Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

13. rész - Ajándék

Todoroki nem válaszolt. Keze a másik hátáról kicsit lentebb vándorolt és megfogta a fenekét. Bakugo a hirtelen tapizástól eléggé meglepődött de nem bánta. Újból megcsókolta a felemás hajú fiút majd magához ölelte.

A lelke mélyén egy bújós kiskutya volt. Ezt ő is tudta magáról de soha senkinek nem ismerte volna be. Legalábbis szavakkal biztos, hogy nem. Mindig is úgy gondolta, hogy a szerelem a gyengéknek való.

De abban a pillanatban Todoroki karjaiban kicsit sem érezte magát gyengének. Zavarban volt de ő is épp annyira boldognak érezte magát, mint a másik. Természetesen ezt sem fogja kimondani, de Todoroki tudta anélkül is.

- Örülök, hogy te lettél a párom. - mondta Todoroki.

- Nem fogok veled ilyen nyálas témákról beszélgetni IcyHot.

- Nem kell beszélned róla csak akartam, hogy tudd.

Bakugo legurult a másik fiúról és mellé feküdt.

- Tessék. - levette a karkötőjét és a másiknak dobta.

- Mi ez? - emelte a szeme elé Todoroki a fekete bőr ékszert.

- Egy karkötő nem látod? - forgatta meg a szemét a szőke. Saját magát hozta még jobban zavarba.

- De látom. Nekem adod? - nézett a másikra csillogó szemekkel.

- Még egy hülye kérdés és felkötlek vele. - tette keresztbe karjait maga előtt. - Igen neked adom, hogy ha nem vagyok veled is emlékezz arra, hogy velem jársz.

- Járunk?

- Úristen fogd már be! - kiabált rá Bakugo és hátat fordított neki.

Todoroki elmosolyodott és átölelte a másikat.

- Köszönöm. - puszilta meg a tarkóját.

- Nincs mit. - dünnyögte Bakugo és egy apró mosolyra húzta a száját.

Todoroki hirtelen felült. Eszébe jutott, hogy ő is adhatna a másiknak valamit. De nincs nála semmi érdekes. Megtapogatta a zsebét. Csak a mobilja és a pénztárcája volt nála.

Bakugo is felült és nézte a másik tanácstalanságát. A felemás hajú fiú elővette a pénztárcáját és kivett belőle egy 1000 jenes papírpénzt majd a szőkére pillantott.

- Ha azt most ide mered adni esküszöm az égre, hogy agyon verlek és Endeavoros plüssökkel temetlek el.

Todoroki keze megállt majd visszacsúsztatta a pénzt a helyére.

- De nem tudom mit adhatnék cserébe. - biggyesztette le az ajkait.

- Nem azért adtam, hogy kapjak bármit is cserébe. - forgatta meg ismét a szemét. - Azt akarom, hogy ha ránézel rám gondolj.

- Bármire nézek rád gondolok.

- Jó. Helyes.

- Valamit akkor is adnom kell.

- Nem kell.

- De kell. Én is azt akarom, hogy rám gondolj mindig.

- Jobban éreznéd magad ha visszavenném? - nyúlt Bakugo a karkötőért.

- Nem! - kiáltott Todoroki és elrántotta a kezét. - Ez már az enyém.

A szőke megmosolyogta a másik gyermeki reakcióját.

- Rendben. Azt kérem cserébe, hogy tölts velem annyi időt amennyit csak lehet. Így nem fog kelleni semmi, hogy emlékezzek rád, mert mindig mellettem leszel.

Todoroki bólintott majd egy percig csendben ült.

- Valamit akkor is adnom kell. - szólalt meg végül.

- Feladom. - sóhajtott Bakugo lemondóan és elfeküdt újra az ágyon. - Ez is a képességed része, hogy félig okos félig meg együgyű vagy?

- Nem. - feküdt le mellé Todoroki is miután magára applikálta a karkötőt.

Bakugo magához húzta és a hátát kezdte simogatni.

Végül így aludtak el egymás karjaiban.