𝐇𝐞𝐥𝐥𝐡𝐨𝐮𝐧𝐝𝐬 | ᴀᴛᴛᴀᴄᴋ ᴏɴ ᴛɪᴛᴀɴ

𝟕. 𝐁𝐚𝐫𝐚́𝐭𝐨𝐤

A fáklyák fénye világította meg a téren gyülekező újoncokat. Finom duruzslás töltötte meg a levegőt, ami hol felcsapott, hol elhalkult. Kíváncsi pillantások szálltak a pódium felé, ami rögtönzötten lett emelve a délután folyamán, s a zöld bársonyfüggönyök mögül kilépett egy alak. Elnémult a tömeg, amikor a fáklyák fényében kisétált a délceg férfi. Szőke haján ragyogott a fáklyák sárga fénye, szemében elszántság csillogott, s lopva nézett balra, a körfolyosó cseréppel fedett tetejére, tekintete találkozott a fekete csuklyás alakéval.
Lorelei kinyújtotta lábát, s ahogy végignézett a kadétokon, egy mérsékelt kézjelt intézett a pódiumon álló parancsnoknak. Erwin alig észrevehetően bólintott egyet, aztán mély levegőt vett. – Erwin Smith vagyok, a Felderítő Osztag parancsnoka. – Végigpásztázta a fiatalokat. – A mai napon döntést hoztok majd a katonai pályafutásotokról... nyersen fogalmazva, azért vagyok most itt, hogy a Felderítőkhöz csábítsalak titeket. A titánok támadásakor megtapasztaltátok, hogy milyen félelmetesek is tudnak lenni és a saját korlátaitokat is. Azonban, az a harc még közelebb hozta az emberiséget a győzelemhez: Eren Jaeger létezésének hála. Azzal, hogy kockáztatta az életét, tanúbizonyságot adott arról, hogy minden kétséget kizáróan az emberiség oldalán áll. A segítségével nem csak megállítottuk a titánok előrenyomulását, de módunk nyílt tanulmányozni valódi természetüket is. – A társaság felszisszent. – Hisszük, hogy a shiganshinai otthonának alagsorában válaszokra lelhetünk a titánok rejtélyével kapcsolatban. Ha sikeresen eljutunk ahhoz a pincéhez, olyan nyomra bukkanhatunk, ami véget vethet a titánok évszázados uralmának. – A zúgolódás újra felerősödött, de mindenfelől csak a hitetlenkedés puffogásai hallatszottak.
Lorelei ajkaira keserű vigyor húzódott, macskaszemei megcsillantak az utolsó mondat hallatán. A pince... a pincében vannak a titkok? Ki lehetett Eren apja...
Fejében a fogaskerekek hangosan kattogni kezdtek, még a butykost is félrehajította. Kezdett összeállni neki egy kép, de még túl bizonytalan volt benne, így komolyan sem tudta venni.
Jaeger...
Jaeger...
Behunyta szemét és gondolkodott. Képek ugrottak fel neki egy városról és egy fiúról, aki egy kislányt fog kézen és vezeti. Szívesen nézte volna tovább is, de Erwin Smith hangos, utasító tisztelgése szakította félbe gondolatait. Kipattantak szemei, majd a térre nézett. Fiatal, remegő árnyékocskákat látott csupán. Szellemeket: nem teljesen voltak ott a tisztelgésben, bár tekintetük elszánt és merész volt. A sötét körbeölelte a belső udvart, s a baljós hidegben nem tűnt most elég fényforrásnak a sok sok fáklya sápadt lángja. Lorelei csóválta fejét, majd jobb térdére támaszkodott. Végignézett az újoncokon, már amennyire látta oldalról a profiljaikat.
Ismét lehunyta szemét és egy újabb pillanat jutott eszébe.

❃

– Mit gondolsz az idei felhozatalról?
A parancsnok hümmögött. – Érdekes. Szerinted hányan lesznek, akik hozzánk csatlakoznak... a történtek ismeretében...
– Két ember biztosan.
Erwin felvonta egyik szemöldökét. – Megnézted az aktákat, igaz?
– A kutatási területem volt, elvégre. – Lorelei előrehajolt a székben, ujja a borospoháron játszott. Lépett a huszárral, majd leütötte az egyik gyalogot.
– Kikre tippelsz? – A parancsnok kék pillantása először a táblára csúszott, majd miután lépett egyet, ismét a szemben ülő nőre nézett. Szemében csillogott a gázégők sárga fénye, ajkaiban mosoly bujkált.
Lorelei végignyalta telt ajkait. – Ott van elsők között Mikasa Ackerman. Az a lány egy két lábon járó fegyver és ami azt illeti, közel áll Erenhez. Néha kicsit már túlontúl közel, ha engem kérdezel, Szőke. Hannes elmondta nekem, hogy együtt nevelkedtek és Mikasa folyamatosan ügyel rá. Parancsot teljesít. – Egy sokatmondó pillantást vetett Erwinre.
– Ackerman? – A szőke alak hátradőlt a székben, tekintete felemésztette szinte Loreleit. Hümmögött egyet, aztán belekortyolt borába.
– Az Ackermanokkal állandóan csak a baj van, nemde?
– Legalább lesz még egy erős katonánk.
Lorelei bólintott, ismét lépett. – Na meg ott van Armin. Armin Arlert. Nem a legerősebb, de kétségkívül a legokosabb a csapatban. Már, ami a terveit jelenti. Nehéz átverni a kölyköt, még a legsűrűbb szitán is átlát a szeme. Pyxis szerintem veled is beszélt...
– A kisfiúban lehet potenciál... – hümmögte. –Igaz.
– Aztán, Kirstein... Az a fiú, habár nem a legokosabb és legerősebb, de túl nagy a versenyvágya a Jaeger gyerek iránt. Gyorsan fog tanulni és mindent megtesz majd, hogy lepipálja a kis titánunkat. – Ujjai köröztek a poháron, megnyalta száját. – Persze, ez sosem fog neki menni, de legalább lesz egy jó katonánk. – Vigyorogni kezdett, aztán felnézett Erwinre. A férfi beleborzongott a sárga szemekbe. – Néha mondjuk bizonytalan tud lenni.
– Ilyen jól megfigyelted őket kiképzés közben?
A lány kigombolta ingét. – A kölykök még csak észre sem vettek.
– Sadies még mindig jól végzi a dolgát.
– Habár egész agresszív tud lenni helyenként.
Erwin lelökte az ellenséges bástyát a mezőről. – Éppen ezért mondom, hogy jól.
– A kölykök be vannak szarva tőle.
– Helyes – morogta Erwin, mosolyogni kezdett. – További tippek?
Gondolkodóba esett egy pillanatra. Az iroda csendjét egy halkan kattogó óra zaja törte meg, az idő éjfélre járhatott már. Elfogyott egy fél üveg bor, s a sakkjátszma már a végéhez közeledett, de ő még nem akart hazamenni. Szerette Erwin okos pillantását és azt az elszántságot, amit megannyi kudarc után sem tudott kioltani a rájuk törő félelem. Egy valódi vezetőt látott benne, akit a végsőkig követett volna, ha a szükség megkívánja.
Az óra elütötte a hajnali egyet, ő pedig a férfira nézett. Ajkai sokat sejtető mosolyra húzódtak, amikor az utolsót lépte bábujával. – Sakk matt, Szőke. Kezdesz berozsdásodni.
– Csak hagytalak nyerni. – Erwin felkelt helyéről, majd nekilátott inge kigombolásának. Kidolgozott felsőteste kielégítő látványt nyújtott a székben terpeszkedő nő számára, aki ezt egy helyeslő bólogatással fejelte meg.
– Miben fogadunk, Szőke? Mennyi aranyat adsz szegény szolgádnak?
A férfi nagy kezei összehajtogatták az inget és a kanapéra dobta. – Pénzben? Veled aztán sosem – közölte mosolyogva. Közelebb lépett a nőhöz, s megsimította arcát. Ujjai kellemesen forróak voltak, Lorelei egész teste belezsibbadt. – Túl jók a következtetéseid, a végén még megkopasztanál.