Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

16. rész - Szeretlek

Bakugo mindent elmesélt Todorokinak, aki csendben hallgatta és próbált ébren maradni. Félig a gyógyszerek miatt, félig pedig a fájdalom miatt volt kábult. Nehezen tudott a szőke fiú szavaira koncentrálni. Bűntudata volt, amiért ennyire gyengének látszott és amiért aggódnia kellett miatta a barátainak.

- Sajnálom. - nyögte erőtlenül.

Bakugo rákapta a tekintetét. Sírni tudott volna, amiért így kellett látnia a másik fiút. Másfelől viszont nagyon mérges volt. Kiabálni lett volna kedve de nem akarta a másikat zavarni a hangoskodásával.

- Én is. - mondott végül ennyit.

- Todoroki-kun felébredtél? - lépett be az ajtón Recovery Girl. - Hogy érzed magad?

- Fáj mindenem. - mondta.

- Egy darabig még sajnos fájni fog de jó hír, hogy magadhoz tértél. Minden sebed meggyógyítottam így már csak pár napot kell bent feküdnöd, hogy a szervezeted is kipihenje a sokkot. Bakugo-kun. - nézett a szőkére. - Kérlek, most menj vissza a kollégiumba pihenni. Meg kell vizsgálnom Todoroki-kunt.

- Maradok. - jelentette ki Bakugo.

- Két napja alig eszel és szinte semmit nem aludtál. Ha így folytatod hosszú időre ki fogsz esni az iskolából és le fogsz maradni a többiek mögött.

- Menj haza kérlek Bakugo.

- Melletted akarok maradni. - nézett mérgesen a felemás hajú fiúra. Todoroki óvatosan a másiknak érintette a kezét szinte észrevétlenül.

- Hamarosan én is visszamegyek. Valakinek segítenie kell majd felzárkózni a sulis dolgokból és szeretném ha te lennel az a valaki.

- Chh.. rendben kurva mindegy. Ha nem akarod, hogy itt legyek akkor elmegyek. Majd a nyomi kis Deku haverod segít. Csá. - Bakugo idegesen csapta be maga mögött az ajtót. Nem értette miért nem akarja Todoroki, hogy mellette legyen. Már annyira várta, hogy felébredjen végre és újra együtt lehessenek. Erre most elküldi.

Ahogy sétált kifelé a kórházból végül elérte a két napos alváshiány és nem evés okozta fáradtság. Muszáj volt megkapaszkodnia annyira megszédült.

- Kacchan! - jelent meg mellette hirtelen Midoriya. - Minden rendben? - karolta át a derekát és segített neki megállni.

- Hagyj békén Deku! - kiáltott rá és lerázta magáról a zöld hajú fiú kezeit. Szó nélkül ment tovább maga mögött hagyva tágra nyílt szemekkel Midoriyat.

Nem volt kedve beszélgetni vele. Mérges és feszült volt.

A koliba visszatérve azonnal a szobájába ment. Szerencsére mindenki órán volt így senki nem került az útjába. Befeküdt az ágyába és próbált elaludni. A párnájának Todoroki illata volt, hisz legutóbb együtt aludtak ott.

- Kurva életbe már. - a párnát a földre hajította és mérgesen a fal felé fordult.

Mivel napok óta önmagát okolta Todoroki balesete miatt sikeresen bebeszélte magának, hogy biztos a másik is őt hibáztatja. Az meg sem fordult a fejében, hogy Todoroki azért kérte, hogy menjen haza mert az egészsége miatt aggódott. Annyira várta, hogy magához térjen és megölelhesse. Hogy elmondhassa mennyire sajnálja és soha többé nem fogja engedni, hogy akár csak egy karcolás is essen rajta.

Mérgesen felállt és felvette a párnáját a földről majd azt ölelve visszafeküdt. Fejét mélyen a párnába fúrta és belélegezte az illatát. Így aludt el végül.

—————

Todorokit péntek délután engedték ki a kórházból. Endeavor és a sofőrje ment érte.

- Shoto. - lépett oda a fiúhoz apja, amint kilépett a kórház ajtaján. - Hogy vagy?

- Már jobban. Tegnap is vissza tudtam volna menni az iskolába. - jelentette ki.

- Az a fontos, hogy minél hamarabb felépülj.

- Todoroki-kun! - kiabálták távolról az osztálytársai és odafutottak hozzá.

- Todoroki-kun annyira sajnálom. Annyira örülök, hogy jól vagy. - vetette magát a karjaiba Yaoyorozu. Szorosan ölelte magához a fiút.

A felemás hajú fiú lefagyva állt és kerek szemekkel nézte az osztálytársait. Majdnem mindenki eljött csak páran nem voltak jelen.

Szürke és türkiz szemei viszont csak egy vörös szempár pillantását keresték. Azonban mindhiába Bakugo nem volt ott.

- Yaomomo agyon fogod nyomni. - szólt rá Asui és megpróbálta lehámozni a lányt Todorokiról.

- Sajnálom. - engedte el a fekete hajú. - Kérlek had tegyem jóvá a történteket.

- Nem a te hibád. - mosolygott rá halványan Todoroki. - Baleset volt. Én voltam túl lassú és figyelmetlen.

- Hagyjatok neki egy kis szabad levegőt. - szólt rá a gyerekekre Endeavor. - Visszaviszünk a kollégiumba Shoto.

Todoroki bólintott és megindult az autó felé.

- Ott találkozunk Todoroki-kun. - intett neki Midoriya.

Endeavor sofőrje sokkal hamarabb a kollégiumhoz ért, mint, ahogy a többi diák visszatért volna így Todorokinak volt egy kis ideje egyedül.

Legalábbis azt hitte, hogy egyedül lesz de, ahogy belépett az épületbe meglátta a kanapén ülő Bakugot.

"Oh." lepődött meg. "Nem tudtam, hogy itt vagy." Szabadkozott halkan, mintha betört volna a másik házába.

"Itt élek hol lennék." nézett rá mérgesen Bakugo, de, ahogy megpillantotta a másik meggyötört arcát rögtön meglágyult a szíve.

"Nem jöttél a többiekkel..." Ült le mellé Todoroki. "Azt hittem valami bajod esett."

"Azt kérted ne legyek ott. Én csak eleget tettem a kérésednek." duzzogott.

Todoroki a másiktól kapott karkötőjét kezdte birizgálni.

"Nem akartam, hogy aggódj miattam és esetleg valami bajod legyen." motyogta.

"Természetes, hogy aggódom miattad hisz szeretlek." ütötte meg kicsit a karját a szőke.

Todoroki rá kapta a tekintetét. A szíve hatalmasat dobbant a mondat hallatán.

"Ne nézz így rám." kiáltott rá zavarában Bakugo.

"Sz-szeretlek." mondta Todoroki is halkan és fejét a másik vállára hajtotta.

"Chh.. menjünk fel a szobámba mielőtt visszaér a sok idióta."

"Jó." egyezett bele Todoroki és felállt. A hirtelen mozdulattól kicsit megszédült de Bakugo rögtön elkapta és magához ölelte. "Óvatosan." simogatta meg a fejét. "Nem engedem, hogy még egyszer bármi bajod essen. Soha többé nem foglak elengedni." morogta.

"Bakugo." emelte rá a tekintetét a másik és halványan elmosolyodott.

"Menjünk." mondta és felkapta Todorokit az ölébe.

"Hé tudok járni."

"Nem baj."

Todoroki lemondóan sóhajtott és lábait a szőke dereka köré fonta.

"Hiányoztál." suttogta Bakugo fülébe aki elindult vele a lifthez.

"Te is te hülye." nyomta meg a 4es gombot, ahogy beszálltak.

Todoroki hátát a lift falának támasztotta, kezeit pedig a fenekére helyezte, hogy jobban tudja tartani.

A felemás hajú fiú átkarolta Bakugo nyakát és apró puszit nyomott az arcára.

"Örülök, hogy végül itt maradtál és most kicsit kettesben lehetünk." puszilgatta tovább.

Ahogy felértek a negyedikre Bakugo sietősen indult meg a szobája felé. Amint belépett óvatosan az ágyra helyezte szerelmét majd bezárta kulcsra az ajtót.

"Én is örülök." feküdt le mellé.