A könyvjáró

A vacsora II

"Egyetlen érintés felér tízezer szóval."
/Harold Bloomfield/

– Kettesben maradtunk. – nézett rám kiismerhetetlen arccal.
– Nagyon úgy tűnik. – vontam vállat, mint akit nem is érdekel.
– Akkor következhet a lakosztályom? – huhh nem voltam felkészülve rá, nagyon nem, még akkor sem, ha kíváncsi voltam rá.
– Hát... gondolom. – néztem el a válla fölött, nem néztem rá. Nem nézhettem rá. Túl jóképű volt, és ahogy az öltöny feszült a széles vállain... Késztetést éreztem, hogy végigsimítsak a vállán és hozzá bújjak. Sosem voltam bújós típus, nem is értettem. – Valamit meg kell tudnom.
– Te aztán nem cicózol angyalom, mondd csak, mit szeretnél megtudni?
– Milyen Mark? Tudom, hogy az öcséd, de szeretném tudni, de őszintén, hogy a húgom mennyire lesz biztonságban mellette. Nem tudom, mi az ára az őszinteségednek, de sok mindent megadnék ezért az információért.

Úgy tűnt megleptem, nem erre számított. Egy ideig csendesen sétáltunk, mire megszólalt a mély, szívdobogtató hangján.
– Mennyire magas árat vagy hajlandó fizetni ezért az információért?
– Amennyiben ki akarsz használni, azt kell, hogy mondjam, majdnem bármit, amit megadhatok.

Érdeklődést láttam csillanni a szemében, ezek szerint kellett neki valami tőlem? De mégis mi? Lehet, hogy egy kósza szexre gondolt? Mert más, amit egy ilyen pasi akarhat tőlem, nem jutott eszembe. Ezért is lepett meg a válasza.
– Egy medencés-grill party hatosban, Veletek, Erikkel, a barátnőjével, Melindával, Markkal, és persze velem.
Hát végül is semmi olyat nem kért, amivel megalázna vagy kihasználna. Habár bikinibe utáltam lenni, és nem értettem miért grill party. Elvégre az volt a másik tervük mára és Kelly miatt lett rendes vacsi végül belőle, de mégis miért medencés grill-party? Én utáltam bikiniben lenni, de hogy Dam csak egy fürdőgatyában lesz... hogy fogom túlélni? Azonban ez nem volt nagy ár azért az infóért cserébe, hogy biztonságban lesz-e Kelly Markkal.
– És mi a biztosíték, hogy valóban őszinte leszel?
– A szavam nem elég biztosíték?
– Hát ne haragudj, sajnos nem bízom az emberekben könnyen.
– Rendben, Mark sosem fogja bántani Kellyt, vigyázni fog rá, és mivel így a családban lesz, én is vigyázni fogok rá. Ha Mark miatt mégis baja lenne, én magam fogom megadni neked a kódokat amivel bejuthatsz hozzá észrevétlenül. Vagy lehetőséget, hogy velem tedd azt, amit Markkal tennél. Természetesen anélkül, hogy védekeznék. A garanciának pedig mondd, mit szeretnél? – álltunk meg egy hatalmas ajtó előtt. Elgondolkoztam, azonban nem ismertem túl jól hozzá Damient. Viszont ez a lehetőség, amit adott nekem meglepett, nem számítottam hasonlóra.

– Legyen az, ami Mark szerint a legfontosabb tárgy neked. – néztem rá szemöldök-felhúzva. – De úgy, hogy mielőtt beszélnél most vele.
– És úgy hiszed a legfontosabb tárgyat megkaphatod biztosítéknak?
– Semmilyen tárgy nem pótolhatatlan, de ha nem fogod nekem adni most mondd.
– De, megkapod. Viszont akkor emelem a tétet. Az árához hozzácsapjuk a telefonszámodat.
Kérdőn néztem rá, miközben próbáltam nem elmerülni a szemeiben. Nem értettem, mire kell neki. De ha belegondolok, akár Kellytől, akár a szüleimtől bármikor megszerezheti ha nagyon akarja. Az arca semmit sem árult el, így nem tudtam, mit gondoljak erről, de bólintottam.

– Megegyeztünk.
– Akkor gyere. – mondta és kinyitotta az ajtót. Teljesen ledöbbentett, amit láttam. Egy hatalmas szobába jutottunk, hófehér falakkal, jó megvilágítással. Egyszerű, de mégis elegáns L alakú kanapé dominálta a szobát, ami előtt egy szürke gránit dohányzó asztal volt, és két kényelmesnek tűnő kanapé a másik oldalán. Egy kisebb bárpult állt a háttérben. Tipikus nappalinak nézett ki. Azonban lenyűgözött a modern egyszerűsége, és nagyon jó ízlésre vallott. Még akkor is ha kételkedtem benne, hogy ő rendezte vagy rendeztette be így. A falnál egy lépcső húzódott.