Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

12. rész - Megnézünk egy filmet?

- Figyelj IcyHot. - szólalt meg Bakugo, amikor már a kollégium bejáratánál jártak.
- Hm? - emelte rá a tekintetét Todoroki.
- Ha már elmaradt tegnap a mozi lenne kedved megnézni most egy filmet?
- Persze szívesen.

Bakugo halványan elmosolyodott majd kinyitotta a koli ajtaját és beengedte a másik fiút. Levették a kabátjaikat és cipőiket.

- Akkor menjünk a szobámban. - nyomta meg Bakugo a lift gombját.

- Hé Kacchan, Todoroki. - jelent meg mellettük mosolyogva Midoriya
- Mi van Deku? - morgott rá Bakugo.
- É-én csak meg akartam kérdezni Todoroki-kunt, hogy nincs-e kedve edzeni velem.
- Nincs kedve húzz el.
- Sajnálom Midoriya most nem fog menni. - válaszolt Todoroki figyelmen kívül hagyva Bakugo előző nem túl kedves mondatát.
- Oh akkor talán majd máskor. - vakarta meg zavartan a fejet a zöld hajú fiú.

A lift ebben a pillanatban érkezett meg a földszintre.

- Menjünk. - tolta meg kicsit Todorokit a szőke fiú.
- Később beszélünk Midoriya. - intett a felemás hajú és beszállt a liftbe.
- Nem értem miért barátkozol azzal a nyomival. - morogta Bakugo miközben megnyomta a négyes számot.
- Nem értem miért vagy vele ennyire gonosz.
- Mindenkivel az vagyok. - rántotta meg a vállát.

Todoroki nem válaszolt, nem látta értelmét a beszélgetésnek. Bakugo zsebre tett kézzel állt és nézte a másikat. Furán nyugodtan érezte magát. Az előbb Midoriya jelenléte kicsit felidegesítette de, ahogy kettesben maradtak ismét nyugalom járta át a szívét. Jól esett a szemének a másik látványa és örült, hogy vele tölthet egy kis időt.

Ahogy felértek a negyedikre Bakugo a szobájához vezette Todorokit.

- Hé Bakubro vissza is értetek? - Kirishima épp akkor jött ki a saját szobájából.

- Ja. - bökte oda. Nem volt most kedve cseverészni még Kirishimával se.

Kinyitotta az ajtót és bement a szobába. Todoroki kicsit tanácstalanul állt az ajtóban és Kirishimát nézte.

- Most jössz vagy nem IcyHot? - nézett hátra a válla felett Bakugo.

- Jövök. - válaszolt és bezárta maga mögött az ajtót.

Bakugo rögtön közelebb lépett hozzá. Alig pár centire álltak egymástól. Mélyen egymás szemébe néztek.

- Öm. - köszörülte meg a torkát Bakugo. Még soha nem érezte magát ennyire bizonytalannak.

Todoroki megfogta a másik kezét és közelebb húzta magához. Óvatosan ölelte át a másik derekát. Pár másodperc kellett Bakugonak, hogy felocsúdjon és visszaöleljen. Karjait Todoroki nyaka köré fonta. A szíve hevesen vert. Mélyen belélegezte a másik illatát. A múltkori ölelésük jutott eszébe a parkból. Nem akarta, hogy vége legyen újra ezért még szorosabban ölelte magához.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte végül Todoroki pár perc után.
- Bármikor. - suttogta Bakugo. Ez volt az egyetlen dolog amire mindennel jobban vágyott.
Todoroki kezével a másik hajába túrt és magához húzta. Ez volt mondhatni az első igazi csókjuk. Mindketten nagyon óvatosak voltak, azt akarták, hogy tökéletes legyen. Az is volt. Végül Todoroki elmélyítette a csókot. Nyelvével bebarangolta a szőke szájának minden zugát. Bakugo apró nyögéssel jelezte, hogy mennyire jól esik neki.
- Mi lesz a filmmel? - suttogta a szőke de egy percre se vált el a másik ajkaitól.
- Rengeteg időnk van még. - mosolygott
Todoroki és még szorosabban magához ölelte Bakugot. - Gyere. - fogta meg a kezét és az ágyhoz vezette. Leült és lehúzta maga mellé. - Így kényelmesebb lesz. Pár dolgot meg is kellene beszélnünk.
- Jó majd máskor. - Bakugo hirtelen ellökte Todorokit az ágyon és a csípőjére ült. Két kezével megtámaszkodott a fiú feje mellett és így nézte egy darabig. - Chh... túl jól nézel ki. - mondta és kicsit el is pirult. Érezte, hogy a vágy megint kezd eluralkodni rajta. A teste pontosan úgy reagált, ahogy egy hormonoktól túltengő 16 éves tinédzser teste reagálna. Meglepetésére viszont Todoroki most nem volt elutasító, sőt. A felemás hajú fiú keze már a pólója alatt járt és izmos hasát simogatta. Egy kellemes bizsergés futott végig a gerincén.
- Te is tetszel nekem. - motyogta Todoroki. Egy percre se hagyta abba a másik hasának simogatását. Elvarázsolta a puha bőr tapintása. Egyre fentebb és fentebb csúsztatta a szőke pólóját. Bakugo apró nyögésekkel reagált minden egyes érintésre. A testében lévő összes vér lassan egy helyre koncentrálódott. Sokszor volt már kanos és már sokszor ki is elégítette magát de ez most valahogy nagyon más volt. A hűvös kéz érintése, ami most őt simogatta sokkal másabb volt, mint, amikor a saját keze csinálja ugyanezt. Sokkal izgatóbb volt, hogy más simogatja. És a tudat, hogy az a más Todoroki Shoto csak még szebbé tette az érzést.

Kezét Todoroki arcához vezette és óvatosan megsimogatta.

- Shoto. - nyögte halkan. - Ezzel nagyon felizgatsz.
Todoroki keze a keresztneve hallatán kicsit megállt de rögtön folytatta is a felfedezést a másik testén. Közben a másik keze is csatlakozott, azzal Bakugo hátat cirógatta.
- Baj? - nézett rá ártatlanul és még fentebb húzta a másik pólóját. A hasa helyett már a mellkasát cirógatta.
- Félek, hogy megint durva leszek és megharagszol rám.
- Így, hogy már tudom, hogy nem csak a testem érdekel nem fogok megharagudni. Nem veszed le a pólód?
- Szeretnéd ha levennem? - vigyorgott rá.
Todoroki bólintott és elkezdte levenni a másik pólóját. Ahogy lekerült a ruha darab Todoroki szeme újból a másik kidolgozott izmos testére meredt.

Annyira hihetetlen volt számára, hogy mind ez megtörténik. Ott feküdt a fiú ágyában akiért szinte rajongott. És ha ez még nem lenne elég szerelme tárgya épp félmeztelenül ült a csípőjén. Ismeretlen volt számára a szerelem és a vágy. Sosem gondolta volna, hogy egyszer majd megtapaszhatja. Azt meg pláne nem gondolta volna, hogy épp egy fiúval fogja... ráadásul nem mással mint Bakugo Katsukival. De nem bánta. Nagyon tetszett neki az a sok furcsa érzelem, amit a másik váltott ki belőle. Fizikailag is. Annyival másabb volt mint az eddigi megszokott élete. Akarva akaratlanul az a néhány szép emlék jutott eszébe, amikor még gyerekként mellette volt az édesanyja. Halvány emlékek voltak ugyan de emlékezett a szeretetre. Az évek során aztán lassan Endeavor kiölte belőle ezeket a szép érzéseket de most újra itt volt a lehetőség, hogy megismerje őket.

- Minden rendben? - zökkentette ki Bakugo hangja a gondolataiból.
- Persze. Csak boldog vagyok. - mosolygott rá.
- Chh... fogd be. - Bakugo érezte, hogy ég az arca. Annyira zavarban volt. Még soha senki nem volt rá ilyen hatással és meg soha senkit nem talált ennyire aranyosnak mint az alatta fekvő fiút. Ráadásul az a mosoly. Imádta Todoroki mosolyát és olyan ritkán láthatta. Közelebb hajolt a másikhoz. Orrát az arcához érintette és pár puszit adott neki.
- Nem tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni. - Todoroki kezét újra a másik hátára vezette és simogatni kezdte.
- Meg akarsz halni? - morogta a fülébe Bakugo.
- Nem. Végre nem akarok. Veled akarok lenni.
- Akkor ne hozz folyton zavarba.