Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

19. rész - Esik a hó

- Próbáljuk ki. - mondta halkan Todoroki és újból csókolni kezdte szerelmét.

- Rendben. - harapott bele óvatosan a másik alsó ajkába Bakugo.

- Fájni fog? - nézett rá a felemás hajú.

- Nem tudom. Amikor magamnak csinálom nem fáj.

- É-én még sosem csináltam sehogy. - vallotta be.

Bakugo halványan elmosolyodott. Nagyon izgatott lett a ténytől, hogy Todoroki még saját kezével sem nyúlt magához. Ő maga már rengetegszer végzett önkielégítést és nem egyszer gondolt már közben Todorokira.

Kezét a felemás hajú fiú pólója alá csúsztatta és óvatosan simogatni kezdte a hasát. A kezei remegtek, részben az izgalomtól, részben pedig mert ugyan szar volt beismerni de fogalma sem volt arról, hogy mit csinál.

Igen utána olvasott a dolognak de közel sem volt annyira biztos a dolgában mint, ahogy azt állította.

Persze, csinálta már magának, de ez annyival másabb. Itt nem fogja érezni, hogy a másiknak jó-e, amit csinál. Egyedül Todoroki visszajelzéseire hagyatkozhatott de a fiú arcán kevesebb érzelem volt, mint víz a sivatagban.

Lássuk be elég reménytelennek tűnt a helyzet. Mégis tovább cirógatta a másik testét és próbálta elképzelni neki mi esne jól.

A nyakához hajolt és apró csókokat adott rá. Todoroki megremegett a karjaiban.

Kezei lassan elindultak a másik öve felé.

Természetesen Kirishima és Kaminari ebben a pillanatban döntöttek úgy, hogy őrült dörömbölésbe kezdenek az ajtón.

- Bakubro! - kiabálták kintről.

- Mi van? - üvöltött vissza. Nagyon mérges lett, amiért a legalkalmatlanabb pillanatban zavarták meg őket.

- Gyere, siess esik a hó!

- Nem érek rá! - kiabálta. Egy percig sem engedte el a karjaiban fekvő Todorokit.

- Menj nyugodtan később folytatjuk. - mondta Todoroki, akinek ebben a pillanatban szólalt meg a telefonja.

- Todoroki is veled van? - dörömbölt tovább Kirishima.

- A kurva életbe már. - állt fel Bakugo. Kicsit rendbe szedte magát és az ajtóhoz sétált.

Todoroki felült és ránézett a telefonjára.

- Midoriya. - nézett Bakugora majd felvette.

- Ki más... - forgatta meg a szemét a szőke, majd feltépte az ajtót. - MI VAN? - üvöltött magához képest is hangosan.

Kirishima és Kaminari egyszerre furakodtak be az ajtón mit sem törődve a 172 centi tömör gyűlölettel, ami próbálta elállni útjukat.

- Nem mondtam, hogy bejöhettek! - kelt ki magából Bakugo.

Jelenleg nem csak mások jelenléte a szobájában volt zavaró számára, hanem az is, hogy Todoroki meglehetősen ziláltan ült az ágyán. A felemás hajú fiú ugyanis egy percig sem zavartatta magát azzal, hogy megigazítsa az egyenruháját és ne legyen teljesen nyílván való, hogy mi is volt folyamatban két perccel ezelőtt.

Szerencsére Kaminarit nem az eszéért szerették, Kirishima pedig pillanatnyi zavar után úgy döntött nem ez a megfelelő idő kérdéseket feltenni.

- Gyertek! Menjünk hóembert építeni! - kiabálta Kaminari. Az erkély ajtóhoz sétált. Elhúzta a függönyt majd kitárta az ajtót.

A fagyos szél végig süvített a szobán, amitől Bakugonak még inkább kedve támadt összebújni Todorokival a meleg paplan alatt... kettesben.

- Midoriya is emiatt hívott. - állt fel Todoroki. - Megyek átöltözöm és kint találkozunk.

- Mit csináltatok amúgy? - nézett bután Bakugora Kaminari.

- Tch... tanultunk. - bökte oda Bakugo és ő is öltözni kezdett.

A másik kettőre nézett, akik még mindig a szobájában álltak.

- Ha sztriptízt akartok fizessetek, ha meg nem húzzatok kifelé! - kiáltott rájuk.

- Lent találkozunk. - intett Kaminari és el is hagyta a szobát.

Kirishima egy pillanatra még megállt az immáron félmeztelen Bakugo mellett és egy jelentőség teljes pillantás kíséretében megveregette a vállát.

- Bocs...nem tudtuk. - tette hozzá.

- Kurva gyorsan tipli van fura haj és felejts el mindent. - sziszegte 

- Lent tali! - kacsintott rá és távozott.

Bakugo morcosan magára kapkodott pár meleg ruhát és ment az osztálytársai után.

Mire leért már mindenki kint játszott.

- Hé Kacchan! - kiáltott Midoriya és egy hógolyót dobott a szőke irányába, ami elegánsan pont arcon is találta.

- Kinyírlak Deku! - üvöltött Bakugo és már úton is volt beteljesíteni előbbi mondatát.

Midoriya ijedten futni kezdett de esélye sem volt. Bakugo kiéheztetett farkasként vetette rá magát és az összes kezébe akadó havat a másik fiú arcába kezdte pakolni.

- Ne Kacchan ne! - kiabált nevetve Midoriya, miközben próbált nem megfulladni.

- Bakugo! - állt meg mellettük Todoroki. - Meg fogod ölni.

- Ez a terv IcyHot ne zavarj! - vicsorgott rá de egy percig sem hagyta abba a másik kínzását.

Todoroki felsóhajtott majd elkezdte leapplikálni Bakugot a zöld hajú fiúról. Nagy nehezen végül sikerült lerángatni róla. Midoriya rögtön feltápászkodott és a felemás hajú fiú mögé bújt. Az arca égett a jéghideg hótól és már nem találta annyira viccesnek, mint pár perccel ezelőtt.

Bakugo még mérgesebb lett de a lelke mélyén ő is belátta, hogy nem vetett volna rá túl jó fényt ha most szétszadizza a másikat.

- Még számolunk. - morgott rá Midoriyára aki félve kapaszkodott Todoroki karjába. - És veled is! - vetett egy szúrós pillantást szerelmére majd ott hagyta őket.

- K-köszönöm Todoroki. - motyogta halkan.

- Gyere ide. - húzta maga elé Midoriyát. Kezét az arcára tette és melegíteni kezdte. Nem akarta, hogy megfázzon és Bakugonak esetleg valami gondja adódjon ebből.

Fél óra múlva már mindenki halálra fagyva ült bent és a Momo álltál készített teát kortyolgatta.

- Ez nagyon jó volt, ismételjük meg! - kiáltott Kaminari jókedvűen.

- Engem legközelebb hagyjatok ki. - morgolódott Bakugo. Todorokitól a lehető legmesszebb ült és vizes haját törölgette. Nagyon szeretett volna a másik fiú mellé ülni és hozzábújni, hogy felmelegítse de nem tudta kiverni a fejéből, hogy Kirishima megsejtett valamit. Bátrabbnak gondolta magát de az érzelmeit mégsem merte felvállalni mások előtt.