𝐇𝐞𝐥𝐥𝐡𝐨𝐮𝐧𝐝𝐬 | ᴀᴛᴛᴀᴄᴋ ᴏɴ ᴛɪᴛᴀɴ

𝟔. 𝐄́𝐥𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐡𝐚𝐥𝐚́𝐥

Ismét a megszokott felállás: Erwin az asztalánál ült és nézte az előtte álló nőt. Ajkában egy apró mosoly bújt el, amikor tekintete végigszáguldott Loreleion. – Tudod, emlékszem még arra, amikor először hívtalak be ide.
– Arra én is – mondta Lorelei.
– Féltél. Nem tudtad, mit akarok tőled, hogy mit látok benned, amiért beosztottalak Levihoz.
Lorelei lerakott az asztalra egy kártyát és Erwin felé fordította. Egy kézzel festett tarotkártya volt. Nyolcas, egy karddal átdöfött rákot ábrázolt. – Még most sem nagyon tudom, hogy mit látsz bennem néha.
– Mit tudtál meg?
– Semmi érdemlegeset. Sőt, kifejezetten semmit. Csak sejtéseim vannak.
Erwin az eléje lerakott lapot nézte. Közelebb húzta magához, majd nagy kezébe vette és felemelte. Jól megnézte. Megfordította, a hátulját végigsimította, aztán visszatette Lorelei elé. – Ezt vetetted?
A lány bólintott.
– És mit jelent?
– Áruló van közöttünk. A társlapok szerint olyan, akit egy közeli ember ismerőse, karizmatikus személyiség, aki bár passzív, de mégis komoly befolyása lesz a jövőre nézve.
Erwin felvont szemöldökkel nézett hol Lorelei-ra, hol az előttük fekvő lapra. – Van gyanúsított?
– Egy.
– Találtál ezen kívül más bizonyítékot rá?
– Nem.
– Ezzel nem sokat tudunk kezdeni akkor.
– Elfogatni semmiféleképpen nem tudjuk, az biztos. De figyelni lehet rá...
– Hogyha nem a mi hadtestünkbe jön, akkor sokat nem érünk a megfigyeléssel.
Lorelei az asztalra támaszkodott. – Ez az illető láthatóan nem a barátunk, Erwin.
– Túl sok ellenségünk van ahhoz, hogy ez alapján szelektáljunk. Kártyavetéssel senkit sem lehet elítélni, akkor meg főleg nem, ha az illető esetleg a vezetőségben van, esetleg királyközeli parancsot teljesített.
– Nem biztos – vágta rá Lorelei, de a testében felkelő hidegérzet csendre intette. Összeszorította ajkait, aztán megrázta fejét.
Erwin felnézett a kártyáról. – Mire gondolsz?
– Tudod, honnan jöttem – kezdte. Erwin bólintott. – Kint lehetnek... emberek... akik...
– Lehetetlen – mormogta.
– Nem tudhatjuk... ezt te is tudod... apád és a...
– Ne hozd szóba őt, kérlek. Most ne...
– Mit javasolsz?
– Szerinted az újoncok között van az illető? Vagy már veterán...
– Ha veterán lett volna, nem most ölte volna meg a dögöket, hanem akkor, amikor először fogságba ejtettünk egy párt. Ez alapján, a tettes az ideiek között van. Ezért kutattátok át őket.
– Semmit sem találtunk.
– Mert lehet nem a saját felszerelését használta. Ha a merénylethez egy régebbi térmanőverezőt használt, a sajátját pedig letette elétek az ellenőrzéskor, jól el tudta magát rejteni.
Erwin bólintott egyet. Némán adott igazat a nőnek, bár nem is érezte, hogy szüksége volna nagyobb szavakra annál a mosolynál, amit felé küldött. – Megnézted tegnap a tervet, amit küldtem neked?
– Eren csapata nincs feltüntetve rajta. Okos gondolat: így ha köztünk lenne az ellenség, nem tudná nyíltan megtámadni.
– Pontosan.
Lorelei felvette a rákmintás tarotot. – Csakhogy... az illető nem Felderítő és nem is lesz az. – Megforgatta a kártyát, majd a pakliba tűzte. – Túl feltűnő volna és szerintem érzi, hogy gyanakszom rá.
– Tehát találkoztál vele.
A lány bólintott.
– Eren a szekerek mögött fog menni Levi osztagával.
Lorelei elfintorodott, de mielőtt még megszólalhatott volna, Erwin kezdett beszélni.
– Értem, hogy mi köt téged Levi-hoz. De meg kell értened azt is, hogy a te képességeidre nem a legbiztonságosabb ponton van szükség, hanem sokkal inkább a széleken, ahol nagyobb az esélye a támadásnak. Nem lesz meghatározott helyed, ezt már most megmondom neked. Előttünk indulsz, aztán körbejárod a formációt, ahogy akarod. Rád bízom.
– Tudod, hogy nem szeretem ezt a kifejezést.
– Tégy a legjobb belátásod szerint – mondta a férfi és hátradőlt székében. – A helyedben én a vörös füstöket követném...
– Játsszam megint a csalit?
Erwin bólintott.
– Az aberráltak ellen nem sokat fog érni a terv. Hogyha meglátják a csoportot, oda fognak úgyis menni. Egy fecske nem csinál nyarat.
– De ha időben elfordulnak, te távolabbra tudod csalni őket. Különben, ha tíz támadásból csak kettőt nem tudsz kivédeni, már jobb helyzetben vagyunk.Í
Lorelei oldalra vonta száját. Nem akarta mondani, hogy nincs ínyére Levi nélkül dolgozni, de nem is kellett neki. Látszott szemén, tartásán, egész testén a kelletlenség.
– Így tudod a társaidat a legjobban védeni – mondta Erwin. Felkelt, aztán Lorelei mögé sétált és vállaira tette forró kezeit.
– Régóta van bennem a bizalmad, Erwin.
– Mert tudom, hogy sosem fogsz cserben hagyni.