A könyvjáró

Az elhatározás

"A csók szikra, amely lángra lobbantja a tüzet."
/Antonio Skármeta/

Egy kellemes zuhany után sétálni indultam. Kellemes idő volt, de mégis fáradtnak éreztem magam. Már két napja nem volt nyugodt, pihentető álmom. Olyan jó lett volna aludni végre egy jót. Kicsit morcosan sétáltam hazafelé, még szerencse, hogy nem találkoztam senkivel. Azonban otthon már nem volt ilyen szerencsém. Pont belefutottam a Kelly-Mark duóba. Kelly rögtön látta, hogy valami nem oké.

– Nina, mi a gond?
– Csak egy kicsit fáradt vagyok. Rosszul aludtam az éjszaka.
– Biztosan nincs más gond?
– Ez a második ilyen éjszakám zsinórban, de semmi nagy gond.
– Le kellene feküdnöd délután.
– Talán kénytelen leszek...
Tovább gondolni sem tudtam, megjelent Damien. Mit keres itt?
– Jó reggelt mindenkinek!
– Jó reggelt.
– Mit keresel itt? – kérdeztem morogva.
– Csak rosszul aludt. – mondta Kelly miután Damien elég kérdőn nézett ránk.
– Ó, és tegnap is? – nézett rám kicsit hunyorogva. Mit érdekli ez őt?
– Csak nem szeretem a társaságodat különösebben.
– És mivel érdemeltem ki?
– Azzal, hogy akaratos vagy, és mindenkire rá akarod erőszakolni az akaratodat.
– Ezzel nem tudok vitatkozni. Viszont azért hajlandó vagy beszélni velem?
– Sajnálom... én csak... fáradt vagyok. – ültem le. – Természetesen beszélhetünk.
– Négyszemközt szeretnék beszélni veled.

– Akkor gyere kérlek. – a közös szalonunkba kísértem. – Egy kávét, teát, vagy bármit? – kissé deja vu érzésem volt. A múlt éjjeli álmomban nem valami hasonlót kérdezett tőlem?
– Egy kávét elfogadok, köszönöm.
– Rövidet, hosszút, cappucinot?
– Egy rövidet.
Habár cukrot tettem mellé, de hogy máshogy itta volna meg mint üresen? Lassan iszogatta.
– Szóval miben segíthetek?
– Két dologgal is tartozol.

Most a telefonszámomra és a grillre gondol? Ezért jött el hozzánk? Komolyan? Valahogy kételkedtem benne, de a helyzet ezt mutatta...
– Az egyiken könnyen segíthetek. – azzal az asztalra tettem egy cetlit, rajta a telefonszámommal. De nem adta ilyen könnyen magát, ő is ugyanakkor nyúlt a papírdarabért. Biztos voltam benne, hogy nem véletlen, Damiennél nem nagyon voltak véletlenek... És ahogy az ujjai a kezemhez értek... a testem tűzbe borult, perzselően égettek az ujjai. És felemelkedett. Hirtelen a levegő is kevésnek tűnt. Ott magasodott fölöttem a jóképű, borostás arca, hogy biztosan ne tudjak másra gondolni. Mit akarhat?
– Angyalka. Azt hiszed megúszhatod ennyivel?
Mély, zengő basszusától még inkább megnövekedett a pulzusom. Vajon elképzelhető a valóságban is, hogy elájuljon valaki egy pasitól? Ennyire nem lehetek gyenge, ez egy kigyúrt, ha nem is teljesen üresfejű de azért nem kell túl sokra tartani...

– Miért, mit szeretnél tőlem?
– Angyalka. – mondta ismét. De nem folytatta, ezért kérdőn néztem rá. Erre végigsimított az arcomon.
– Hm? – néztem rá továbbra is kérdőn továbbra is. Nem adhatom meg magam annak a tökéletes borostás arcvonalainak és azoknak a gyönyörű szemeinek... Ám már késő volt. Mielőtt pisloghattam volna, már a vállába kapaszkodtam.
– Biztosan tudni akarod mit szeretnék tőled?

Ezt már nem lehetett félreérteni, egyértelműen felhívás volt a keringőre, ilyen arckifejezéssel és ilyen hangsúllyal... ő is pontosan azt akarta, amit én. És már az én ajkaimat súrolták az övéi. Ám ezúttal nem aprózta el, gyorsan lecsapott az ajkaimra. Kemény ajkai teljesen birtokba vettek. Automatikusan reagált a testem rá, közelebb húzódtam hozzá, miközben ajkaink csatát vívtak egymással. Ha egy kis érintést vibrálásnak neveztem, ez maga volt a villámcsapás. És minél többet akartam belőle. A keze a derekamon volt és szorosan magához húzott. Az erős karjai határozottan, de mégis szinte gyengéden öleltek körbe. Lehetséges ez egyáltalán? A lábaim elgyengültek, de ő erősen magához szorított. Biztonságban voltam a hatalmas karjaiban. És a csókjai íze... függőséget okozott, még többet akartam belőle. Amikor az egyik kezem a hajába túrt, hihetetlenül mély hangon felmordult. Majd hirtelen elengedett és hátrébb lépett. Én pedig az asztalba kapaszkodtam, a lábaim valahogy nem akartak megállni. Még éreztem ajkainak puha keménységét.