Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

21. rész - Fejezzük be

Bakugo egyenesen Todoroki szobájához ment és bekopogott. Az ajtó pedig pár másodperc múlva nyílt is.

- Oh. - lepődött meg Todoroki.

- Beszéljünk. - engedte be magát Bakugo.

- Azt hittem nem vagy rám kíváncsi. - csukta be az ajtót a felemás hajú fiú majd leült az asztalához.

- Mérges voltam. - helyezte kényelembe magát Bakugo is a szoba másik felében. Hátát a szekrénynek döntötte és a tatami padló tökéletesen egybe fonódó szálaira szegezte tekintetét. Zavarban volt. Bocsánatot kellett volna kérnie, de egyszerűen nem ment számára. Megalázónak érezte a helyzetet.

- Lehet mégsem kéne beszélnünk. - emelte rá a tekintetét Todoroki. Nagyon tetszett neki a másik jelenléte a szobájában és szívesen magához ölelte volna, de nem tudta mi lenne a helyes. Nem különösebben érdekelte, hogy a másik folyamatosan kiabál és hangulatingadozásai vannak, hisz ehhez tökéletesen hozzászokott apja mellett. Viszont nem akarta, hogy Bakugo miatta kerüljön hátrányba. Nem akarta visszafogni.

- Hogy érted ezt? - nézett rá ijedten a szőke.

- Azt mondtam, hogy komolyan gondolom és szeretlek.

- Igen. Ahogy én is.

- Félek, hogy nem nekünk való ez... hogy nem illünk össze.

- Miből gondolod ezt?

- Nem tudom mit vársz tőlem. Csak azt tudom, hogy bármit teszek mérges leszel tőle. Ha ez így megy tovább kockára fogjuk tenni a jövőnket.

- Azért lettem mérges mert... - egy kicsit elhallgatott. - A picsába is féltékeny vagyok oké? - hadarta.

- Féltékeny? - döntötte oldalra kicsit a fejét Todoroki és értetlenül nézett a másikra.

- Ja.

- Mégis mire?

- Nem vetted még észre? Mindenki veled akar randizni, mindenki veled akar lenni, mindenki a kedvedben akar járni. Az a nagy fejű csaj a selejt osztályból a karácsonyi vásárral. A nagy csöcsű lófarkas lány a teájával és még az a nyominger Deku is.

- Bakugo. - állt fel Todoroki és odasétált a másikhoz. - Te is elhívhatsz a karácsonyi vásárra és teát is csinálhatsz nekem.

- Nem akarok neked teát csinálni te barom. - nézett rá mérgesen a szőke.

Todoroki leült mellé és megfogta a kezét.

- Nem tudom mit érzel, de azt tudom, hogy én mit érzek. Azt akartam tanácsolni, hogy hagyjuk abba és ne játszunk egymással, de önző vagyok és nem akarlak elengedni. - hajolt közelebb Bakugohoz.

- Nem akarom, hogy elengedj. - a szőke kezeit a másik nyaka köré fonta és magához húzta egy csókra. - Megpróbálok megváltozni kicsit. - súgta a csókba.

- Ne. - húzódott el picit Todoroki. - Nekem te kellesz nem más. Így szerettem beléd és ezt nekem is el kell fogadnom.

Bakugo megmosolyogta egy kicsit a másik felnőttes gondolkodását és újra magához húzta egy csókra. Hát igen kettejük közül minden bizonnyal Todoroki volt az érettebb. Neki hamar fel kellett nőnie, míg Bakugo az elmúlt 16 évben gyerekesebben viselkedett, mint bárki más.

Hosszasan ölelték és csókolták egymást ott a földön.

Minden ott kezdődött és majdnem minden ott is végződött Todoroki szobájában, a puha tatami padlón. De mindketten tudták, hogy ennek a vége még nem itt van. Nagyon sok minden áll még előttük mielőtt végleg búcsút mondanak majd egymásnak.

- Szeretlek Sho. - suttogta Bakugo.

- Én is. - nyögte Todoroki. - Fejezzük be, amit elkezdtünk korábban kérlek. - nyúlt be a másik pólója alá és végig simított izmos felsőtestén.

- Ahogy óhajtod. - húzta magához újabb csókra a szőke.

Bakugo óvatosan kibujtatta a másikat pólójából és elfektette a földön. Felé mászott és óvatos, puha puszikat nyomott az arcára, majd a vállára és végül a mellkasára. A mellbimbójához hajolt és megnyalta. Todoroki a hirtelen kellemes érzéstől megborzongott és halkan felnyögött.

- Tetszik? - kérdezte halk vággyal teli hanggal a szőke.

A felemás hajú fiú csak bólintott és végig simított szerelme arcán.

Bakugo folytatta a teste csókolgatását, amivel egyre több nyögést váltott ki a másikból. Itt-ott meg is szívta kicsit az érzékeny bőrt ezzel apró nyomokat hagyva maga után. Ahogy elért a fiú csípőjéhez visszakúszott a szájához és egy vad csókba invitálta. Todoroki készségesen megadta magát és követte Bakugo csókjának ritmusát. Kezével a másik szőke hajába túrt és finomat belemarkolva meghúzta kicsit. A szelíd erőszaktól Bakugo teljesen elvesztette az eszét. Csípőjét a másiknak lökte és hozzá dörgölőzött.

- Megőrjítesz Todoroki Shoto. - nyögte.

A felemás hajú fiú neve hallatán teljesen elpirult. Még soha senki szájából nem érezte ennyire izgatónak a saját nevét.

Végül mindketten adtak a másiknak magukból egy-egy darabot, melyet örökre kincsként őrizhettek. Még soha egyikük sem érezte magát ennyire sebezhetőnek mégis ennyire boldognak, ahogy ott feküdtek meztelenül, egymásba fonódva, kissé bénán az első alkalomhoz illően pírral és vággyal az arcukon.