Reggel előbb ébredtem, mint Lara. Sok minden járt a fejemben. Köztük a múlt éjjel. Lara békésen aludt mellettem. Nem volt rajtunk ruha, semmi. Picit kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam hova tenni ezt az egészet. De tetszett, baromi jó volt. Rá néztem a telefonomra, 5 nem fogadott hívásom volt, és tömérdek üzenetem Marktól. Mikor megláttam, rögtön ki tört belőlem a sírás. Próbáltam halkan csendesen sírni, majd vissza aludtam.
10 óra körül arra ébredtem, hogy Lara végigsimítja kézét az oldalamon, ad egy puszit a homlokomra majd pillanatokon belül el tűnt mellőlem. Délben arra ébredtem, hogy anyukam kopog. Magamra húztam a takarót gyorsan.
-Nyitva.
~Jó reggelt kicsim, hogy vagy? Lara haza ment?
Néztem anyát, és el sírtam magam.
- Nem vagyok jól anya, Mark hívott. És írt egy csomó smst, messengeren is írt.
~Mit akar? Remélem nem tervezel ki békülni vele..
- Anya! Nem tudom, nem beszéltünk. Csak azt tudom, hogy hiányzik. Egyenlőre képtelen vagyok vele beszelni. Nem megy.
~Jó. Bárhogy is dönts, nem számít. Csak legyél boldog. Halgass a szívedre. Anya ki ment, el mentem le zuhanyozni és fel öltöztem. Fel hívtam Sarat, hogy találkozzunk ma, oda megyek a kolihoz.
Ebéd után össze szedtem a cuccom és el indultam. Fent találkoztunk a szobában. Sírva borultam Sara nyakába, nem tudtam megszólalni sem, de nem is volt rá szükség, tudta mi a baj. Nehezen, de Saranak sikerült megnyugtatnia. El meséltem neki mindent. A múlt éjjelt is, teljesen le döbbent. Szokásosan ki pakoltunk majd le mentünk sétálni. Lara nem írt, mióta le lépett reggel. Nem tudom mi fog ebből ki sülni, reménykedek, hogy nem futunk össze vele, elég kínosnak érzem ezt az egészet. Nem tudom hova tenni, minden esetre jó volt, élveztem. Olyan szenvedélyes volt az egész, vagy talán csak azért esett jól, mert vigaszt leltem Laraban? Talán tetszett, hogy oda figyelt rám? Teljesen el kalandoztak a gondolataim. Sarah türelmetlenül nézett rám, és várta mikor figyelek rá végre. Vettünk vacsorára pizzát, meg egy üveg bort. Fel hívtam anyukámat, hogy maradok a koliba és majd reggel haza megyek. El intézem a dokit és jövök is vissza. Mark hívott megint, Sarah fel kapta a telefonomat és fel vette.
*~Sarah: Sarah vagyok, mit akarsz? Mégis mi a f***t akarsz még?
~Mark: El rontottam mindent.. Nagyon sajnálom, helyre szeretném hozni.
~Sarah: Jól mondod, pontosan. El rontottál mindent, ezen nincs mit helyre hozni. Hagyd beken Isat.*
Csak ültem, és néztem rá mosollyal az arcomon.
~Amúgy sem kedveltem őt. Mondta Sarah, majd bele kortyolt a borba.
Nem mondtam semmit, próbáltam tartani magam.
Este elég korán el aludtunk, másnap reggel indultam is a dokihoz vissza Malibuba. Elég gyorsan végeztem a dokinál, így gondoltam be ugrom Mark anyukájához. Csengettem, de pár percig senki nem nyitott ajtót. Épp indultam volna, mikor nyílt az ajtó. Mark nyitotta ki. A gyomrom össze szorult és potyogtak a könnyeim, nem tudtam rá nézni. El indultam haza, Mark viszont el kapta a karomat és szorosan magához ölelt. Próbáltam el tolni magamtól, és folyamatosan azt mondogattam, hogy utalom. Ölelt, ölelt és nem engedett. Ő is sírt.. Mikor nagyjából megnyugodtam el engedett, a hajamat arrébb tűrte arcomból és kezét végig húzta rajta, majd lassan közeledett felém és megcsókolt. Nem viszonoztam, el toltam magamtól. El kapta a kezemet és behúzott a lakásba.
~Azt hiszed, én így akartam? Szerinted nekem nem fáj? Sírt és nézett a szemembe.
-Utállak.. engedj el, és hagy menjek haza..
~Nem mész sehova.. beszéljük meg, kérlek. Mondta,majd az ölébe húzott, kezeit a derekamra tette és nézett a szemembe. Folyamatosan azt mondogatta, hogy szeret és nézzem el neki. Rá sem tudtam nézni, borzasztóan fájt. Nyakához bújtam és próbáltam megnyugodni. Hatalmas kezei a csípőmön voltak, tudtam hogy perceken belül alatta fogok sikítani az élvezettől.
-Mi a garancia arra, hogy nem csinálod meg újra és újra? Miközben kérdőre vontam, el kezdtem harapdálni a nyakát, picit durván. Csípőmön volt a keze oda húzott duzzadó férfiasságára és nézett rám a gyönyörű szemeivel, láttam benne, hogy ő is megtört. Le vettem a pólóját és végig csókoltam a felső testét. Le döntöttem őt, és le vettem róla a maradék ruhát. Vissza ültem az ölébe. Folyamatosan a szemembe nézett. Látta benne a gyűlöletet, vágyat és azt is, hogy mennyire össze törtem. Rajtam egy fekete csipkés trikó és egy fekete szoknya volt,amitől Mark gyorsan meg szabadult.Remegett a vágytól, lattam rajta, hogy szíve szerint nekem esne. Lassan mozgolódni kezdtem férfiasságán és halk sóhajok hagyták el mindkettőnk száját. Simogattam magamat merev farkával és kéjes nyögések hagyták el számat, majd hirtelen bele ültem teljesen, de nem mozdultam. Remegtünk mindketten a vágytól.. Le döntött és azonnal tolni kezdett. Picit durván, de élveztem. Nem akarom, hogy abba hagyd, érezni akarlak, még egyszer utoljára. Miközben ki mondtam megint el sírtam magam. Mark egyre durvábban és hevesebben mozgott bennem,karmoltam a hátát, ahol értem. Mark a fülembe súgta, hogy nem enged el megegyszer. Egyre hosszabbakat tolt, ám még mindig durva volt. Mindketten közel jártunk már.
-Hagydabba, kérlek.. nem akarok még el menni. Hadartam ziháltan és megcsókoltam őt. Mark abbahagyta és a nyakamhoz bujt.
~Szeretlek napocskám.
Kitört belőlem a sírás, és nem tudtam megszólalni. Mark le fogta kezeimet a fejem mellett és újra dolgozni kezdett rajtam, eleg gyorsan és durván amitől picit megijedtem, de jól esett. Mozgattam a csípőm mikor tolt, egyre közelebb jártunk az orgazmushoz. Egyszerre mentünk el, majd mikor ki akarta húzni, magamhoz húztam őt teljesen, így férfiassága ismét teljesen bennem volt. Picit rá szorítottam, majd mozgolódni kezdtem alatta amitől újra beindult. Egész éjjel szeretkeztünk, egy idő után át váltott szenvedélyesbe. Teljesen össze voltam zavarodva, nem tudtam mit miért tesz. Úgy aludtam el, a karjai közt, hogy közben lassan szenvedélyesen tolt.
YOU ARE READING
Ki Vagyok Én?
FanfictionAz élet soha nem könnyű. Főleg nem nekem. Egy alkoholista apával, folyamatos dühproblémákkal, egy kistestvérrel. Fájdalomból sok jutott mire rájöttem hogy magamat nem is ismerem,de el kezdtem rájönni hogy mit, és kit is szeretek valójában.