A könyvjáró

Utóhatások

„Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egyszerűen csak minden pont olyan, amilyennek lennie kell. Az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát."/Alice Clayton/

A fürdőszobámba mentem először, és ezúttal a kádba feküdtem be. Közben persze az egész napot végigpörgettem újra és újra, miközben azt vettem észre, hogy úgy vigyorgok mint egy tejbetök. Ha eddig nem tudtam volna, hogy totál beleestem Dambe, akkor most észrevettem volna. És már hívhatom Damnek. Ez olyan... belsőségesebb volt. És úgy tűnt, Dam komolyan gondolja a kettőnk közötti szikrázást. Nagyon is. Hosszasan áztattam magamat a vízben ezen az egészen gondolkozva. Közben eszembe jutott Dam ígérete, hogy instára tesz ki képet... nyilván meg kellett néznem. Elnézve a képet nem is tudom miért hagytam jóvá... szinte csak én látszottam rajta, hatalmas vigyorral, és a kezem Dam halántékán volt, akinek az arca csak félig látszott. És úgy festettünk mint akik abszolút egy pár vagyunk. Jesszusom, komolyan kell ez nekem? Ráadásul Instán bejelölt, hogy én vagyok a képen.... Lehet nem volt jó ötlet a kép... és csinálhattunk volna még mire lesz egy elfogadhatóbb. Mondjuk amin nem ÍGY nézünk egymásra. És a szöveg amivel megosztotta....
„Csodálatos nap egy csodálatos nővel....
Wonderful day with a wonderful woman"

Most komolyan egy ilyen kép mellé képes volt még ilyet írni? Huhh... Írtam is neki egy messenger üzit, nem bírtam ki.
„Már megbántam a képet. Visszakozhatok? 😬 "
Nyilván nem nézte meg egyből, így bőven volt időm a hozzászólásokat böngészni. A legtöbb pozitív volt, gratula haver, meg jó nő, és én is kérek egy napot és társai volt. Tipikus pasiktól pasiknak... Habár néhány nő is kommentelt, hogy gratulál. Mintha azt írta volna, hogy hahó itt a barátnőm... Nagyon-nagyon rossz ötlet volt jóváhagynom ezt a képet... Ekkor érkezett a válasz Damtől.
„ Biztosan nem. Nincs az az isten. 😘 "
Tényleg csókküldős emojit küldött. Hoppá. De nyilván nem hagytattam ennyiben...
"De, biztosan kell lennie valahol ilyen opciónak is. 😳 "
" Esetleg egy másik dimenzióban? 😉"
"Ajjjajjj 🥺‍"
"Mitől borultál ki, angyalka? 🙂"
"Csak így utólag már nem tűnik jó ötletnek. Főleg hogy egy csomóan félreértik 😳"

Eltellt kis kis idő mire válaszolt.
" Jaa, hogy úgy. Hát úgyis csak idő kérdése mire hivatalosan is a barátnőm leszel.🤨 "
Azt írta le amit látok? Jól látom? Egyrészt kijelentette a dolgot, másrészt barátnője leszek? Tágra nyíltak a szemeim.
– Úristen. – szinte visítottam. Ez most tényleg megtörténik. Azt szeretné, hogy a barátnője legyek, és ezt le is írta. Sőt kijelentette! Kelly kopogott.

– Minden oké? Bejöhetek?
– Persze gyere nyugodtan. – egymás előtt nem voltunk szégyenlősek, egyébként is kádban voltam. Közben gyorsan visszaírtam.
„ Hát... nem tudtam róla 😳😳😳"
– Mi történt? – kérdezte Kelly aki ezúttal egy fekete csipkeruhában libbent be.
– Nézd meg! – nyújtottam neki a telefont. Gyorsan végigolvasta. Elmosolyodott, miközben visszaadta.
– Nem szégyellős az biztos. De milyen kép? – vette elő az ő telefonját. Miközben kereste már pittyent is a telefonom, újabb üzi.
„Most már tudod. Megmondtam, hogy az enyém leszel 😘"
„ Nincs is beleszólásom? 🤔"

Megérkezett a válasz de megnézni nem tudtam, mert Kelly megtalálta a képet instán.
– És ezt a képet engedted meg hogy feltegye?
– Tudom, tudom, de hidd el ez volt a legelfogadhatóbb.
– Nem mondom, hogy rossz kép, de most már tényleg a barátnőjének tekintheted magad.
– Úgy egyeztünk meg hogy egy kép amibe én is beleegyezek felmehet. Van olyan, amibe telibe lesmárolt, máshol meg épp a hátsómat fogdosta!
– Nem is ő lenne. – csóválta a fejét. – De ezért most nem akarsz kétségbe esni ugye?
– Egy kicsit? – grimaszoltam.
– Kicsit se. Na, kint megvárlak, siess, megesz a kíváncsiság, mi volt ma.
– A srácok gondolom csak most mennek kocogni nem?
– De, de ma rövidebb utat terveztek.
– Oké, oké sietek.

És már búcsút is intett az ajtóból. Közben rájöttem, hogy Dam azóta írt...
„Az azelőtt volt, mielőtt ennyire megbabonáztál"
„Azt sem tudom, azt hogy kell 😅"
„ Még szerencse, így is túl sok vetélytársam van... Na indulnom kell kocogni Markkal, már itt járkál fel-alá."
„Haha... Menj is, Kelly már nagyon várja Markot.😃"
„Jóéjt, angyalka 😘"
„ Neked is Dam!"

Kimásztam a kádból, és a törölközés után kiléptem egy köntösbe. Kelly valóban nagyon kíváncsi volt, részletesen el kellett mesélnem neki mindent.
– Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ő lenne az ideális párod. Talán tévedek? – jegyezte meg a végén, és a fenébe is, igaza volt...
– A volt csajai azért meglehetősen zavarnak... és az, hogy ő a világ közepe.
– Akkor tudod mit érezhet miután közölted vele, hogy sok könyvbeli pasiba szerelmes vagy.
– Hát... de ez az igazság. Még akkor is ha azt nem mondom el neki, hogy még Tarzannál is lenyűgözőbb és Aricnál is vonzóbb.
– Ezt tényleg inkább ne mondd el neki.
– De inkább mesélj te, nálatok mi van?

– Hát neki tényleg vannak ex-barátnői nem úgy mint Damnek... És az egyik pont ráírt. Mark nem tudta, hogy én is láttam...
– És mit írt?
– Hát, hogy vissza akarja kapni, és sajnálja. Úgy tűnt a csaj szakított vele...
– És mit írt Mark?
– Azt nem tudom...
– Miért nem kérdezel rá? Tudod mindig az a legcélravezetőbb.
– Vagy elcsórhatom még egyszer a telefonját és megnézhetem.
– Hááát... az is egy megoldás.... De nem biztos hogy a legcélravezetőbb. Habár akkor tuti nem hazudik neked...
– Látod. Most mondd, te nem olvasnál bele Dam telefonjába, inkább megbeszélnéd vele?
– Hát sajnos jogos. – sóhajtottam. Igaza volt, ez volt a legpraktikusabb megoldás. Ekkor csörgött Kelly telefonja, ezúttal valami dallamosabb szám volt a csengőhangja. Mark volt az, hogy végeztek, zuhanyzik és itt is van Kellyért.
– Hová készültök? – érdeklődtem.
– Ezúttal moziba. Kibérelte nekünk.
– Hm, ez igen jó programnak hangzik.
– Annak bizony. De te megleszel?
– Persze. Azt hiszem olvasok egy kicsit.

– És odaát is megleszel?
– Biztosan. Valami könnyebb történetet keresek majd.
– Akkor jó szórakozást hozzá.
– Hát nektek is szokásosan jó estét. Reggel tali.
– Pontosan. Jóéjt!
– Neked is!

Sokáig álltam a könyvespolcom előtt, mit is kellene olvasnom. Ezek után más szemmel néztem rájuk Talán valami modernebb korban játszódó romantikus? Abból nagy baj csak nem lehet, nem?