Isabelle Smith vagyok, 21 éves és Malibun élek a szüleimmel és a húgommal. Jelenleg egyetemre járok, Los Angelesbe. Pszichológiát és pedagógiát tanultam. Utána pedig szerettem volna tanulni még, így elkezdtem a rendezvény szervező és fotográfus szakot. Hatalmas álmom volt, hogy be kerüljek. El sem hittem, mikor felvettek. A kollégium és az ösztöndíj is össze jött, aminek köszönhetően sokkal nyugodtabb életem van.
Édesanyám, Mrs. Smith egy makacs,szabadszájú akaratos gyönyörű nő,akinek mindig mindenben igaza van,még akkor is ha nem. A húgom, Andrea Smith egy eléggé kemény természetű,hirtelen haragú önfejű tini.
És, végül az édesapám. Na,hát igen. Nem hiába hagytam őt utoljára.
Vele nem valami jó a kapcsolatom, részben ő az oka annak, hogy utálok otthon lenni. Mióta az eszemet tudom, nem volt egy nyugodt hétvégénk sem. Állandóan iszik, veszekedik mindenkivel,mindenért. Ennek következménye, pánikbeteg és gyógyszerfüggő lettem 16évesen. Hátam mögött van 3 öngyilkossági kísérlet. Pszichológushoz jártam, de egyáltalán nem lett jobb. Meguntam..
Vasárnap reggel van, megyek le kávézni, anyukám gofrival vár. Közös reggeli után elkezdek össze pakolni. Ma megyek vissza a koliba, a hétvége viszonylag tűrhető volt. 4ig kell be érni, de korábban megyek vissza, mert tanulnom kell még. 10-es vonattal vissza utaztam. Le pakoltam, ki pakoltam, majd írtam a szobatársamnak,Sarah-nak, hogy én már bent vagyok. Ovis korunk óta ismerjük egymást. Együtt jártunk iskolába is, és együtt céloztuk meg az egyetemet. Ő a legcsodálatosabb és legjobb barátnő.. Sarah azt írta, hogy egy órán belül be ér. Addig megtanulom a maradék anyagot aztán ki megyünk a városba, veszünk ezt-azt illetve el megyünk ebédelni. Már eltelt másfél óra, mikor fel eszméltem.. Sarah még nem ért be. Írtam neki smst, hogy merre jár, de nem jött válasz. Gyorsan el készültem, majd indultam volna, amikor Sarah lépett be a szobába. Azonnal a nyakába ugrottam, és jól megölelgettem.
Sarah adott két puszit, majd leült.
~Milyen volt a hétvégéd? Nyugi volt otthon? Hogy bírtad?
-Áh, egész tűrhető. Nem volt balhé. Anyával reggeliztünk illetve szombaton csajos napot tartottunk hárman. Szusszansz egyet? Vagy mehetünk is? Éhenhalok.. Valahol kell vennem füzetet is, mert kezd betelni a pszichológia füzetem. Neked? Nem zaklatott az az idióta?
~Ez szuper. Nem, nem zaklatott. Nyugi volt. Mehetünk, csak elmegyek mosdóba illetve átöltözök.
-szuper, lent megvárlak.
El indultam lefelé, majd bele botlottam egy csapat végzősbe.. Próbáltam kerülni a szemkontaktust, és úgy állni, hogy ne vegyenek észre. Ami valljuk be elég nehéz ilyen stílussal.Matt, a suli "szépfiúja" oda szólt.
~Szia Isa, rám vársz?
-Álmodban édesem.
~Este nem ezt mondtad cica lány..
A barátai csak nevettek. Matt sosem tudja megállni, hogy ne szóljon oda. Már nagyon unalmas és először sem volt vicces.
-bilibe lóg a kezed öcsi.
Utálom..annyira elhiszi, hogy ő az atya úristen.
Végre megjött Sarah és indultunk is.
El intéztünk mindent, ebédeltünk majd vissza tértünk a koliba. Másnap 11tól volt előadás 4-ig. Bejelentette az oktatónk, hogy új osztálytársunk lesz. A koli és az egyetem negyed órára van egymástól. Szokásosan leültünk tanulni, vacsora, esti edzés és alvás. Másnap izgatottan mentünk be az előadásokra, hisz kíváncsiak vagyunk az új lányra. Már 2 órája tartott az előadás, amikor be rontott az igazgató egy ismeretlen lánnyal. Sarah-val össze néztünk, majd el könyveltük magunkban, hogy biztosan össze barátkozunk vele. Már ránézésre is szimpatikus volt. Fél óráig hallgattuk, hogy pontosan kell érkezni, ha valaki késik annak büntetés jár. Plusz előadás illetve dupla beadandó.
Igazgató asszony el viharzott, a tanárunk megkérte a lányt, hogy mutatkozzon be. A többiek poénkodtak, hogy "már az első napon el késik, mi lesz ha tesztet írunk? Be sem jön?"
Tanár úr rá csapott az asztalra, és csendet kért. Az új lány zavartan állt, némán. ~Sziasztok, Lara vagyok. Letudta ennyivel, majd le ült mellénk.
Suli után, mikor vonultunk ki a suliból, az új lány, Lara jött velünk szemben. Nekem nagyon szimpatikus, még ránézésre is. Sarahnak már kevésbé.Odajött majd köszönt.
~Sziasztok.
- Szia,Isabelle Smith vagyok.
Váltottunk pár szót, majd fél ajánlottam neki, hogy ha gondolja tanulhat velünk, illetve oda adom szívesen a jegyzeteimet. Megköszönte, majd azt felelte sajnos ma nem jó neki, mert a barátnőjével lesz, de vissza térünk rá.
Sarah-val vissza mentünk a koliba.
Sarah egész nap csendes volt. Tanultunk szokás szerint, majd vacsoráztunk. Vártam, hátha el mondja mi a baj.
-Sarah.. Valami baj van? Tegnap késtél, ma alig szóltál hozzám.
~Nem, nincs semmi baj.
-Beszéltetek? Akkor szoktál ilyen lenni..
Sarahnak nemrég lett vége a párkapcsolatának, és eléggé nehezen viselte. A srác felbukkant hetente, és próbálta Sarah-t vissza szerezni. Ezzel mondjuk el késett, előbb kellett volna gondolkoznia.
~Vasárnap a házunk előtt várt és követett. Folyamatosan beszélt hozzám, és könyörgött, hogy adjak neki még egy esélyt.
-Édesem, miért nem mondtad? Tudod, hogy bármit el mondhatsz..
~Tudom, de így is van elég gondod,problémád neked is.
-Legjobb barátnők vagyunk, a te problémád az én problémám is.
~Jó, igazad van. De most hagyjuk ezt légyszi, majd vissza térünk rá.
-Rendben. És mivan azzal a sráccal? Tudod, akit említettel a múltkor, hogy egész aranyos és találkozni fogtok.
~Dave, le mondta, mert közbe jött valami.
-És beszéltetek már másik talit?
~Igen, el is felejtettem mondani. Pénteken suli után találkozunk. Azt mondta el jön az egyetem elé.
-Hát ez szuper, örülök neki, de mindent tudni szeretnék majd.
~Ez egyértelmű. Na de aludjunk.
- Jó, de holnap mit csinálunk? Nem lesz okti.
~Majd ki tálalunk valamit, jó éjszakát.
- Jó éjt
Másnap 9 körül ébredtünk, edzettünk aztán mentünk zuhanyozni, közben megbeszéltük, hogy el megyünk ebédelni együtt.
Ebéd után sétálgattunk még egy kicsit, az egyik közeli parkban. Egymás szavába vágva beszélgettünk, majd arra lettünk figyelmesek, hogy egy ismerős hang megszólal mögöttünk. Az új lány volt az, Lara. Csatlakozott hozzánk, majd fel jött a koliba, oda adtam a jegyzeteimet neki, illetve megittunk egy jó teát aztán le kísértük. Sarah említette később, hogy furcsán nézett rám Lara, mintha.. méregetett volna. Letudtam annyival, hogy biztos rosszul látta. A hét viszonylag gyorsan elment, én pedig gyomor görccsel indultam haza. Beléptem az ajtón, és érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Apámra elég volt rá néznem, tudtam hogy be van baszva. Köszöntem nekik, majd fel mentem a szobámba. Éppen hogy végeztem a ki pakolással, csipogott a telefonom. Mark volt az. A szerelmem. Írt, hogy ma jön haza, hosszú idő után, végre újra látom és magamhoz ölelhetem. Fősulira jár, és havonta tud csak haza jönni sajnos.
Meghívott magukhoz ebédelni.
YOU ARE READING
Ki Vagyok Én?
FanfictionAz élet soha nem könnyű. Főleg nem nekem. Egy alkoholista apával, folyamatos dühproblémákkal, egy kistestvérrel. Fájdalomból sok jutott mire rájöttem hogy magamat nem is ismerem,de el kezdtem rájönni hogy mit, és kit is szeretek valójában.