, hogy megmentették az életüket, vagy egyszerűen csak örültek, hogy léteznek. De természetesen ott van a másik oldal, akik azt kérdezték, hogy ki fogja azt a kárt helyreállítani, amit ők okoztak, vagy volt, akiben csak még több kérdés vetődött fel, hogy mit titkolhat még a kormány.

   – Gyerünk! – noszogatott az ügynök.

   Eltipegtünk a liftig, vagyis pontosabban én tipegtem, mert Natasha úgy lépkedett a magassarkújában – ami sokkal magasabb, mint az enyém –, mintha futócipő lenne rajta. A legfölső szinten kiszálltunk, ami leginkább egy luxus bárra hasonlított, és Tony műhelye is itt kapott helyet.