Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

3. rész - Mi ő neked?

Másnap az iskolában mindketten úgy tettek mintha mi sem történt volna. Nem szoktak amúgy sem együtt lógni így elkerülni sem volt nehéz a másikat. Egy dolog változott: Bakugo nem érezte egész nap, hogy egy szempár lyukat fúr a hátába. Hiányzott neki az érzés, hogy a másik rajta tartotta a szemét.
Todoroki minden figyelmét az óráknak szentelte, így kis időre sikerült elkerülnie a tegnap este gondolatát. Viszont a következő órájuk gyakorlati, ahol a tanuló párjával kell közösködnie.

A gyakorlatot aznap kivételesen a tornateremben tartották meg.

- Gondolom érdekel mindenkit miért bent vagyunk. - szólalt meg unottan Aizawa. Iida keze már lendült is a magasba, de a tanár legyintett, hogy most nincs helye kérdésnek. - Had fejezzem be, utána jöhetnek a kérdések, bár nem érdekel. Az elmúlt időkben nagy hangsúlyt fektettünk a képességeitek fejlesztésére. Ezzel elősegítettük a testi fejlődést is. Viszont! - emelte fel kicsit a hangját - Az erő semmit nem ér állóképesség és harctechnika nélkül. Ezért ma párban fogjátok gyakorolni a közelharcot. Minden engedett, kivéve a képességeitek használata. Továbbá ha bárki meghal az okozót azonnal kicsapom. - nézett egyenesen Bakugo szemébe. A tekintete villámokat szórt
- Ennyi. - fejezte be Aizawa és leült a terem szélén egy székre.
- Gyere IcyHot had döngöljelek a földbe. - vigyorgott rá Todorokira és azzal a mozdulattal meg is indult a másik felé. Vigyázott, hogy ne üssön nagyot de meg ígyis sikerült a meglepett fiút a földre küldeni.
- Te nem vagy normális. - Todoroki nem tétovázott kigáncsolta a felette álló fiút, aki így szintén a földre került. Rögtön rá is mászott és Bakugo is kapott egy hasonló ütést mint amit ő mért az előbb a másikra.

15-20 percen keresztül verekedtek már mire Aizawa leállította őket mondván ebből komolyabb baj lesz.
Duzzogva mentek egymás mellett Recovery girl szobája felé. Mindkettejük arca meg volt dagadva és vér foltos volt mindenük. Nem éppen nyújtottak szép látványt. Recovery girl hamar rendbe tette őket, közben pedig hatalmas dorgálásban volt részük. Mire kész lettek már Aizawa is ott állt az ajtóban.
- Ti aztán nem vicceltek.
- Én leszek az első számú hős és nem fog az utamba állni egy ilyen felemás képű barom meg a hülye brokkoli haverja se. - üvöltött Bakugo
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - legyintett Aizawa - Ha itt kész vagytok menjetek vissza a kollégiumba pihenni mára vége az óráknak.
Todoroki bólintott. A másik fiú még mindig hangosan mérgelődött. A haragja tulajdonképpen egyfajta féltékenység volt, de ezt meg önmagának sem merte bevallani. Nagyon zavarta, hogy Todoroki egy szót sem szólt hozzá aznap, viszont Midoriya társaságában nagyon jól el volt.

- Hé! - üvöltött - Mondtam már, hogy mögöttem sétálj. - Bakugo cseppet sem finom mozdulattal levállalta, így megelőzte a másikat. Todoroki az ütésre felszisszent és nem tudta megtartani az egyensúlyát a földre rogyott. Nagyon elfáradt és nem értette a másik miért viselkedik így vele. Ismerte, de valahogy mégis rosszul esett neki. Ült egy darabig a földön csukott szemmel és maga sem tudta miért de a teste nem bírt tovább ébren maradni.
- Hé! - már csak ezt az egy kiáltást hallotta Bakugotól, aztán elsötétült előtte a világ.
A szőke fiú ijedten kapott a másik felé és épp, hogy elkapta így nem verte a fejét a földbe. Szólongatta de nem jött válasz. A kimerült arcát nézte, aztán megvizsgálta lélegzik-e. Egyenletesen vette a levegőt így nem érezte szükségesnek, hogy visszavigye az orvosiba. Felkapta az ölébe és egyenesen a kollégiumba vitte. Gondolkodás nélkül a saját szobája fele vette az irányt majd lefektette a fiút az ágyra. Egy darabig csak ült mellette és nézte. Millió gondolat és érzés kavargott benne. Miért találja ennyire vonzónak ezt a törékeny fiút? Miért érez késztetést arra, hogy a karjaiba tartsa? Miért akarja, hogy viszont szeresse? A keze akaratlanul mozdult. Kisimitott egy kósza hajszálat a másik arcából majd végig simitott rajta. Ekkor szólalt meg Todoroki telefonja a zsebében amire a szőke ijedteben összerezzent. Kivette a másik nadrágjából a telefont és ránézett.
- Mi a faszt akarsz Deku? - szólt bele
- Öhh.. Kacchan? - hebegte a másik a vonal végén
- Nyögd már ki nem érek rá naphosszat.
- Nem Todoroki-kunt hívtam? Miért van nálad a telefonja?
- Elájult, alszik, most nem tud veled beszélni. - mondta monoton hangon Bakugo s közben egyre csak a másikat nézte. Gyönyörű látványt nyújtott.
- Elájult? - sikított fel Midoriya
- Ja. De jó kezekben van. - vigyorgott maga elé Bakugo - Majd holnap beszélsz vele csá. - kinyomta a telefont.
Nézte még egy darabig a másikat, vívódott magában mi legyen. Végül felkapta az ölébe és felvitte a saját szobájába. Lefektette és magára hagyta. Nem akarta, hogy félreértés legyen belőle, hogy miért nála ébred.
Visszaballagott a szobájába és levetődött az ágyra. Enyhén olyan illata volt mint Todorokinak, hisz az imént még ott feküdt. Bakugo visszagondolt arra a pillanatra, amikor ráeszmélt, hogy talán jobban foglalkoztatja a másik fiú, mint a többi osztálytársa vagy bárki más. Mindig is tudta, hogy valószínűleg meleg de sose gondolta volna, hogy egy Todorokihoz hasonló fiú fogja ennyire elvarázsolni. A sport fesztivál napja volt, mikor véletlenül kihallgatta Midoriya és Todoroki beszélgetését. Ahogy hallgatta a fiú múltját maga is meglepődött, hogy megsajnálta. Segíteni szeretett volna rajta, hogy el tudja engedni a múltját, de ő nem olyan volt mint Midoriya. Így a vége az lett, hogy igaz nem szántszándékkal de leorditotta a másik fejét. Végül - talán pont emiatt - Todoroki nem hódolt be az akaratának és nem használta rajta a teljes erejét. Nagyon csalódott volt miatta, hisz el kellett fogadnia, hogy ő soha nem léphet Midoriya helyébe. Ahogy a gondolata a zöld hajú fiú felé terelődtek egyre mérgesebb lett. Utálta, hogy Todoroki annyira jóba van vele és vele osztja meg a gondjait, őt pedig semmibe nézi. Olyannyira, hogy egésznap levegőnek nézte. Meg kellett vernie, hogy kicsit is ráfigyeljen.
- De nem verhetem meg mindennap, hogy rám figyeljen. - motyogta maga elé.
Ahogy gondolataiba merülve egyre csak magában motyogott, kopogást hallott az ajtaján.
- Gyere. - mondta hangosabban.
Kirishima erre a mondatra be is lepett.
- Hogy vagy? Jól elvertétek egymást.
- Ch. Én vertem el őt, nekem semmi bajom. Egy ilyen fel arcú barom nem tud bennem kárt okozni.
- Midoriya azt mondta elájult. Nem kellett volna ennyire durvának lenned. - a vörös hajú fiú leült az asztalnál levő székre.
- Csak ezért jöttél? Mert kurvára nincs kedvem az idióta jégcsapról beszélgetni. - fordította felé mérgesen a fejet Bakugo.
- Ja nem. De gondoltam megkérdezem mivel vívta ki ennyire a haragod. De nem is számít. El akarunk menni a többiekkel a plázába és kiváncsi voltam akarsz-e jönni.
- Kétlem, hogy Aizawa belemenne, hogy elhagyjam a kolit. - bökte oda a szőke. - Tudod meg mindig be vannak feszülve, hogy átállok a sötét oldalra.
- De vigyázunk rád.
- Tudok magamra vigyázni! És semmi kedvem egy féleszű bandával lógni - üvöltött rá.
Kirishima megrántotta válaszképp a vállát.
- Jól van Bakugoék Kacchanja, ahogy gondolod.
- Tűnj el barom. - mondta mérgesen és a másikhoz vágta a párnáját.
- Jójó megyek nem kell dobálni. - felállt és elindult az ajtó fele - Nagyon mérges ma valaki. - fordult még hátra de gyorsan ki is fordult az ajtón, ahogy meglátta, hogy egy újabb párna tart fele.