The boy next door (TodoBaku) HUN

Negyedik nap

Tegnap este sokat gondolkodtam Todoroki szavain. Miért borult ki ennyire? Tényleg mindig csak halk szomszédjai voltak? Mert ha igen, akkor egy csomó ilyen veszekedésünk lesz még. Veszekedés volt ez egyáltalán? Végülis nagyon mérges volt és sokat káromkodott. És én? Én meg csak önmagam voltam. Az igazi és egyetlen Bakugo baszok én mindenre Katsuki. De rá nem... Istenem mennyire megszerettem volna érinteni. Ahogy tegnap is ott állt, az egyetlen kívánságom az volt, bár rámarkolhatnék a ruhájára és magamhoz húzhatnám egy puha csókra. Várjunk mi? Puha csók? Senkinek nem adok olyat.... Mi ez az érzés? Mik ezek a furcsa érzések folyton, amikor rá gondolok?

A reggeli rutinom elvégzése után lementem a boltba és vettem ezt-azt. Emlékszem legutóbb mennyire megbabonázta Shotot az a sok instant tészta. Szóval úgy döntöttem csinálok neki igazit. Nem tudtam eldönteni, hogy hidegen vagy melegen szereti a sobat, úgyhogy csinálok ilyet is olyat is. Választ majd én meg megeszem a másikat.

Miután végeztem a főzéssel felkaptam a kaját és indultam is át a szomszédba. Életemben először kopogtam be az ajtaján. Istenem milyen izgatott vagyok.

"Hello." mondtam, amint kinyitotta.

"Mit akarsz?" kérdezte ridegen.

"Milyen egy kurva kedves ember vagy te." válaszoltam.

"Ennyi?" húzta fel a szemöldökét.

"Picsába már... bocsánatot akarok kérni." éreztem ahogy kicsit elpirulok. "Hoztam kaját...egyél velem!" néztem a szemébe.

"Bocsánatot kérni? Oh a pasiddal való hangoskodásért?

"Jézusom... nem a pasim."

"Nem?" emelte meg újra az egyik szemöldökét.

"Csak barátok vagyok."

"Úgy tudtam a barátok nem szexelnek."

"Úgy hívják barátság extrákkal. Bocs de nem folytathatnánk ezt az idióta beszélgetést bent? Vagy szeretnéd ha az egész épület hallaná?"

"Nem hinnem, hogy ez bármivel is kínosabb, mint a nyögéseid, de persze, ahogy akarod." kitárta az ajtót és beengedett.

A lakása valamivel nagyobb volt mint az enyém és az egésznek volt egy kis tradicionális japán hangulata.

"Szép hely." dicsértem meg.

"Oké bocsánat kérés elfogadva"

"Köszi értékelem."

"Én azt értékelném ha legközelebb kevésbé lennel hangos."

"Miért is zavar amúgy? Azt hittem itt se vagy."

"Csak a boltba mentem és szinte biztos vagyok benne, hogy még ott is hallottalak."

"Oké baszódj meg."

"Nem hiszem, hogy az a mi barátságunkba beleférne."

"Mi?"

"Nem baszhatunk."

"Komolyan mi a bajod?" kérdeztem. Reménytelen ez a srác. Miért kell mindent szó szerint érteni? "Tudod mit hagyjuk. Csak együk meg ezt a kurva tésztát."

"Te csináltad?"

"Persze. Ugye nem gondoltad, hogy valami szar instant cuccot hoznék bocsánat kérő ajándékként?"

"És mi az?"

"Soba. Csináltam hideget is és meleget is. Nem tudtam melyiket szereted." odaadtam neki az ételt.

"Bocsánat kérés újból elfogadva." egy apró mosoly jelent meg az arcán. Milyen édes. "Nagyon szeretem a hideg soba tésztát. A tsuyut is te csináltad?"

"Értelemszerűen." bementünk a konyhába és enni kezdtünk.

"Atya ég ez nagyon finom." majdnem az összes tésztát egyszerre tömte a szájába. "Gyere hozzám."

"Eh? Mi?"

"Vagyis...semmi." az egész arca vörös lett.

"Oké majd később megbeszéljük a házassági ajánlatot." nevettem fel.

Miután befejeztük az evést leültünk a nappaliban.

"Nem akarsz megnézni egy filmet?" kérdezte. Oh édes Istenem ez olyan mint egy randi. Bassza meg nem. Hagyd abba a rajongást!

"De persze, miért ne. Miket szeretsz?"

"Választhatsz te. Nekem teljesen mindegy." Adta oda a távirányítót miután bekapcsolta a Netflixet. Végig néztem a kínálatot és végül egy horror film mellett döntöttem. Legyen csak olyan mint egy igazi randi.

"Komolyan?"

"Tán félsz? Akarod, hogy átöleljelek?" vigyorogtam rá

"Nem köszi meleg srác."

Elkezdtük nézni a filmet, ami valljuk be tényleg elég ijesztő volt. Időről időre rápillantottam Todorokira aki egy párna mögé bújt minden alkalommal amikor valami ijesztő történt. Nagyon vicces látványt nyújtott de még így is baromi szexi volt.

Hirtelen minden elsötétült és a TV is kikapcsolt. Fantasztikus, áramszünet.

Todoroki kezei rögtön a karomra és a mellkasomra tapadtak. Remegett és próbált olyan közel bújni amennyire csak tudott.

"Hé nyugi, minden rendben van. Csak egy kis áramszünet." simogattam meg kicsit a fejét. Nem válaszolt. Az arcát a karomnak nyomta és próbált elrejtőzni. "Van gyertyád?" kérdeztem miközben megpróbáltam lefejteni magamról, de nem engedett el.

"Ne hagyj itt." nyöszörgött

"Életem muszáj egy kis fényt csinálnom. Van gyertyád?"

"Van. A konyha szekrényben a mikro mellett. Felső fiók." engedett el

A telefonommal világítottam, hogy lássak is valamit.

"Faszom hol van a konyha..." az összes létező dolognak neki mentem a lakásban, mire kiértem. "Meg van ne válaszolj."

Hamar megtaláltam a gyertyákat és a gyufát és már mentem is vissza a reszkető kiscicámhoz.

"Itt vagyok, minden rendben?

"Mhm. Nagyon utálom a sötétet." a hangja remegett és nagyon halkan beszélt.

Meggyújtottam az összes gyertyát és visszaültem mellé. Rögtön meg is ragadta a karom és újból annyira közel bújt amennyire csak tudott. Csodálatos illata volt.

"Ugye tudod, hogy ez az összebújás elég buzis?" öleltem meg mosolyogva. A gyertyák miatt nagyon kellemes hangulat lett a szobában. Persze az is hozzáadott, hogy ezt a gyönyörű fiút tarthattam a karjaimban. A szívem hevesen vert és csak arra tudtam gondolni, hogy meg akarom csókolni.

"És akkor mi van? Úgyis meleg vagy." motyogta a pulcsimba.

"De ha jól emlékszem te nem."

"Ki tudja."

"Akkor megcsókolhatlak?" kérdeztem.

"Alig ismerjük egymást. Négy napja találkoztunk."

"Mégis úgy bújsz hozzám mintha az anyukád lennék."

"Te játszottad az anyukámat legutóbb."

"Shotooo hagyd a jóképű srácnak, hogy megcsókoljon." változtattam el újra a hangom.

"Meh ez még mindig úgy hangzik, mint az apám. Sajnálom viszont őt nem szeretem annyira, hogy engedelmeskedjek neki."

"Jó-jó nincs csók." sóhajtottam.

Még beszélgettünk egy kicsit majd elaludt. Ott a karjaim között. Elképzelhetetlenül gyönyörű volt. Csodáltam még egy kicsit majd adtam egy puszit a fejére és visszamentem a saját lakásomba.

Ez volt a negyedik napom az új albérletben.