The boy next door (TodoBaku) HUN

Kilencedik nap

Egy újabb vasárnap reggel az új lakásomban. Ez még csak a második és mégis annyi minden történt. A tegnapi munka nagyon jó volt. Szerződés írást követően be is álltam dolgozni. Annyire pörgős volt, annyira élettel teli. Hiányzott már, hogy valami hasonlót csináljak. Nem mondom rendesen elfáradtam reggelre, de jól eső fáradtság volt. Reggel 5 után nem sokkal értem haza és be is dőltem az ágyba aludni. 

Mina azt mondta a mai nap nem kell bemennem, mert egy családi ügy miatt zárva lesznek. 

Őszintén nem bánom annyira, mert így el tudom hívni Todorokit randizni. Arra gondoltam, hogy leviszem a tengerpartra. 

Az ébresztőm 11-kor csörgött és hihetetlen mód rögtön fel is keltem rá. Tele voltam energiával.

Izgatottan készültem össze, bár még meg sem kérdeztem, hogy ráér-e egyáltalán.

Zuhanyzás után gyorsan átsiettem hozzá és bekopogtam. 

„Hello." köszöntem, amikor kinyitotta

„Szia." mosolygott rám édesen. „Milyen volt a tegnapi munka?" kérdezte miközben beengedett. 

„Nagyon jó. Élveztem."

„Örülök" ölelt meg.

„Oh.." meglepődtem a hirtelen ölelésen de viszonoztam. „Ezt miért kaptam?"

„Csak úgy." 

„Kaphatok egy csókot is csak úgy?" néztem rá a legaranyosabb arcommal.

„Az nem jár csak úgy." 

„Akkor gyere el velem randizni és had érdemeljem ki." súgtam a fülébe. 

„Randizni? Most?" nézett rám.

„Igen. Vagy nem érsz rá?" 

„De, persze menjünk. Hova szeretnél?" 

„A tengerpartra gondoltam." 

„Rendben akkor gyorsan összekészülök. Addig ülj le nyugodtan."

Bementünk a nappaliba és helyet foglaltam a kanapén, amíg ő elment készülődni.

Szerettem a lakását. Jó hangulata volt és olyan az illata, mint neki. Alig vártam, hogy még több időt töltsek ott vele. Bár azt se bánom ha ő jön át, csak legyen mellettem.

Nem telt el tizenöt perc és már vissza is tért.

"Kész is vagy?" néztem rá csodálkozva.

"Aha." ült le mellém.

"Akkor induljunk. Arra gondoltam, hogy a parton ebédeljünk."

"Rendben." egyezett bele.

Az ő kocsijával mentünk, tekintve, hogy nekem nem volt. Eladtam miután elküldtek a régi munkahelyemről. Előtte se nagyon használtam, de így legalább plusz pénzem is lett belőle.

"Én vezetek." jelentettem ki és odanyújtottam a kezem, hogy adja át a kulcsokat.

"Van jogsid egyáltalán?" nézett rám kérdő tekintettel.

"Nem nincs, gondoltam megölöm magunkat a randink előtt..." forgattam meg a szemem, mire ő ijedten kapta rám a tekintetét.

"Persze, hogy van te hülye." tartottam továbbra is felé a kezem, hogy adja oda a kulcsot. "Mutassam be vagy mit szeretnél?"

Megrázta a fejét és tétován odaadta a kulcsot.

Beraktam a cuccainkat hátra majd beültünk.