A könyvjáró

Hazaút és búcsú

"Nemcsak birtoklási vágy létezik, hanem a birtokban levés vágya is."
/Agatha Christie/

– Viszont ez a találkozó után megengedem, hogy elhívj egy randira. Egy igazira. – kacsintottam rá, amikor beszállt az autóba.
– És még nem érti, miért imádom. – jegyezte meg halkan, a fejét csóválva.
– Szóval imádod, ha elérhetetlent játszik valaki és nem mond egyből igent?
– Inkább azt mondanám, hogy szeretem ha valaki nem lóg rajtam állandóan, de mégis érzem a szikrázást közöttünk, még ha majdnem el is utasít.
– Szóval majd ha eljutunk odáig hogy feltétel nélkül szívesen töltöm veled az időm...
– Bárcsak ott tartanánk már... imádnám. – most komolyan? Csak teszi a szépet vagy őszintén mondta? Mondjuk az eddig megismertek alapján ő nem a teszi-a-szépet típus... Pedig ha tudná, hogy már most is imádok vele lenni. Úgy tűnik, az igazi Dam nagyon is érdekes, és nem olyan üresfejű amilyennek képzeltem. És őszintén... ki ne szeretne bele egy eszméletlen jóképű, kigyúrt fazonba, aki ráadásul úgy tűnik szórakoztató és intelligens? És szeret olvasni... vajon tényleg?...

– Angyalka, megint elgondolkoztál. – simított végig az arcokon, amitől egyből visszatértem mellé ebbe a furcsa valóságba.
– Csak hogy amikor azt mondtad szeretsz olvasni...
– Tényleg szeretek. Messze nem olvasok annyit mint te, de szeretek. Ez egy jó pont igaz? – hunyorgott rám.
– Hát mégis melyik könyvmolynak ne jönne be egy olvasó pasi? Abból tudod, kevés van.
– Csak a ritkasága miatt jön be, mi? – komolyan megint cukkol? Hát én még jobban beleszerettem, már ha ez lehetséges...
– Naná. Véletlenül sem azért mert fontos szempont.
– Akkor még egy dolgot kipipáltunk a tökéletes pasi listán.
– Milyen kis magabiztos lett valaki hirtelen. – néztem rá grimaszolva.
– Angyalka. Ha így grimaszolsz kénytelen leszek megállni és végigcsókolgatni az egész arcodat.
– Hoppá. – pirultam el. Erre mit kellene mondanom? Nyilván nagyon is tetszett volna, de hogy ezért megálljon, azt annyira nem szerettem volna. – Inkább... inkább azt mondd meg, vannak más ilyen testőrök is rajtad kívül?

– Ilyen jóképű és egyedi? Nem, angyalka.
– Nem képzelsz sokat magadról Dam? – nevettem fel.
– Úgy gondolod? – hunyorgott rám. Istenem, tényleg nehéz lesz így visszafogni magunkat, most nekem támadt hihetetlen vágyam, hogy rávessem magam.
– Hát van néhány jó tulajdonságod és valóban sosem találkoztam még ilyen isteni testű egyénnel, de azért van néhány dolog ami nem pozitív dolog a számládon.
– Hm, mikre is gondolsz? – kérdezte, miközben megállt előttünk.
– Ezt majd következő alkalommal megmondom. Hacsak nem felejted el addig. – mondtam miközben mosolyogva szálltam ki az autóból.
– Egy ilyen fontos dolgot? Sosem felejtenék el. – szállt ki ő is, és elindult felém.
– Hát akkor majd a randin... – ijesztően közel került, szinte éreztem a bőre forróságát. Csak a szemébe ne nézzek!

– Mindenképpen. Szabad egy csókot adnom azért, még ha nem is randi volt...?
Válaszképpen felpipiskedve megcsókoltam. Végülis ezen a szinten már biztosan tartott a kapcsolatunk. Ahogy az ajkaihoz értem minden kitörlődött a fejemből. Kemény, de mégis isteni ajkai miatt hamar heves csók-csatává alakult az, amit csak gyors csóknak szántam. Az ajkait finoman harapdálva ugrottam fel, átölelve a derekát a lábaimmal. Felmordult. Többet akartam. Még többet tőle és belőle. A hajába túrva próbáltam még inkább magamhoz láncolni, pedig ennél közelebb már nem nagyon kerülhettünk volna egymáshoz. Erős karjaival tartotta a hátsómat, miközben kőkemény hasához simultam.

– Méghogy nem randi. – hallottam egy női ismerős hangot. Jesszusom ez Kelly. És úristen, az utcán vagyunk!!Azonnal hátrébb húztam a fejem, mert habár úgy tűnt Damet nem zavarja, engem nagyon is mellbe vágott a valóság. Szerencsére azonnal letett a saját lábaimra.
– Hát ha Nina szerint nem az, én nem vitatkoznék vele. – mondta olyan mély hangon, amitől azonnal az ágyba kívántam magunkat. És a hangjából úgy tűnt, hogy ő is...
– A randi csak ezután lesz... – mondtam még kicsit zavartan. Nem csak Kelly állt ott ugyanis, hanem Mark és Erik is. Azt hittem a föld alá süllyedek...

– Ahaaaaa. – hunyorgott Erik. – És ha a nem randi is azzal ér véget, hogy az utcán egymásnak estek, akkor milyen is lesz a randi vége?
– Hát ha csak fele olyan jó lesz mint bármelyik együtt töltött éjszakánk... – morogta Dam elég hangosan de még mindig rettentő mély basszus hangon.
– Jesszusom, ne hozzatok kérlek még kínosabb helyzetbe. – takartam el az arcom. Dam most komolyan mások előtt említette pozitívan az együtt töltött éjszakáinkat? Uhh... – Nem lehetne, hogy mindenki megy a dolgára?

Senki sem válaszolt, de hamarosan Damien férfias kezeit éreztem a csuklómon.
– Ezzel nem segítesz. – nyöszörögtem, már nagyon kész voltam tőle. Elengedte azonnal.
– Nina, ilyenkor nagyon cuki és rettentően kívánatos vagy. – jelentette ki, miközben én elvettem a kezemet az arcom elől. Már senki sem volt ott rajtunk kívül, úgy tűnt elmentek. Bár valószínűsítettem, hogy inkább Dam inthetett nekik, hogy menjenek minthogy az én kérésemre távoztak, de a lényeg az volt, hogy végre nem voltak itt.

– Mikor zavarba jövök? Ne haragudj de én nem így gondolom...
– Nem is neked kell így gondolnod. – mosolygott rám kedvesen. Ne kérdezzétek, hogy lehet kedvesen mosolyogni, egyszerűen annak éreztem.
– Hát... nos...
– Köszönöm, hogy ma velem tartottál, és mindenképpen keresni foglak a randi miatt.
– Én köszönöm a lehetőséget, nagyon jól éreztem magam. És várni fogom, hogy írj, de úgyis idő lesz, hallottam holnapra már megvan az esti program.
– Hát akkor te többet tudsz mint én. – mintha meglepődött volna kicsit.
– Hát... Erik pont reggel mondta Marknak, hogy holnap este vár titeket játszani... nem szóltak még róla?
– Á, hogy úgy... Kikapcsoltam a telefont. De ne aggódj, hamarosan sort fogok keríteni a randira. – kacsintott rám. – komolyan kikapcsolta a telefonját? Végülis fényképezőképpel fényképezgetett túra közben... De miért tette? Ennyien zavarták volna? Ne ezen gondolkozzak már...
– Szerintem hamarabb találkozunk valamelyik könyvben. Hiányzik már nagyon az olvasás.
– Csak nyugodtan angyalka. – csókolt homlokon. Lehunyt szemmel élveztem ki.
– Szia Dam. – integettem neki, majd a házba mentem. Ez egy érdekes és nagyon jó nap volt. Élveztem a Dammel töltött időt.