A könyvjáró

Talán mégis...?

"Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk."
/Murakami Haruki/

Az ágyamban ébredtem Damien nélkül, és mint akin átment egy úthenger. Ez az egész nagyon nem stimmelt. Egy frissítő zuhany után a közös szalonunkba mentem. Kelly már várt.
– Mi volt az tegnap este? Mi történt?
– Hát megjelent Damien egyik régi játékszere, vagy minek nevezzem... Kíváncsi voltam. Hiszen ha esélyt adok neki, akkor jó ha kihasználok minden forrást nem?
– Hát de, ez igaz. És mit tudtál meg?
– Hogy Damien nem tart barátnőket. Csak párórás kalandokat. Amit ha hozzáteszek ahhoz amit te tudtál meg hogy egy éjjelt még senkivel sem töltött...
– És ahogy nézett rád tegnap... majd felfalt a tekintetével.
– Hát igen. Majd éjszaka megjelent az ablakomban...
– Csak nem?
– De bizony. Kért egy éjszakát ő is. De azt hiszem túl fáradt voltam már, ez ezúttal nem volt egy éjszaka, de hihetetlenül élvezetes volt.
– Mégis úgy beszélsz róla, mintha napokkal ezelőtt történt volna.

– Valami nagyon nem stimmel Kelly. Éjszaka ismét a tegnap két elolvasott könyvvel álmodtam és mire felkeltem Damien sehol... És álmaimban is olyan furcsán viselkedik... Mintha már régóta együtt lennénk. Már olyan érzésem van mintha már jól ismerném. Ez összezavar. Arról nem is beszélve, hogy az álmaimra is ijesztő pontossággal emlékszem és nem tudom úgy irányítani őket mint régen. Mintha nem is álmodnék, hanem tényleg ott lennék....
– Először is: akkor találkoztál a Halállal??
– Igen. – vigyorogtam – Elképesztő fazon volt. Pont mint a könyvekben. Ijesztő, hideg szemű, de olyan, aki lángra lobbant. Persze őt nyilván csak Evie érdekelte. És mintha ismerték volna egymást Damiennel... kesztyű nélkül fogtak kezet... mi ez ha nem álom?
– Most irigykedek és mégsem. Jó kimerült lehetsz. Mi lehet ez?
– Olyan érzésem van mintha igazi lenne, és minden ilyen álmomnál egyre inkább azt érzem, hogy valós... Esetleg... ha nem nagy teher, nem tudnál írni nekem egy pár oldalas novellát? Bármi lehet benne, csak szerepelj te is benne...
– Hm, érdekes ötlet. De érdemes lehet megpróbálni.
– Nincs jelenleg más ötletem. Damien a valóságban mintha próbálná visszafogni magát, de az álmaimban nem. Habár ott nem is szexeltünk még...

– Tényleg nagyon össze vagy zavarodva. Járj egy kicsit, aztán pihenj le egy kis délutáni alvásra, estére megírom.
– A megmentőm vagy. – mosolyogtam.
– Ez a legkevesebb. Remélem azért beválik. – mondta és már el is vonult. Én pedig az általa javasoltakat tettem, elmentem sétálni kicsit. Ezúttal nem találkoztam senkivel. Pedig talán mélyen legbelül reménykedtem kicsit, hogy összefutok gondjaim egyik okozójával. Főleg hogy az éjszaka után úgy otthagyott...

Ám épphogy elindultam hazafelé csörgött a telefonom. Damien volt! Emlegetett szamár...
– Jó reggelt Angyalka! Felébredtél már?
– Igen, persze. Nem aludtam valami jól.
– Ezt sajnálom. Ahogyan azt is, hogy nem voltam melletted reggel. Mivel tudnám jóvá tenni?
– Nem szükséges. Csak egy éjszakáról volt szó, még akkor is ha túl fáradt voltam, így hamarabb véget ért sajnos.
– De mégis úgy hallom mintha bántana. Kérlek hadd tegyem jóvá. Egy reggeli vagy helyette vacsora valamikor?
– Nem szükséges. Tényleg nem.
– Nem szeretném erőltetni, de ha úgy gondolod, csak szólj, bármikor.
Komolyan miért ennyire kedves és figyelmes velem?
– Rendben, szólni fogok.

Ahogy letettem kissé elszégyelltem magam. Keverem az álmaimban feltűnő Damient az igazival. Összemosódtak a dolgok amiknek nem lett volna szabad. És ettől csak még inkább kívántam őt. Álmaimban mint egy örök védelmező jelent meg. Olyan akinek nem tudnék olyat mondani amit meg ne tenne. De az igazi Damien is volt olyan vonzó...
És ahogy a Tél halottaiba viselkedett... nem csodálkozott rá, hogy azt hiszem álmodok, kivéve amikor Aricnél mondtam... furcsán viselkedik. És mégis olyan igazi álmomban, mintha tényleg ő lenne és nem csak az én tudatalattim által kialakított kép róla.

Otthon ebédeltem egy keveset, majd fáradtan az ágyba dőltem. Késő délután volt mire felébredtem. Kelly kézirata már az asztalon. Miután elolvastam, folytattam a soha véget nem érő sorozataimat, próbáltam lekötni a figyelmemet, több-kevesebb sikerrel. Nehezen is aludtam el az éjjel. Nagyon nehezen.