Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

7. rész - Pár nap külön

Todoroki reszketve feküdt a földön. Érezte hogy végig folyik egy könnycsepp az arcán. Szégyellte amiért majdnem kiderültek az érzései és fájt a tudat, hogy a másikat csak a teste érdekelte. Legalábbis ő így gondolta.
A telefon csörgése zökkentette ki az önsajnálatból.
- Fuyumi. - szólt bele
- Shoto. Haza tudnál jönni? Apa teljesen bekattant... nagyon félek. - tette hozzá. 
- Szólok Aizawa-senseinek és megyek, amint tudok. - kinyomta a telefont, összepakolt és megindult Aizawa szobája felé. A nagy sietségben majdnem neki is ütközött a fekete hajú tanárnak.
- Aizawa-sensei. - kezdett bele nagy hévvel.
- Tudom, az igazgató már szólt. Épp hozzád indultam. Gyere hazaviszlek.

Sietve hagyták el az iskola területét majd Aizawa kocsijába ülve hamar Todorokiék házához értek.

- Köszönöm, hogy elhozott sensei!
- Ha bármiben segítségre lenne szükségetek szóljatok. - mondta Aizawa majd elhajtott.

Todoroki felsóhajtott és elindult befelé.

- Megjöttem. - mondta unott hangon ahogy belépett.
- Shoto. Hála égnek. - jelent meg Fuyumi. - Nagyon aggódom. - a házat hirtelen egy robbanás rázta meg - Ezt csinálja már napok óta.
- Megyek megnézem.

Hosszú napok álltak Todoroki előtt de valahogy úgy érezte most jobb ha egy időre otthon marad. Nem kifejezetten az apja miatt aggódott, sőt az nem is érdekelte igazán. Ami érdekelte az a nővére hogy léte és, ami még annál is jobban az, az, hogy elfelejtse az összes Bakugo iránt kialakult érzelmét. Erre pedig az apjával való edzést látta a legmegfelelőbbnek. Minden gyűlöletet, keserűséget és szomorúságot bele adva egy-egy edzésbe. Ez neki is jót tett és Endevornak is.

—UA hétfő reggel —

Már mindenki az osztályteremben volt kivéve Todorokit.
- Hé Midoriya-kun, te tudod hol van Todoroki-kun? - állt meg az asztala mellett aggódva Yaoyorozu
- Haza kellett mennie, elvileg valami családi ok. Én is csak nem rég tudtam meg All Mighttól - felelt a fiú
- Értem. Remélem semmi baj.
- Mindenki üljön le hamarosan kezdődik az óra! - kiáltotta Iida
A diákok helyet foglaltak és meg is érkezett Aizawa
- Jó reggelt! - nyögte unottan - Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy az osztály létszáma nem teljes. Todoroki-kunnak családi okok miatt egy pár napra haza kellett mennie. Bakugo-kun. - nézett a szőkére aki csak unottan támasztotta a fejét. Nem akart hallani egy szót se a másik fiúról. A szíve mélyén kicsit ugyan aggódott de örült is, hogy a múltkori után nem kell látnia pár napig. - Mivel a te tanuló párod ideiglenesen hiányzik csatlakozz be egy másik pároshoz.
- Nincs szükségem senkire! Jobb is, hogy nincs itt az a felemás képű barom legalább nem hátráltat. Egyedül fogok az élre törni. - kiabálta megszállottan.
- Higgadj le. - szólt rá Aizawa - A másik csapathoz való csatlakozás nem opcionális. Mivel ma együtt kell edzenetek válassz valakit.
- Gyere hozzánk Bakugo! - kiáltott fel Kirishima
A szőke fiú csak egy vicsorral válaszolt.
- Jól van akkor Kirishima és Kaminari lesznek ideiglenesen a csapattársaid.
- Nem fogok nektek külön órát tartani. - üvöltött rájuk.

———————

Kedd este volt, Todoroki a szobájában pihent és egyre csak próbálta elterelni a gondolatait, de azok folyton vissza-vissza tértek a szőke hajú fiúra. Felidézte az összes együtt töltött időt.
Hirtelen kopogásra lett figyelmes.
- Igen?
- Fuyumi vagyok bejöhetek? - hallatszott kintről.
- Aha.
- Csak szólni akartam, hogy Natsuo holnap este tud hazajönni, így csütörtökön már vissza tudsz menni az iskolába. - a lány halványan rámosolygott.
- Rendben, köszönöm. - mondta. A lány már ment is volna de Todoroki utána szólt - Fuyumi várj. Kérdezhetek valamit?
A lány meglepődve nézett rá de visszafordult és leült a fiúval szembe.
- Amit csak szeretnél. - örült neki, hogy a testvére beszélgetni akar vele.
- Volt már olyan az életedben, hogy valamit nagyon akartál és majdnem meg is kaptad de a végén mégsem?
- Hm... lássuk csak. - a lány kicsit elgondolkodott - Megfordíthatom a kérdést?
- Uhum.
- Mit tennél a helyemben, ha minden vágyad az lenne, hogy egy boldog családban élj és úgy gondolod, hogy a családod képes lenne a boldogságra de mégis ellenáll?
- A mi családunk nem képes a boldogságra. - felelte a fiú. Fuyumi elmosolyodott.
- Mégis én ezt nagyon akarom. Mit tennél a helyembe?
- Talán keresnék egy másik családot. - gondolkodott el komolyan a fiú.
A lány halkan felnevetett.
- Nem szeretnék másik családot.
- Nem tudom mit tennék a helyedben sajnálom.
- Én sem tudom. De ennek ellenére nem adom fel és folyamatosan próbálkozom azzal, hogy elérjem a vágyam. Neked is csak azt tudom tanácsolni, hogyha valamit nagyon szeretnél akkor addig próbálkozz, amíg el nem éred.