Az élet soha nem könnyű. Főleg nem nekem. Egy alkoholista apával, folyamatos dühproblémákkal, egy kistestvérrel. Fájdalomból sok jutott mire rájöttem hogy magamat nem is ismerem,de el kezdtem rájönni hogy mit, és kit is szeretek valójában.
Ethan kinyitott minden ablakot, be kapcsolta a gépet s betett egy alapot, majd énekelni kezdett. Kint a lányok ujjongtak. Hatalmas sikoltozást hallottunk. Meglepően jó hangja és érzéke van hozzá. A szöveg ismerős volt, így be csatlakoztam. Egy pár sor után ő csendben maradt, s mosolyogva figyelte ahogy teljes beleéléssel énekelek. A tömeg még mindig tombolt. Ethan felpattant és kiment a kapuhoz. Majd visszatért a tömeggel. Teljesen zavarba jöttem így letettem a mikrofont. Ethan folytatta s bíztatott, hogy folytassam vele. A tömeg újjong, énekeltek, tomboltak. Majd én is beszálltam. Zavarban voltam, de próbáltam túl lendülni rajta. El énekeltünk 4 számot, majd csinált képeket a lányokkal. Páran hozzám is oda jöttek, meglepődtem. Néhányan meg is ölelgettek, majd elindultak kifelé. Furcsa volt ezaz egész, de hangulatos és jó érzés volt. Ethan miután kikísérte a lányokat vissza jött hozzám s megölelt. ~Hihetetlenül jó vagy bébi! -Ugyan már, ne túlozz. ~Én soha. Mondja csábosan majd nyom egy puszit a számra. Fel mentünk a szobába s megnéztünk egy filmet, közben beszélgettünk a zenélésről illetve a terveiről. ~Csinálunk egy közös dalt? -Öhm, hát.. Nem tudom. Elég messze áll tőlem a zenélés. Pár fellépés és zene kiadás után felhagytam vele. Emlékszem nagy port kavart akkoriban, mert eléggé felkapott voltam. De valahogy sok volt nekem ezaz egész. Megismertek az utcán, odajöttek. Kb nem tudtam kimozdulni mert fotózgattak. Egyszer üvöltöttem az egyik paparazzival aki követett. Épp randizni mentem, és arra lettem figyelmes, hogy követnek. Teljesen kibuktam. ~Akkor az előbbi mutatványunk lehet, hogy nem volt jó ötlet. Szerintem már most megjelent egy cikk rólunk. Sőt... -De ez más, nem tudják a nevem, semmit nem tudnak rólam csak azt, hogy melletted tűntem fel. ~Végülis jogos.. De ha zavar akkor.... Ha.. úgy döntesz hogy sok ez neked és inkább haza mész, én nem tartalak vissza. Könnyes szemekkel néz rám, le ültetem az ágyra s az ölébe ülök. Fölé hajolok s nézek a csodaszép szemeibe. -Ha zavarna, már fogtam volna a cuccom.. Nyugi. Ne félj, ha zavar úgyis szólok. És kitalálunk valamit. Bár kitudja, lehet hogy tetszik majd ezaz egész és belevágok veled a zenélésbe újra. ~Az tetszene. Gyönyörű vagy, Szép hangod van, gyönyörűen énekelsz, és gyönyörű is vagy. Megfogtál.. Ezzel is... Ja és, mindtam már, hogy gyönyörű vagy? -Oooo.. Ennek örülök. Cuki vagy. Zavarba hozott ismét, látom rajta hogy élvezi. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán egyik pillanatról a másikra el aludtam. Reggel palacsinta és kávé illatra ébredtem, Ethan nem volt mellettem. Felvettem az egyik pólóját s le mentem hozzá. ~Jó reggelt hercegnő! -Jó reggelt. ~Remélem éhes vagy, csináltam palacsintát. -Igeeen, de a kávénak jobban örülök. Mondom mosolyogva. Leülök a pulthoz egy székre s nézem ahogy tevékenykedik. ~Jól áll a pólóm. -Szerintem is, sőt talán jobban áll nekem, mint neked. ~Lehet. Ethan csinál nekem kávét, illetve megterít a reggelihez. -Mit csinálunk ma? Van valami dolgod? Kérdezem kíváncsiskodóan. ~Hát.. stúdióba kéne mennem, de nem fontos. Maradhatok itthon is. -És mi lenne, ha mennék veled? Persze, ha neked nem okoz gondot. ~Örülnék neki. 11re ott kell lennem. -Akkor lezuhanyzom, elkészülök és mehetünk is. ~Mehetek veled? Mosolyog kacéran. -Persze. Reggeli után fel mentünk, kiszedtem a kedvenc ruhámat, majd el indultam a fürdőbe. Beállítottam a vizet s levetkőztem, be álltam a zuhanyzóba, majd Ethan is csatlakozott. Gyorsan le fürödtünk, majd gyorsan fel öltöztem, feldobtam egy szolíd sminket. Küldtem streaket, amire Sarah ismét kötekedően válaszolt. Bezártam, nem válaszoltam rá. Nincs rá jelnleg energiám, hogy hallgassam az okoskodást.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
El indultunk, picit késésben voltunk, de ez nem meglepő ha rólunk van szó. Miután odaértünk bele is kezdtek a munkálatokba, én pedig beszélgettem kint a srácokkal, nem voltak idegenek számomra, hisz amég Malibun is volt stúdiójuk, hozzájuk jártam. Megörültek nekem nagyon, hihetetlenül jól esett. ~Téged mikor fogunk ismét ott látni? Kérdezi Jimmy lelkesen. -Hát.. Nem tudom, igazából Ethannel beszéltünk erről. De nem vagyok biztos abban, hogy szeretném folytatni. ~Ha meggondolnád magad, tudod a számom. -Persze. És köszönöm szépen, átgondolom.
