Lara elég feldúlt volt este. Hozzá szólni sem mertem, le léptem zuhanyozni aztán lefeküdtem aludni. Éjjel fél ébredtem párszor, Lara nem volt mellettem. Reggel mikor fel ébredtem egyedül voltam. Lara egy üzenetet sem hagyott, csak eltűnt. Egyedül ebédeltem, majd el kezdtünk össze pakolni. Hívtam Lara-t de nem vette fel. Kezdtem aggódni. Hol lehet? És miért nem veszi fel? Ültem az ágyban és sírtam. Andrea át jött szólni, hogy össze pakoltak ők is. Hálistennek nem vette észre, hogy sírok. Miután sikerült megnyugodni le vittük a cuccokat a kocsiba. Vagy 30 üzenetet írtam Laranak. Már indultunk volna le a szobából, le adni a kulcsot mikor Lara be toppant. Köszönt, adott egy puszit az arcomra és le mentünk. Andreaval és Sarahval a kocsinál találkoztunk. Lara meg mindig nem szólt egy szót sem. Be ültünk és el indultunk. A sírás kerülgetett.
- Jó lesz így utazni 15 órát, hogy hozzám sem szólsz..
~Sajnálom.
- Mi történt?
~Nem lényeg..
- De lényeg, mert el tűntél, egy szót nem szólsz hozzám..még egy árva csókot sem adtál ma még. Velem van baj? Én basztam el valamit?
Épp megálltunk a pirosnál.
Erőszakosan megcsókolt és a szemembe nézett
~Felhívott az exem, aki egyébként anyám palijának a lánya, ki találták a szüleink, hogy el költözünk.
Teljesen kétségbe estem, potyogtak a könnyeim.. Össze törtem. Egész úton egy szót sem szóltunk. Nem álltunk meg pihenni,sem aludni, le vezettem egybe. Ki tettük Larat és Saraht. Haza értünk, ki pakoltunk és be zárkóztam. Folyamatosan az járt a fejemben amit Lara mondott. Akkor.. Ennyi volt? Mi lesz kettőkkel? Nem akarom el veszíteni őt. Teljesen kétségbe estem.Remélem ki találunk valamit, nem veszíthetem őt el. Álomba sírtam magam, lázas voltam. Felébredtem arra, hogy csipog a telefonom folyamatosan.
Gyorsan össze szedtem magam, hallottam hogy csengetnek. Rohantam le ki nyitottam az ajtót sírva fakadtam és megöleltem. Szorosan ölelt magához és nem engedett el.
~Szeretlek Isa, nem fogsz elveszíteni!
-Én is szeretlek Lara.
Megcsókoltam és kezeim az arcán voltak. Fel mentünk és le pakolt, hozzám bújt az ágyban és ölelt magához.
-Ugye nem mész velük? Költözz ide.. vagy költözzünk el ketten.
Simogatta az arcom, és nyugtatgatott.
~Nem megyek sehová. Itt maradok veled. Ne félj.. Csókolt meg és mászott rám. El is aludtunk pillanatok alatt.
Reggel arra ébredtem, hogy játszik a mellemmel. Mosolyogtam és egy csókot nyomtam nyakára, rá másztam és néztem a gyönyörű szemeibe.
~Jó reggelt hercegnő.
- Jó reggelt szerelmem. Le vettem róla a ruhát és én is le vetkőztem, be bújtam mellé és magunkra húztam a takarót. Simogattam őt lent, es bújtam közben hozzá. Benyálaztam és felnyomtam 2ujjamat. Halk nyögéssel nyugtázta. El kezdtem lassan ujjazni és közben néztem a szemébe. Mikor elment kinyaltam őt, aztán elmentem zuhanyozni. Közös reggeli után sétáltunk egyet és el mentünk vásárolni hétvégére. Délután Lara kapott egy hívást és el kellett mennie. En közben állas hirdetéseket néztem. Találtam is néhányat, el küldtem a jelentkezésemet az egyik közeli bölcsibe, illetve néhány fuvarozó céghez, irodára.
Anyáéknak el mondtuk este, hogy együtt vagyunk, és hogy Lara ide költözik. Gyorsan el ment a hétvége, és az utolsó oktatás nélküli hét. Reggel anya ébresztett minket, nehogy el késsünk. El készültünk, fel vettük Saraht és mentünk is. Pont előadás volt, mikor csörgött a telefonom, az irodából hívtak. Megkaptam az állást. El újságoltam Saraheknak is. Holnap lesz az első napom. Változnak az órák, így csak hétfőn és csütörtökön van előadás.
YOU ARE READING
Ki Vagyok Én?
FanfictionAz élet soha nem könnyű. Főleg nem nekem. Egy alkoholista apával, folyamatos dühproblémákkal, egy kistestvérrel. Fájdalomból sok jutott mire rájöttem hogy magamat nem is ismerem,de el kezdtem rájönni hogy mit, és kit is szeretek valójában.