Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

20. rész - Tanácsra van szükségem

És végre hosszú idő után Ő is kap update-et! Viszlát két hónap múlva :')

_______________________

Bakugo hamar megunta társai idióta, semmitmondó csevegését és egyébként is rohadtul idegesítette, hogy Midoriya úgy csüngött Todorokin mint egy szopós csecsemő az anyján.

Hátra hagyva a többit, nem törődve Kaminari marasztaló hisztijével, a szobájába indult. Egy utolsó gyilkos pillantást azért még megeresztett Todoroki felé.

"Hihetetlen az a levakarhatatlan nyamvadt Deku." morgolódott magában miközben a szobája felé trappolt. Amennyire csodálatosan érezte magát egy órája most pont annyira szar volt a helyzet. "Ez lesz mostmár örökre? Mi a picsa bajom van?" csapta be maga mögött az ajtót.

A szokottnál is ingadozóbb kedély állapotban volt. Percről percre váltakozott: az egyik pillanatban szíve szerint megölte volna Todorokit a másikban pedig addig csókolta volna, amíg levegőt kap. Bár lényegében mindkettő végkimenetele halál lenne. Nem, ezt persze ő sem akarta. Azt akarta, hogy a másik éljen és csak vele legyen, csak rá figyeljen, csak vele foglalkozzon.

Meglehetősen nárcisztikus gondolataiból halk kopogás zökkentette ki.

- Mi van? - üvöltött. Esze ágában sem volt felállni és beengedni hívatlan vendégét.

- Én vagyok. - hallatszott Todoroki hangja kintről.

- Hagyj békén. - mondta Bakugo és elterült az ágyán.

- Most komolyan mérges vagy?

- Fogd be IcyHot és húzz el. Nem vagyok rád kíváncsi!

Tulajdonképpen nagyon is kiváncsi volt rá, de rögtön felidegesítette, amiért a másik jogtalannak tartotta haragját.

- Rendben van. - sóhajtott lemondóan Todoroki és elindult a saját szobájába.

Mindig is tudta, hogy a szőke nehéz eset, de azt hitte készen áll rá és tudja kezelni. Tévedett volna? Őszintén fogalma sem volt arról, hogy mit kéne csinálnia vagy reagálnia. Azt sem tudta mi rosszat tett. Valószínűleg sokat lendíteni a helyzeten ha nem lenne szociálisan nyomorék, a fiú pedig, akit szeret nem lenne ennyire hirtelen haragú.

A szobájába érve leült az asztalához és folytatta legújabb szabadidős tevékenységét: böngészte az internetet, hogy mi fán is terem egy kapcsolat.

Bakugo két idegösszeroppanás között próbált rájönni, hogy miért is idegesíti ennyire Todoroki és Midoriya barátsága.

A kezébe kapta a telefonját és küldött egy üzenetet Kirishimának, hogy menjen a szobájába. Előbb utóbb úgyis sort kellett keríteni erre a beszélgetésre és most tanácsra volt szüksége.

Pár perc múlva meg is érkezett vörös hajú barátja. Miután készségesen beengedte és helyet foglaltak kínos csend telepedett a szobára.

- Szóval... - vakarta meg zavartan tarkóját Kirishima.

- Figyelj cápi, a kelleténél többet nem akarok erről beszélni és nagyra értékelném ha te sem jártatnád feleslegesen a szád a témában főleg ha kedves az életed. - morgott rá Bakugo.

Kirishima csak nagyokat pillázott majd bólintott, hogy vette az adást.

- Tanácsra van szükségem.

- Szóval akkor te meg Todoroki...?

- Problémád van vele? - kiáltott rá.

- Nem dehogy! Nincs! - rázta meg maga előtt kezeit Kirishima. - Épp ellenkezőleg nagyon örülök neki. - mosolygott rá.

- Csodálatos.

Bakugo ezt követően elmesélt mindent, ami az elmúlt napokban történt majd megpróbálta az érzéseit is szavakba önteni. Az utóbbi rész elég nehezen ment neki és közben több életveszélyes fenyegetésben is részesítette barátját, hogy nehogy bárkinek is egy szót is szólni merjen. Kirishima a végén már az unokái unokáinak a barátai életére is megesküdött, hogy tőle ugyan kínzással sem fognak kihúzni semmit, csak hagyja már abba Bakugo a fenyegetőzést.

- Szóval? - nézett rá kérdőn a szőke.

- Mi szóval?

- Mi bajom van?

- Semmi. Csak féltékeny vagy. - rántotta meg a vállát Kirishima.

- Nem vagyok féltékeny! - kiáltott fel Bakugo

- De bizony barátom te féltékeny vagy. Olyannyira, hogy a szinonima szótárba bekerülhetne mellé a neved.

- Ezzel kurvára nem segítesz te barom. - morgott rá.

- Azt kérted mondjam meg mi bajod van. Minden, amit elmondtál erre utal. Úgyhogy szívesen.

- Jó és most mihez kezdjek?

- Nem tudom. Ne legyél féltékeny? - nézett rá komolyan Kirishima.

- Tudod ha haszontalan hülye tanácsokra lett volna szükségem Kaminarit hívom.

- Nem voltam még kapcsolatban. - sóhajtott fel. - Hidd el ha lenne bármi jó praktikám megosztanám veled. Egyet tudsz tenni és az, az, hogy bízol Todorokiban és az érzéseiben. Nem tilthatod el a barátaitól és nem korlátozhatod a szabadságában.

- Miért nem? - nézett rá értetlenül Bakugo.

- Hát haver ha ezt komolyan meg kellett kérdezned nem biztos, hogy készen állsz egy kapcsolatra. - vakarta meg zavartan a fejét Kirishima.

- Megütnélek szívesen, de tudom, hogy az nekem is fájna. - sziszegte Bakugo egy szúrós pillantás kíséretében.

- Komolyan Bakugo, nem a tulajdonod és ha tiszteled annyira, hogy egyenrangúként tudsz rá tekinteni, akkor bízz is benne épp annyira.

- Talán igazad van.

- Biztos, hogy igazam van. - vigyorgott rá Kirishima. - Menj és beszéljétek meg! Ne hagyd kétségek között.

- Rendben. - állt fel Bakugo. - Kössz fura haj.