Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

18. rész - Próbáljuk ki

Mikor kicsengettek az utolsó óráról már csak Bakugo ült a terembe. Egésznap ignorációval büntette a külvilágot, amiért Todoroki érzelmi intelligenciája konvergált a nullához. Nem szólt senkihez, nem mozdult és ami a legijesztőbb volt, nem kiabált.

Az osztályterem előtti zajok zökkentették ki gondolataiból. Todoroki beszélgetett egy lánnyal. A szőke rögtön felkaptam a cuccait és az ajtóhoz sietett. Nem lépett ki rögtön, hallgatta a párbeszédet.

- Akkor elkísérsz Todoroki-kun? - kérdezte a lány szégyenlősen.

- Nem. - felelte Todoroki a tőle megszokott rideg hangon.

- Oh.

- Megtudtam, hogy ez egy randi lenne és én már randizok valakivel.

- É-én... - érezhetően zavarba jött a lány.

- Sajnálok Kodai-san.

- Várj Todoroki! - kiáltott fel a lány. - És ha nem randi? Csak elmegyünk együtt.

Bakugo ekkor unta meg a hallgatózást. Kivágta az ajtót, amitől Kodai Yui hatalmasat ugrott ijedtében. A felemás hajú fiú viszont rezzenéstelen arccal nézte a közjátékot.

- Nem megy veled fogd már fel, mit nem értesz azon, hogy mással jár? - ragadta meg Todoroki karját és elhúzta onnan.

A lány döbbent arccal nézett utánuk.

- Ki kéne kötnöm téged, hogy ne akarjon mindenki elcsábítani? - üvöltött rá a másik fiúra de egy pillanatra sem állt meg. Egészen a koliig vonszolta, Todoroki pedig szótlanul tűrte. Legalább végre hozzászólt a szőke.

Bármennyire is próbálta elrejteni nagyon bántotta, hogy Bakugo egésznap hozzá sem szólt. Sőt rá se nézett.

Egyenesen Bakugo szobájáig mentek. Amint beléptek az ajtón a szőke durván az ágyára lökte Todorokit majd becsapta az ajtót.

- Ide figyelj. - kezdte. - Ha nem gondolod komolyan semmi baj, leszarom. De akkor ne húzzuk egymás idejét mert kezd kibaszottul elegem lenni belőled!

- Én komolyan gondolom. - ült fel Todoroki. Nagyon meglepte a váratlan támadás.

- Gondolod a faszt. Ha komolyan gondolnád nem akarnál azzal a nyomorult Dekuval kettesben vacsorázni és nem beszélgetnél ostoba kislányokkal.

- Bakugo. Nyugodj le kérlek és ülj.

- Ne mondd nekem, hogy nyugodjak le bassza meg! - üvöltött rá. - Amíg te annak a nyominger Dekunak keresgettél romantikus ajándékokat a neten és azután kutattam, hogy, hogy tudnálak boldoggá tenni. Én minden percben csak rád gondolok cserébe te meg így viselkedsz. Rohadtul nem mentség, hogy a gyerekkorod egy elbaszott horror film és nem vagy képes normális emberi kommunikációra. Szeretsz vagy nem a picsába is? - fakadt ki. A szemeibe könnyek gyűltek. Nem akart gyengének látszódni de nem bírta tovább. A gondolat, hogy lehet most szakítani fog a másikkal ezer darabra törte a szívét.

- Szeretlek! Hányszor mondjam? Hogy mondjam? - kiáltott fel Todoroki is, ami meglehetősen furcsa volt tőle. - Igen lehet kicsit fura vagyok és igen sok dolgot nem értek, hogy, hogy működik, de próbálom megtanulni, hogy boldoggá tehesselek. Sajnálom ha nem elég... - halkult el. Egész életében harcolt, mert soha semmi nem volt elég jó, bármit is csinált. Arcát a kezeibe temette. Bakugo még sosem látta ennyire sebezhetőnek. Talán azért, mert még sosem látta igazán az érzelmeit. Most, ahogy ott ült az ágya szélén pont olyan volt mint egy kétségbeesett kisgyerek.

- Sajnálom. - suttogta a szőke és leült mellé. Karjait a másik köré fonta, Todoroki pedig belebújt az ölelésébe.

Hosszú percekig csak némán ültek egymás mellett és próbálták rendezni a gondolataikat.

- Nem akarom, hogy elhagyj. - suttogta Todoroki.

- Nem akarlak elhagyni.

- Azért nem tudtam Midoriyának ajándékot venni, mert elment azzal az idő, hogy neked kerestem megfelelőt. - Todoroki a táskájáért nyúlt és ki vett belőle egy csomagot. - Tessék. - nyújtotta oda Bakugonak.

A szőke mielőtt elvette volna újra magához húzta a másik fiút és szorosan ölelni kezdte. Pár perc után kicsit eltolta majd egy csókot adott a szájára.

- Köszönöm. - vette el az ajándékot és rögtön ki is bontotta.

Több dolog is volt a dobozban.

Először egy plüss kutyust vett ki.

- Pont úgy néz ki mint te. - nézett rá komolyan Todoroki. Bakugo forgatta a kezében a kutyát de azontúl, hogy mérges fejet vágott és szőke volt a bundája nem sok hasonlóságot vélt felfedezni maguk között.

- Ha te mondod. - tette le maga mellé a kutyát és kihúzott egy újabb csomagot.

- Ha jól tudom szeretsz főzni, de mindig mindent összekensz. - Todoroki kommentátorként mutatta be az összes általa választott ajándékot. Bakugo széthajtotta a kötényt és magához mérte. Bármennyire is fura volt ennek az ajándéknak őszintén örült. - Próbáld fel.

A szőke bólintott majd magára kötötte. Tökéletesen illeszkedett rá.

- Pont jó. - konstatálta Todoroki. - Következő.

A dobozba volt még rengeteg féle csokoládé és egy apró ékszeres doboz.

Bakugo a kezébe vette és kinyitotta. Egy vékony gyöngyökből álló fekete karlánc volt, aminek a közepén egy ezüst hópehely csillogott.

- Azta.

- Így végre nálad is lehet valami, ami rám emlékeztet.

- Ez nagyon szép. - mondta és fel is vette.

- Örülök, hogy tetszik. - mosolygott rá Todoroki.

- Gyere ide. - húzta oda magához Bakugo és megcsókolta.

Apró puszikat leheltek egymás szájára, majd elmélyítették a csókot. Akarva akaratlanul egyre szenvedélyesebben ölelték és csókolták egymást. Todoroki kezei már Bakugo pólója alatt kalandoztak.

- Annyira puha a bőröd. - suttogta.

- Ha így simogatsz nem biztos, hogy jó vége lesz. - morgott a fülébe Bakugo.

- Miért?

- Alig bírom ki, hogy ne faljalak fel és mivel utána néztem már azt is tudom, hogy, hogy mennek a testi dolgok két fiú között.

- Próbáljuk ki. - mondta halkan Todoroki és újból csókolni kezdte szerelmét.