Sétálj mellettem! (TodoBaku fanfiction)

6. rész - Félreérteni

Ahogy visszaértek Bakugot egyből letámadta Kirishima és Kaminari, hogy valami nagyon fontosat akarnak neki mutatni. Todoroki rögtön a szobájába ment és nem is tervezett onnan kijönni a hétvége hátralevő részében. Szörnyen érezte magát amiért így elrontotta ezt a tökéletes napot. Nem akarta megölelni a másikat de nem bírt magával. "De hisz visszaölelt." Gondolt vissza a történtekre. "Biztos csak azért, , hogy felmelegítsen." Leült az erkély ajtó elé és az eget kezdte vizslatni. Arra a napra gondolt, amikor Aizawa kiosztotta a párokat. Nem is olyan rég történt mégis azóta az egész élete felfordult. Eddig is bajban volt az érzelmeivel, de mind csak álomnak tűnt. Most pedig , hogy ennyire közel érezhette magát már másodjára szíve választottjához kezdett megőrülni. Ahogy a szőke fiúra gondolt görcsbe rándult a gyomra. Akaratlanul a közös csókjukra gondolt. Ahogy aznap Bakugo a hajába túrt és rámarkolt a fenekére. Kellemes borzongás járta át a testet. Még mindig érezte a perzselő érzést az ajkain, a fájdalmat, ahogy a másik bele harapott. Azt kívánta bár meg se szólalt volna, akkor talán tovább élvezheti.

Bakugo nagyon hamar megunta Kirishima és Kaminari társaságát és arra hivatkozva , hogy fáradt a szobájába ment. Tulajdonképpen kicsit sem volt fáradt csak egyedül akart maradni , hogy átgondolhassa mi is történt aznap. Todoroki az ölelés után hirtelen megváltozott. "Talán tolakodásnak vette? De hisz ő ölelt át" gondolkodott magában "Lehet tényleg csak át akart melegedni." eldőlt az ágyán "Meg kéne vele beszélni és nem annyiban hagyni mint a csókot. Be kene vallanom neki? Nem... Rá kell kérdeznem ő mit érez." Előkapta a telefonját és megnyitotta a beszélgetésüket.
"Hogy vagy?" egyenlőre csak ennyit küldött el.
Todoroki a telefonjára nézett. Nem tudott mit kezdeni az üzenettel. Mit tudna erre válaszolni? "Jól csak félek , hogy beléd szerettem" írta volna szíve szerint de helyette csak ennyit küldött. "Jól köszi. Te? Hiányoztál Kirishimáéknak?"
"Ja valami kurva fontosat akartak mutatni (nem volt az) úgyhogy ott is hagytam őket." jött is a válasz
Todoroki újfent nem tudta mit is írhatna. Be kellett látnia nem annyira az ő asztala a beszélgetés.
"Van kedved beszélgetni?" jött az újabb üzemet Bakugotol.
"Kedvem van, csak tehetsegem nincs." írta vissza
Válasz már nem jött így letudottnak érezte a beszélgetést és lerakta a telefont az asztalra. Visszaült az erkély ajtóba s immár a sötét csillagos eget kémlelte. Pár perc múlva kopogtak az ajtaján. Nem válaszolt, nem volt kedve látogatókhoz. Illetve egy valakihez lett volna, de úgy volt vele ő úgysem menne hozzá. Nagy meglepetésére az ajtó kinyílt és a várva várt szőke lépett be.
- Nem hallottam , hogy mit mondtál szóval bejövök. - közölte és bezárta maga mögött az ajtót kulcsra.
Todoroki továbbra is az eget nézte és próbált higgadt maradni. Bakugo leült mellé.
- Nagyon jó ez a tatami padló. - próbált beszélgetést kezdeményezni.
- Én is szeretem. - jött a halk válasz.
Pár perc megszokott csend.
- Figyelj jövő szombaton esetleg volna kedved megnézni egy filmet a moziban?
- Persze miért ne. - újabb halk válasz. Bakugo kicsit kényelmetlenül érezte magát.
- A csillagok is szépek. - elég béna próbálkozás volt de nem akart újból csak némán ülni a másik mellett. Nem volt gondja a csenddel, de ezernyi érzés tombolt benne és mindet a másik tudtára akarta adni.
- Nagyon szépek. - sóhajtott Todoroki. - Mind annyira távoli és elérhetetlen. Hideg fényű tündérek. - suttogta. - Anya hívta így mindig a csillagokat.
Bakugo csak nézte a másik szomorú arcát. Szerette volna átölelni. Todoroki a másikra nézett és rámosolygott.
- Olyanok mint te. - motyogta maga elé Bakugo
- Hm? - vonta fel a szemöldökét a másik
- Távoli és elérhetetlen. - ismételte meg halkan Todoroki előző mondatát, mire ő csak lehajtotta a fejet.
- Tudod Bakugo... - kezdte - azt hiszem félre ismertelek.
- Nem is ismersz IcyHot.
Todoroki elhallgatott és újra az égre emelte a tekintetét. Bakugo újra azt érezte, mint a múltkor. Meg akarta érinteni.
- Attól félek, hogyha ez így megy tovább nem fogom kibírni, hogy ne csókoljalak meg. - ismételte el Todoroki múltkori mondatát, mire a felemás hajú hirtelen rápillantott.
Ahogy Bakugo száját elhagyta ez a mondat tudta, hogy nincs visszaút. Vagy most vagy soha. Kezét a másik kezére tette pont úgy mint aznap, amikor az első csókuk elcsattant.
Todoroki szíve hevesen dobogott. Nem tudta mi tévő legyen. Nem akarta, hogy Bakugo rájöjjön mit is érez valójában. "De hisz itt ül mellettem és a kezem fogja. Lehetséges, hogy ő is többet érez?" ragadott magában.
- Nem ismerlek. - ismételte meg halkan - Akkor mit kell tudnom, hogy ismerjelek?
- Van egy titkom amit senki nem tud. - a kezét továbbra is a másikén pihentette és hüvelyk ujjával óvatosan simogatta.
- Nem azért öleltelek meg, mert fáztam. - vallotta be Todoroki
- Nem csak azért hivtalak magammal, mert téged gondollak a legerősebbnek magam után.
- Mi a titkod? - kérdezte Todoroki
Bakugo közelebb hajolt hozzá és a szemébe nézett. Nagyon közel voltak egymáshoz.  Todoroki érezte, hogy kicsit elpirul de nem tudta megszakítani a szemkontaktust.
- Minden nap úgy alszom el, hogy arra gondolok újabb napot vesztegettem el.
- Minden nap... - ismételte meg alig hallhatóan Todoroki
- Minden nap... újabb nap nélküled - suttogta Bakugo
Todoroki keze automatikusan mozdult. Karjait körbe fonta Bakugo nyaka körül és megszüntette azt a minimális távolságot is ami eddig köztük volt. Ugyan egyikük sem mondta ki, de mostmár mindketten biztosak voltak abban, hogy mit éreznek. A másik érzéseiben azonban még továbbra is kételkedtek.
Todoroki óvatosan csókolta a masikat és Bakugo is nagyon figyelt rá, hogy ne okozzon újra fájdalmat. Végül pár perc múlva elváltak egymástól.
- Ezzel én is elárultam minden titkom - szólalt meg végül Todoroki és elhúzta az erkély ajtót, hogy minden ezt követő dolog a kettejük titka maradjon.
- Tetszett a titkod IcyHot. - kacsintott rá Bakugo.
Todoroki tartott attól, hogy a másik továbbra is félreérti ezért próbálta annyira gyengéden és szeretetteljesen csókolni. Nem tudta és nem is akarta neki elmondani, mennyire kedveli és mennyire szerelmes belé, de remélte, hogy ebből rájött a másik. Szíve mélyén azonban még továbbra is ott motoszkált a rosszindulatú gondolat, hogy Bakugo csak játéknak gondolja az egészet. Hisz 16 évesek mit tudhatnának a szerelemről. Pláne, hogy mindketten fiúk. Ráadásul ő még sosem érzett ilyet senki iránt, abban sem volt biztos, hogy ez egyáltalán szerelem. Mindenben és mindenkiben kételkedett. Nem akart sérülni és legfőkébb nem akarta magát ennyire gyengének érezni.
Hirtelen kopogást hallottak az ajtón. Bakugo ösztönösen vetette magát a másikra és fogta be kezével a száját.
- Todoroki-kun! Én vagyok az Midoriya. - hangzott kintről - Alszol?
Bakugo továbbra is befogta a másik száját és nem engedte reagálni.
Midoriya még párszor kopogott majd feladta és tovább állt.
Todorokinak nem volt ellenére a pozíció, így, hogy a másik felette térdelt és szinte az egész testük összeért, de nem értette mire volt jó ez a színjáték. Bakugo végül leemelte róla a kezét és immár a száját tapasztotta a másik ajkaira. Todoroki visszacsókolt. Eleinte ez a csók is óvatos volt, de, ahogy ismét kezdett eluralkodni Bakugo felett a vágy úgy lett egyre hevesebb. Nem okozott a másiknak fájdalmat de Todorokiban mégis rossz érzést keltett. Ahogy megérezte a másik fiú kezét a pólója alatt kicsit összerezzent. Megpróbálta eltolni de nem járt sikerrel. Bakugo keze vágy ittasan kicsit lentebb vándorolt és már a combját simogatta.
- Várj Bakugo. Kérlek ne - tolta el végre sikeresen a másikat. 
Bakugo értetlenül nézett a másikra. Azt hitte ezt akarja. Azt hitte végre minden rendben és a másik is szereti őt.
- Sajnálom azt hittem, hogy te is ezt szeretnéd. Félreértettem. - mondta és gyorsan kisietett a szobából.
Megalázva és elutasítva érezte magát. A csókból kiindulva teljesen azt hitte, hogy Todoroki is úgy érez iránta ahogy ő, de úgy tűnik túl sokat képzelt bele. Persze miért is lenne szerelmes belé, valószínűleg csak a gyerekkora miatt egy kis szeretetre vágyik és össze van zavarodva. Mérges volt ahogy arra gondolt a másik jatszadozik az érzelmeivel.