Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

5. rész - Együtt

A következő két nap hamar eltelt és el is jött a szombat. Todoroki már hajnalban fent volt, nem tudott aludni. Igaz a szőke nem mondott neki időpontot, hogy mikor mennek a városba, de biztos volt benne, hogy sokáig fog aludni a másik. Így úgy döntött reggeli előtt még elmegy futni és edzeni kicsit. 8 körül ért vissza a kollégiumba, ahol még továbbra sem volt élet. Ritka volt, hogy szombat reggel nem volt semmilyen iskolai foglalkozásuk, de amikor egyszer-egyszer így alakult mindenki majdnem délig aludt. Todoroki egyenesen a fürdőbe ment, miután összeszedte a cuccait a szobájából és egy hosszú zuhanyt vett. Élvezte, ahogy a forró víz égeti a bőrét. Még mindig fájt kicsit a teste a Bakugoval való verekedés miatt, de nem bánta. Ebből is tanult, hogy erősebbnek kell lennie. Végül, majd félórás zuhanyzás utána kilépett a víz alól és szárazra törölte a testét. Felöltözött majd fogat mosott és visszament a szobájába. Ránézett a telefonjára, de Bakugo még mindig nem adott életjelet magáról. Így hát úgy döntött addig tanulni fog.
Bakugo 10 körül ébredt hangos kopogásra. Beletelt kb 1 percbe mire rájött, hogy az ajtaját veri éppen valaki.
- Mi a fasz van? - üvöltött fel
- Bakugo ébren vagy? - hallatszott Kirishima hangja a túloldalról.
- Mostmár igen te hülye. - tépte fel az ajtót. - Mi van?
- Van kedved jönni velünk edzeni? - kérdezte vigyorogva a vörös hajú.
- Nincs. - ásított fel a szőke
- Ne csináld már. - nyüszítette a másik - Mostanában folyton morcos vagy és nem csinálsz velünk semmit.
- Ma nem érek rá. - mondta unottan
- Miért ? - kerekedett ki Kirishima szeme - Bejöhetek?
- Felőlem. - tárta ki az ajtót Bakugo és a másik már bent is volt. Lehuppant a székre miközben várta a választ.
- Nos miért nem?
- Bemegyek a városba Todorokival.
- Hogy mi? - csodálkozott Kirishima
- Aizawa azt mondta nem mehetek egyedül, így magammal viszem.
- De miért nem engem? - húzta el a száját
- Mert őt viszem. - Bakugo a beszélgetés közben a ruháit nézegette. Nem tudta mit vegyen fel. Végül egy fekete nadrág, egy fehér póló és egy szürke pulcsi mellett döntött.
- Mostanában egész jóba lettetek. - mosolygott rá Kirishima
- Az erős túlzás. - vágódott le Bakugo az ágyra. - De már nem annyira kiállhatatlan. - apró mosoly jelent meg a száján, ahogy a másikra gondolt.
- Egy mosoly. - lepődött meg a vörös - Kacchan mi történik?
- Semmi közöd hozzá. - bökte oda neki.
- Ne már. Mondd el! Én is mindent elmondok!
- Ja, pedig soha nem kérdezi senki. - vigyorgott rá.
- Akkor ne mondd el. - játszotta a sértettet Kirishima.
- Nem is fogom. Most pedig engedelmeddel, elmegyek zuhanyozni. - mondta Bakugo majd cuccait felkapva távozott.
Kirishima még ült egy kicsit és elmélkedett a hallottakon, majd ő is távozott a szőke szobájából és csatlakozott Kaminariékhoz, hogy menjenek edzeni.

Todoroki épp végzett a házifeladataival, amikor halk kopogásra lett figyelmes. Felállt és kinyitotta az ajtót.
- Kész vagy? - nézett rá Bakugo
- Persze. - felkapta a székről a kék kabátját és követte a szőkét a földszintre.
Bakugo belebújt a cipőjébe és a farmer dzsekiébe majd illedelmesen kitárta az ajtót Todorokinak.
- Akkor menjünk. - mondta.
Némán sétáltak az iskola kapuja felé.
- Nem fogsz fázni? - nézett kicsit aggódva az elég lengén felöltözött Todorokira.
- Nem. - jött a válasz.
A kijáratnál bemutatta a távozásra feljogosító papírját majd folytatták az útjukat továbbra is csendben. Todoroki néhány lépéssel mögötte sétált.
- Hé! - szólt oda neki Bakugo - Sétálj mellettem!
Todoroki mellé lépett de még mindig nem szólalt meg. Végül 10 perc múlva megtalálta a hangját.
- Hová megyünk?
- Enni. Éhes vagyok. - válaszolt a másik.

Egy tradicionális japán vendéglőbe mentek, amit Bakugo direkt Todoroki kedve miatt nézett ki. Ezt persze soha nem fogja neki elmondani.
- Üdvözlet! - köszöntötte őket a csicsergő hangú pincérnő
- Jó napot! - köszönt vissza illedelmesen Todoroki és kicsit meg is hajolt. Mindketten levették a cipőiket majd bentebb léptek.
- Két főre szeretnénk asztalt. - mondta Bakugo
- Rendben. - mosolygott rájuk a lány - Fáradjanak utánam kérem. - Az emeletre vezette őket. Az asztalok külön- külön helyiségben voltak egymástól toló ajtóval elválasztva. Mindegyik szoba tatami padlós volt.
- Parancsoljanak. - a pincérnő átnyújtotta az étlapokat majd távozott, hogy meleg zöld teát hozzon a vendégeknek.
- Nagyon hangulatos ez a hely. - mosolygott rá Todoroki a másikra. Kellemesen érezte magát nagyon régóta talán először.
- Örülök, hogy tetszik. - mondta Bakugo és közben az étlapot lapozgatta. Nem akart a másikra nézni nehogy elárulja mennyire is örül valójában.
A pincérnő pár perc múlva vissza is tért kezében a friss, meleg teával.
- Mit hozhatok enni?
- Én hideg sobat szeretnék kérni. Köszönöm. - válaszolt illedelmesen Todoroki és átnyújtotta az étlapot.
- Én pedig curryt, csípősen. - nyújtotta oda az étlapot Bakugo is.
- Köszönöm. Máris hozom. - hajolt meg a lány és távozott
- Hova kell ma menned? - nézett rá a másikra Todoroki?
- Hm? - vonta fel a szemöldökét
- Miért akartál bejönni a városba?
- Nincs különösebb oka. Unom már, hogy nem mehetek sehova, mert mindenki azt hiszi újra el fognak rabolni.
- Hát jobb félni, mint megijedni. Miért engem hívtál el?
- Egyedül nem jöhettem. És téged tartalak a legerősebbnek magam után... ha bárki is megtámadna. - mondta monoton hangon - Amúgy is te mondtad, hogy jó a csapatmunkánk.
- Való igaz.
Todoroki nem igazán ezt szerette volna hallani, de persze tudta, hogy amit szeretett volna azt sosem fogja.
Mindketten túl vakon értelmezték egymás jeleit és féltek elárulni a másiknak, hogy mit is éreznek. Ezen az sem változtatott, hogy a csókukat követően nem mertek egymás szemébe nézni és megbeszélni. Mindketten féltek a következményektől és egymás elvesztésétől. Hisz még csak most kezdenek jóban lenni.
- Illetve szerettem volna bocsánatot kérni a múltkori viselkedésem miatt. - nézett rá komolyan Bakugo - Rossz napom volt és túl reagáltam.
- Felejtsük el. - mosolygott rá halványan Todoroki.

Ebben a pillanatban érkezett meg a pincérlány az ételekkel.
Mindketten összeérintették a kezüket, meghajoltak, megköszönték az ételt és hozzá is láttak. Hamar megették mert már mindketten nagyon éhesek voltak.
- Nagyon finom volt. - mondta Todoroki.
- Ja nem volt rossz. Menjünk. - állt fel Bakugo és felvette az asztalról a blokkot, amit otthagyott a lány.
- Mennyi volt az enyém? - vette elő a pénztárcáját Todoroki
- Én fizetek. - indult el Bakugo. Todoroki kicsit kellemetlenül érezte magát miatta de esélye sem volt vitatkozni.
Bakugo lent kifizette az ételt majd a kijárat felé vette az irányt és már cipőben várta be a másik fiút.
- Jöjjenek máskor is! - búcsúzott el tőlük a pincér lány
- Nem szeretnék tartozni neked. - mondta Todoroki.
- Nem tartozol. Ez a minimum, hogy meghívlak ebédelni ha már rám szántad a szombatod.
- Akkor legalább egy forrócsokira vagy teára had hívjalak meg. - erősködött Todoroki és rámutatott egy kávézóra.
- Ahogy akarod. - bólintott Bakugo.
Mindketten forrócsokit kértek elvitelre és a közeli parkban leültek egy padra, hogy ott igyák meg.
- Ahhoz képest, hogy mindjárt november annyira nincs rossz idő. - jegyezte meg Bakugo.
- De annyira meleg sincs. - tette zsebre a szabad kezét Todoroki. A másikat melegítette a forró ital. Még nem volt teljesen ura a baloldalának így nem annyira próbálgatta felmelegíteni magát nehogy leégjen róla a ruhája.
- Fázol? - nézett rá Bakugo.
- Egy kicsit. - vallotta be a másik.
Bakugo lerakta a padra a poharat és felállt. Kivette Todoroki kezéből is a papír poharat majd lerakta a sajátja mellé és felhúzta a fiút állásba. Levette a sálját és a másik nyaka köré tekerte.
- Tudtam, hogy fázni fogsz - morogta a másik fülébe,ahogy a sál megkötésével bajlódott.
Todorokit ez a közelség és ez a törődés ösztönös mozgásra kényszerítette és átkarolta a másik fiú derekát. Arcát Bakugo nyakába fúrta ezzel próbálta elrejteni zavarát. Bakugo kissé meglepődött a hirtelen jött ölelésen de nagyon jól esett neki. Ahogy befejezte a sál megkötését kezeit körbe fonta Todoroki nyaka körül és pár percig így ölelték egymást. Egyikőjük sem tudta mit mondjon ez után. Kínosan érezték magukat és féltek, hogy amint véget ér az ölelés minden vágy újra csak álom lesz. Todoroki szíve egy pillanat alatt összetört a gondolattól és még szorosabban kezdte ölelni a másikat. Bakugo nem tudta hová tenni a másik közeledését és betudta annyinak, hogy nagyon fázik a másik. Végül pár perc után elhúzódtak egymástól.
- Így már kevésbé fázol? - kérdezte a szőke.
Todoroki a földre szegezte a tekintetét. Nem akarta, hogy a másik észre vegye a pírt az arcán.
- Azt hiszem. - suttogta maga elé
- Menjünk vissza a koliba. - Bakugo kicsit megsimogatta a másik fiú fejet mire az picit összerezzent.
- Minden rendben?
- Persze. Induljunk vissza.
Todoroki elindult vissza meg sem várva Bakugot. A szőke gyorsan felkapta a padról a két poharat és a másik után sietett.
- Hé az italod. - nyújtotta oda neki
- Köszi. - Todoroki elvette majd halkan folytatták tovább az utat.
Nem szóltak egymáshoz, mindketten elmerültek a saját gondolataikban.