A könyvjáró

Az igazság

"Azoknak áll hatalmában leginkább megbántani minket, akiket szeretünk."
/Csíkszentmihályi Mihály/

Nina szaladt át szó szerint egy szál köntösben, még össze sem kötötte rendesen! Mögötte Mark, rajta legalább össze volt húzva a brokát sötét, régi köntöse. Nina arcán mérhetetlen aggódást láttam.
– Istenem, Nina, jól vagy?
– Nem mondanám. – sóhajtottam.
– És te minden ilyen éjszaka után még képes voltál egy egész napot végiglenni alvás nélkül?
– Hát többnyire muszáj volt. De ezek szerint valóságos volt és nem csak én kezdtem el becsavarodni.
– Nem tudom, hogy bírtad ezt az egészet. – ült le az ágyra és ölelt meg.
– Hát, Damien ott volt és az mindig nagy segítség volt, de én... én mindig úgy viselkedtem vele, mintha álomba lennénk... – ekkor esett le, hogy Mark is ott van. – Öhm...
– Bocsánat, nem akartam zavarni. – mondta Mark észrevéve, hogy mi a bajom. – Csak én is tudni akartam jól vagy-e. Készíttetek reggelit.

És már ott sem volt.
– Szóval mit is csináltatok Damiennel pontosan az álmaidban?
Elmeséltem neki mindent. Egyből értette mi is a bajom.
– Akkor most elárulva érzed magad ugye? Ha velem történt volna ilyen tuti tombolnék. Szinte bevallottad, hogy imádod. Mindezt úgy, hogy azt hitted csak álmodsz, és nem a valóság.
– Pontosan. Legszívesebben a világ másik végén lennék, távol mindentől. De azt hiszem, inkább veszek egy fürdőt, ajánlom Damiennek, hogy hamar előkerüljön és legyen valami jó magyarázata mindenre.

Kelly bólintott és már indult is kifelé, én pedig a fürdőszobába mentem. Gondolkoztam, hogy zuhany vagy fürdő, végül az előbbi mellett döntöttem, a fürdőkádban sem tudtam volna nyugodtan pihenni... Hamar végeztem, és egy törölközőbe csavarva magamat indultam átöltözni. Kicsit sietni is akartam, azért kíváncsi voltam Damien magyarázatára. Ám a szobámba lépve majdnem felsikoltottam. De gyorsan tudatosult bennem, hogy Damien van a szobámba! Szívfájítóan tökéletesen nézett ki.

– Jesszus, a frászt hozod rám. Mit keresel itt?
– Megmagyarázom a dolgokat.
– Azt értem, de a szobámba mit keresel? Kellyék már előkészítették a reggelit, közben megmagyarázhatsz mindent.
– Én kettesben szeretném megbeszélni veled.
– Ezt átgondolom. De most kifelé a szobámból, hogy átöltözhessek!
– Az ajtó előtt leszek. – mondta miközben még egyszer végignézett rajtam. Az a tekintet... istenem, tűzbe hozott. Főleg hogy egy szál törölközőben voltam! Ám közben szégyelltem magam az „álmaimban" történtek miatt. Gyorsan felkaptam egy ruhát, majd egy magassarkút húzva kiléptem az ajtón. Damien ígéretéhez híven ott állt a hátát a falnak támasztva.

– Megbeszélhetjük ketten. Sétálunk egyet?
– Természetesen.
Míg ki nem értünk a házból Damien szótlanul sétált mellettem. Mintha őt is nyomasztotta volna ez az egész. Odakint megszólalt, de kissé bátortalannak éreztem a hangját mint aki azt se tudja hol kezdje. Nem gondoltam, hogy valaha is bizonytalan lesz...
– Nina...én...
– Hát kezdjük az elején. Mi is ez pontosan?
– Nos, röviden azt tudom mondani, hogy bármilyen könyvet vagy történetet olvasol, amikor este lefekszel, valóban átkerülsz ezeknek a világába. Hogy miért, azt pontosan senki sem tudja, de évszázadok óta megy ez így.

– És mit keresel Te ott?
– Én vagyok az Őrződ. Az én dolgom, hogy biztonságban legyél bárhol jársz is.
Hogy mi?? Hát ez még rosszabb mint gondoltam...
– Szóval minden ami ott történik valóságos?
– Igen. De kérlek érts meg, minden amit ott mondtam... nem volt hazugság. Kivéve amikor kérdezted, hogy Kelly hol van még a legelején...
Hát, ezt még meg kell emésztenem az biztos. Hogy minden? A Kellyset még megértettem... de a többi? Amiket mondtunk és amik történtek?
– Minden?
– Minden igaz volt. Ahogyan az is, ami ott történt ket...
– Ezt most ne kérlek. Szóval meddig fog ez így menni?
– Ameddig meg nem tanulod amit meg kell tanulnod. Sajnos én sem tudom mi az, minden embernél más.
– Akkor nem én vagyok az első, akinek az őre vagy?
– Nem. Volt már több védencem.
– És velük is...?
– Dehogy, ennél több eszem volt. Veled sem szabadott volna, de ellenállhatatlan vagy.
– Egyikőjükkel sem aludtál egy sátorban, és egy csók sem esett meg? Ne haragudj de ezt valahogy nehéz elhinnem. – Ellenállhatatlan vagyok? Felejtsd el, felejtsd el, mantráztam.
– Pedig ez az igazság. Sajnos bebizonyítani nem tudom neked, hiszen nincsen mivel.
– Akkor lépjünk túl rajta. Folytassuk azzal, hogy miért is nem mondtad el nekem.
– Nem tehettem. Tilos.
– És ezért hagytad, hogy ilyen állapotba kerüljek emiatt?
– Nina, én sajnálom. – nézett a szemembe. Őszinteség volt a szemébe, de még nem tudtam megbocsátani. Magamra is haragudtam, hogy kiadtam magam neki álmaimban.

– Én is.
– Hogyan tehetném jóvá?
– Nem tudom, de nem lesz egyszerű dolgod vele az biztos. Nem tudok még megbocsátani neked.
– Megértem. – kicsit mintha szomorúságot hallottam volna a hangjába. – De legalább engedd meg, hogy megpróbáljam jóvá tenni.
– Nem vagyunk gyerekek, így én sem fogok úgy viselkedni ne aggódj. De kérek egy kis időt, hogy ezt végiggondolhassam. Három napot kérek anélkül hogy megjelennél vagy írnál.
– Ha így jó neked angyalka, bármit.
– Nem tudom, hogy lesz jó. – mondtam miközben már a házunk elég értünk.
– Én várni fogok. – ölelt meg. Nem tiltakoztam, jólesett az ölelése, még így minden után is. – Három nap múlva jelentkezem és megpróbálom jóvátenni ígérem.

Úgy tűnt mintha nagyon fontos lenne neki. Vajon miért akarhat ennyire igyekezni, hogy megbocsássak neki? De most egy kis időre volt szükségem.
– Csak még egy kérdés... Anyuék is tudtak róla igaz?
– Igen.
– És még?
– Csak Mark és a szüleink.
– Értem. Akkor majd...
– Tényleg sajnálom Nina.
Csak bólintottam és mentem is vissza a házba. Letört voltam. Mégis miféle hülyeségbe kerültem. Ez a valóság, mármint a normális világ... legalábbis eddig azt hittem. De úgy tűnik mégsem olyan normális. Most három napom van, hogy feldolgozzam és valamerre folytatni tudjam az életem. Bár úgy tűnik túl sok választásom nincs, olvasás nélkül nem tudok sokáig meglenni, és Damien minden olvasásom utáni történetben ott lesz. Hosszú három napnak néztem elé. Úgy sétáltam fel s alá mint a bolygó hollandi. Apuék is észrevették persze habár mostanában sokat nem voltak otthon, de nekik is feltűnt, Kelly elmagyarázta nekik, miközben én egy újabb sétára indultam. Szerencsére anyu ismert, így nem akart beszélni velem még róla, hagyta hadd gondoljam végig.

Végülis azt még könnyebben feldolgoztam ami a hihetetlenebb volt, hogy történetekbe utazok, ami nehezebb volt az az, hogy mi is történik Damien és köztem. Mert eddig futó kalandokról volt szó, de ha az utazásokat figyelembe veszem... Amikor Aricnál azt mondta Damien, hogy megőrjítem és hogy csak az övé vagyok? Akkor most mi legyen kettőnkkel? Ha félreteszem, hogy megbántott és hogy haragszom rá, igazából beleszerettem, tudtam jól. De ez a kapcsolat nem működhetett. Nem egy ilyen típusú emberrel mint ő. De hogy milyen is ő azzal teljesen össze voltam zavarodva.