Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

17. rész - Karácsonyi ajándékok

Hétfő reggel volt, már mindenki az osztályteremben ült a helyén és izgatottan várták az osztályfőnököt.

Aznap kezdődött meg az iskola karácsonyi vására, ami miatt mindenki kicsit elvarázsolva érezte magát.

Már a koliból kilépve érezték, hogy ez a hét nem egy megszokott hét lesz. Az elmúlt évek alatt Japánban is felütötte a fejét az ünnepeket megelőző fesztivál láz és ehhez a UA középiskola is nagyszerűen asszimilálódott. Az egész terület karácsonyi díszekben pompázott.

A bejárat előtti szökőkúthoz egy hatalmas karácsonyfát állítottak, s minden létező felületet színes fényfüzérekkel díszítettek fel.

- Jó reggelt. - nyitott be az osztályterembe Aizawa. Ha valakit hát őt nem hatotta meg a közelgő ünnep szelleme. Épp ugyanannyira morcos volt mint bármelyik másik nap. - Ahogy már említettem ez a hét kicsit rendhagyó lesz. Ugyan a tanulmányokat nem függesztjük fel, de szeretnénk ha tudnátok szórakozni egy kicsit a sok megpróbáltatás után. Ezért a mai nap megtartjuk a közös ünneplést az iskolában. Remélem mindenkinek sikerült beszereznie az apró meglepetést annak, akit húzott.

Todoroki idegesen feszengett a székében. Az incidensek miatt nem tudta megvenni a megfelelő ajándékot, amit szánt Midoriyanak. Amint meglátta, hogy a zöld hajú fiút húzta már tudta is, hogy mit akar venni neki. Ennek ellenére most mégsem az áhított tárgyat szorongatta a kezében hanem egy saját maga által készített kupon füzetet, amit hosszas internetes keresés után készített el.

A diákok izgatottan álltak fel és mindenki odasétált ahhoz, akit húzott.

Bakugo feszülten figyelte, ahogy Todoroki Midoriyához lép.

- Midoriya. - állt meg előtte. - Sajnos a történtek miatt nem volt időm a megfelelő ajándék beszerzésére. - odanyújtotta neki a füzetet.

A zöld hajú mosolyogva vette el és bele lapozott.

A barátaik, Uraraka, Iida és Yaoyorozu érdeklődve állták őket körbe.

- Mi van benne? - kérdezte Uraraka.

- Öm... Todoroki-kun. - pirult el hirtelen Midoriya. - Ez n-nem biztos, hogy...

- Mi van benne? - lépett oda idegesen Bakugo, aki eddig távolról figyelte a kis színjátékot.

- Kuponok. - nézett rá Todoroki. - Mostanában nem töltöttünk túl sok időt együtt Midoriyaval, amit szóvá is tett, így gondoltam ez megfelelő ajándék lenne.

- Milyen kuponok te idióta? - tépte ki Bakugo a zöld hajú kezéből a füzetet. - Vacsora kettesben? - olvasta fel az elsőt. - Első alkalmad velem?

Bakugo mérhetetlenül ideges lett. Nem tudta eldönteni, hogy ez most valami vicc akar-e lenni vagy a szerelme tényleg ennyire hülye.

- Nem tetszik Midoriya? - nézett szomorúan a másikra.

- D-de! - mentegetőzött és visszavette Bakugotól a füzetet. - Csak ilyet általában a párok adnak egymásnak.

- Oh.

- Honnan jött az ötlet? - nézett rá Uraraka.

- Hát csak rákerestem az interneten, hogy mit adjak a barátomnak karácsonyra.

- Te aztán tényleg kibaszott hülye vagy. - kiáltott rá Bakugo.

- Azt hiszem ebben az esetben barát alatt párkapcsolatra gondolhattak. - jelentette ki Momo.

- Ez esetben sajnálom Midoriya vissza kell kérnem.

- Nem semmi gond. Had tartsam meg. Biztos van benne olyan, amit tudunk használni.

- Add vissza neki Deku! - üvöltött rá Bakugo.

- J-jó, ne húzd fel magad Kacchan. - nyújtotta oda Todorokinak az ajándékot.

Todoroki lenézett a füzetre majd vissza Bakugora. A szőke szemei villámokat szórtak és teljes bizonyossággal azt lehetet kiolvasni belőlük, hogyha a fiú oda meri adni neki, akkor mindenki meghal. Így Todoroki elengedte az ötletet és inkább elrakta a kuponokat.

- Tessék. - nyújtott oda egy szépen becsomagolt ajándékot Yaoyorozu Todorokinak. - Én téged húztalak. - mosolygott rá.

- Köszönöm. - mondta monoton hangon a felemás hajú fiú és egy apró mosolyt erőltetett az arcára.

- Te kit húztál Bakugo-kun? - nézett rá Uraraka.

- Téged. De mivel rohadtul nem érdekel ez az egész baromság ezért túl sok jóra ne számíts. - dobta oda az ajándékot a lánynak.

- Köszönöm. - mosolygott rá Uraraka.

- Ja kit érdekel. - zsebre tett kézzel hátat fordított a kis csapatnak és visszaballagott a helyére. A szíve furán fájt. Nem volt ismeretlen számára a féltékenység, mert elég jól megismerte az elmúlt egy évben, de sehogysem tudott vele megbarátkozni. Régen nem voltak ilyen gondjai. Mindig rá voltak féltékenyek és nem fordítva. Mérhetetlen düh járta át az egész testét. Nem tudta mit tehetne. Egyszerre akarta Todorokit eszmélet vesztésig verni és számon kérni, hogy mégis miért Midoriyaval szeretne kettesben vacsorázni és miért nem vele. - Tch... kit érdekel. - dünnyögte maga elé és hanyagul levetette magát a székébe.

- Bakugo. - állt meg mellette Jiro.

- Mi van? - nézett rá.

- Tessék. - nyújtott oda neki a lány egy becsomagolt dobozt.

- Kössz. - vette el és letette az asztalára.

- Nem nézed meg?

- Majd később. - dőlt hátra. Lábait az asztalra tette, fejét pedig az ablak irányába fordította ezzel jelezve, hogy a beszélgetés részéről véget ért.