Jégvirág I. /Befejezve/

Chapter 17

Köszönöm szépen a 7000 megtekintést! 

   Hirtelen tértem magamhoz, majd ültem fel. Sziszegve a fejemhez kaptam, mert szörnyű fájdalom hasított bele és szemeim se örültek a fénynek. Visszadőltem és megvártam, hogy elmúljon a szédülés, utána a szememet szoktattam a fényhez.

   Közben lassan rakosgattam össze a történteket. Egy dolgot már biztosan tudok: elraboltak.

   Szenvedve feltornáztam magam, és a kemény ágy szélére ültem. Nincs sok minden, amit fel tudok mérni. Téglafalak, egy fém ajtó, mosdókagyló, tükör és egy olyan vécé, ami még egy kocsmáénál is rosszabb higiéniával rendelkezik.

   Idegesen dörzsölgettem a kezeimet, és kapkodva vettem a dohos levegőt. Az agyam teljesen leblokkolt, mert most fogtam föl igazán, hogy mi is történt velem. Nem volt semmi épkézláb gondolatom, csak a sebes szívverésem dörömbölését hallottam. A pánik is elért engem, és kivert a víz. Lehunytam a szemem és csak a légzésemre figyeltem, hogy lelassítsam. Próbáltam gondolkozni, de csak egy szó visszhangzott a fejemben: egyedül. A bal alkaromba belevájtam a körmeim hátha kiszakít a zsibbadásból. Elengedtem a kezem, és néztem, ahogy kiserken a vérem.

   Ekkor utolért az eszem. Szinte hallottam a Windows XP hangját ahogy üdvözöl miután bekapcsoltam régen a számítógépemet.

   A zsebeim!

   Leellenőriztem, de a telefonom nincs meg, az órám viszont a kezemen maradt, amit Steve-től kaptam. Inkább raktam volna el az apától kapott telefont, ami egy átlátszó üveglapnak tűnik, széle pedig fekete fémmel van körbe futtatva. Arra senki se gondolt volna, hogy egy telefon, és csakis az én ujjlenyomatomra reagál.

   Óvatosan felálltam és odalépegettem a csaphoz, hogy megnézzem a tükörképemet. Hát kár volt! Eléggé cefetül festek. Az arcom bal felét beterítette a vér, amitől a hajam is összeszáradt. A bőrömön hegek, ahol a szilánkdarabok megvágtak. Kitapogattam a fejbőrömön a sérülést, ami rögtön elöltötte a fejem vérrel, miután átrepültem a kirakaton. Éppen hogy beforrt, úgyhogy nem piszkálgatom tovább, nehogy felsértsem. Megnyitottam a csapot és próbáltam legalább az arcomról lemosni a mély vörös foltokat, de nem volt könnyű dolgom. Legalább szappant tehettek volna ide!

   Amikor végeztem, magamat bámultam a tükörben. Jó nagy szarban vagy! Most csak magadra számíthatsz, neked kell óvnod az életedet. Aztán belém hasított a felismerés, hogy megöltem még egy embert... De nem szabad most elhagynom magam, most kell csak igazán ébernek lennem. Jó eséllyel szaporítom még a számot, ezért nem szabad még jobban kiborulnom. A többiek biztos keresnek már – remélem legalábbis, hogy feltűnik valakinek, hogy a vásárlásból nem értem haza. Basszus elhagytam a frissen vásárolt cuccokat, pedig olyan jó edző ruhákat vettem!

   Lépéseket hallottam az ajtó felől. Körbenéztem a cellában, hogy van-e valami, amit hasznosíthatok, mint fegyver. Te vagy a fegyver te hülye! Az ajtó melletti sarokba mentem, mert az ajtó arra nyílik, így megtudok bújni a mögötte lévő holttérben.

   Egy hegyes jégcsapot csináltam, ekkor láttam meg, hogy mennyire sebesek a kezeim. Pedig nem is használtam olyan sokat az erőmet.

   Felkaptam a fejem, mert már az ajtó előtt állt valaki. Bedugta a kulcsot a zárba, majd nyikorgással kinyílt. A falhoz lapultam, csendesen vettem a levegőt, miközben az egész testem remegett a félelemtől. Bejött valaki, megállt háttal nekem, én meg rárontottam. A hátába mártottam a jégcsapot, majd kihúztam. Ő nyögve a földre zuhant. Megfordultam, hogy távozzak, de megdermedtem mert egy fegyvercsővel találtam szembe magam.