A könyvjáró

Túra III

"A jelen a miénk, és ez több, mint ami sokaknak egész életükben jut. Hozzon bármit a jövõ."
/Patrick Ness/

  Nemsokára elővarázsolt a táskából némi nagyon kívánatos szendvicset és innivalót. Meg egy plédet amire le tudtunk ülni.
– A túrázás piknikkel jár?
– Ezúttal igen. Máskor ki tudja. – mosolygott. Nagyon jól állt neki a mosoly. Bár kb bármi amikor kifejezett valamit az arca...
– Szereted ha titokzatos vagy, mi?
– Hát még szép, az a lételemem.
– Hát, nem csinálod olyan jól mint Aric, de azért így is figyelemre méltó. – hunyorogtam rá.
– Te tényleg szeretnél féltékennyé tenni?
– Ugyan Dam, nem lehetsz mindenben a legjobb.
– Nyilván nem is vagyok. De nem szeretném, ha a többi imádatod tárgyával is vetekednem kelljen.
– Félsz, hogy elcsábulnék?
– Hogyne félnék? Biztos vagyok benne, főleg hogy most már tudod az igazat, hogy minden általad kedvelt karakter könyvét újraolvasod, hogy találkozz velük.
– Te most a fejembe látsz, vagy ennyire kiszámítható vagyok? – grimaszoltam.
– Csak ennyire már ismerlek, Nina.
– Hát mondanám, hogy sajnálom, de ki nem hagynám ezeket a lehetőségeket. De ha már a történetek szereplői... hogyhogy ismerted Tarzant és Aricot is?
– Az egyik védencem szeretett ilyeneket olvasni. És a történetekbe mivel valóban belekerülünk ezért a nyomunkat is ott hagyjuk.
– Akkor jól tettem, hogy nem találkoztam Evie-vel. – sóhajtottam.
– Mit mondtál volna neki?
– Héé ez miért fontos?
– Csak kíváncsi vagyok.
– Miért adnék ki ilyen infókat?
– Erre nem létezik jó válasz, ugye? – költői kérdés volt, persze hogy nem volt jó válasz...

– Elmondom. Ha elárulod, hogy a gyűrű amit Mark miatt zálogba nekem adtál miért fontos számodra.
– Csak ha emiatt nem adod vissza.
– Legyen. Szóval Evie-t kiosztottam volna, hogy hogy választhatta Jack-et Aric helyett. Hogy tehette? Aric majd' megőrül érte; Jacknek is fontos, de nagyon nem ennyire. És amúgy is, a két pasi közül egyértelműen jobban illik hozzá Aric. Egyszerűen ő a párja.
– De Jacknek is a világot jelenti.
– De akkor is jobban passzol a halállal. Aki még a nagynénjét is megtalálta neki... hogy a fenébe választhatta volna a Jacket?
– Hát a következő könyvig várni kell vele...
– Remélem helyrehozza az író a tévedését. És most te jössz. – közben elkezdtünk összefelé pakolni.

– Csak egy családi örökség, az Őrökről, Őrökre száll, a története szerint még A varázsló unokaöccsében készíttették, és nem kevés mágia van benne. Én a nagypapámtól kaptam, halálakor. Ő tanított mindenre, közel álltunk egymáshoz.
– Ohh. De így hogyan tarthatnám meg?
– Úgy, hogy megígérted, nem adod vissza, ha megmondom miért fontos.
– De... de hogyhogy nem apukádtól kaptad?
– Nos, a gyűrű nem úgy öröklődik mint az Őrködés, a tulajdonosa a családon belül annak adja, akinek gondolja. Ha meghal mielőtt elajándékozza, akkor a legidősebb Chadwick családtagé lesz.
– Értem... de mikor adhatom vissza neked?
– Ennyire szeretnél megszabadulni tőle?
– Hát ez végül is a tied... – főleg ezek után... ideje volt visszaadni
– Egy feltétellel adhatod vissza. Ha készíthetek neked cserébe egy másikat.
– De gyűrűt nem szívesen fogadnék el. Nem kaphatok nyakláncot helyette, ha már nagyon szeretnél... várjunk csak, készíteni?

– Ahogyan a könyvjelzőt is készítettem neked.
– Azt készítetted, nem csináltattad valakivel?
– Nem hát. Ha már értek hozzá kicsit, akkor inkább megcsináltam.
– Akkor még nagyobb becsben tartom...
– Mert én készítettem?
– Jajj, Dam, azért mert kézzel készült. Ezek szerint lemaradtál arról az infóról velem kapcsolatban, hogy imádom a kézzel készült dolgokat, lelkük van. – és mert Ő készítette, naná. De ezt nem fogja hallani tőlem az tuti!
– Miért lenne lelkük? – csodálkozott
– Mert valaki az idejét tette bele, és azzal együtt a gondolatai, érzési is megjelennek a készített tárgyban.
– Most megleptél. Ezt valóban nem tudtam rólad, de kezdem érteni, miért is tudtad meg hogy nem álomba vagy és miért nem őrültél meg tőle.
– Ugyan, ennél több kell, hogy megőrüljek... De ha te készíted akkor szeretném, ha megmondhatnám honnan hozzuk hozzá az alapanyagot és hol készítsd el. Lehet? – csillant fel a szemem.

– Hogyne lehetne, ha ezt szeretnéd. De addig amíg el nem készül nálad marad az enyém.
– Legyen... de most jutott eszembe, hogy mi van akkor ha félbehagyok egy könyvet? Mármint elteszem pl másnapra.
– Ahogy eddig észrevettem a gyors olvasásoddal ritkán maradt másnapra a könyv vége.
– Na igen, kb soha. Talán túl gyorsan is olvasom a könnyűirodalmat...
– Nos, igazából csak akkor kerülünk át ha az utolsó 10 oldalba beleolvasol akár csak egy szót is.
– És a versek?
– Azokat nyugodtan olvashatsz bármennyit. Ott nem kerülsz át.
– Hmm... ez érdekes. És nálatok ez hogy megy? Ti választotok, hogy is nevezted...?
– Védencet? Nem, nem mi választunk. Mindenkinek három védencet kell megvédenie mire abbamarad a dolog, amíg meg nem születik az első fia.
– És én hanyadik vagyok neked? Mondtad, hogy előttem volt már...

– Igen, a harmadik, az utolsó védencem vagy.
– Azért két védenc? Ennyire idős nem vagy... ugye? – hunyorítottam rá hirtelen elbizonytalanodtam. Nem tűnt annyira idősnek.
– Dehogy, Nina. – mosolyodott el. Komolyan szórakoztatta a feltevésem? – Tizenhét évesen kezdődik. És általában két év alatt vége van.
– Akkor még hosszú hosszú ideig a nyakadon leszek.
– A nyakamon szeretnél lenni?
– De Dam...
– Inkább a karomban tartanálak. – kapott hirtelen fel. Majdnem felvisítottam. De olyan erős karokkal tartott, hogy hamar lenyugodtam. Igazából nagyon kellemes volt.

– És így hogy jutunk el az autóhoz? – pislogtam rá.
– Ez már egyenes terep. És sok mindent nem ígérhetek meg, de azt, hogy nálam mindig biztonságban leszel, azt igen.
– Még mindig a kocsiig az útról beszélünk? – vigyorogtam rá.
– Nem csak arról. – csókolt homlokon, ami annyira jólesett, hogy hirtelen kicsúszott, hogy „mmm"
– Így igazán nehéz visszafognom magam angyalka! És mondd csak, nálad hanyadik randi után esik meg a szeretkezés?
– Hát a szeretkezéshez szerelmesnek is kell lenni. De a szexszel ezt általában nem szoktam megvárni. De függ a randipartneremtől is.
– Áhh a kis titokzatos. – csóválta a fejét.
– Mindent én sem árulhatok el egyből... Egyébként is, eddig még egy randin sem voltunk.
– Akkor a mait mihez könyveljük?
– Ez csak egy túra...
– Ugye tudod, hogy a randi szó a franci rendez-vous szóból ered, ami megbeszélt találkozást jelent?
– Hm, most le szeretnél nyűgözni?
– Valójában csak eszembe jutott – tett le az autónál és kinyitotta az ajtót nekem. – De ha lenyűgözőnek találnád, annak csak örülök. – Csukta be az ajtót. Úgy tűnik nagyon akart tőlem valóban valamit...
– Viszont ez a találkozó után megengedem, hogy elhívj egy randira. Egy igazira. – kacsintottam rá, amikor beszállt az autóba.