The boy next door (TodoBaku) HUN

Tizenkettedik nap

Arra keltem, hogy alig kapok levegőt és valami csikizi a fülem. Természetesen Masni feküdt az arcomon ezzel elzárva a levegő szabad áramlását a tüdőmbe és hosszú kis puha farkincáját elegánsan himbálta a fülem mellett.

"Rohadt dög." ültem fel és egy mozdulattal likvidáltam a macskát a pofámból, amit ő nem igen díjazott, de laposakat pislogva inkább tovább állt és Shoto karjai közé fúrta magát majd aludt tovább. Gyönyörű szerelmem egy halk nyögés kíséretében magához ölelte az állatot és aludt tovább.

"Engem kéne így ölelned." rúgtam le magamról a takarót és morcosan kivergődtem az ágyból. "Csodás... mostmár féltékeny vagyok erre a 20 centis nyomorra is." vakartam meg a fejem.

A fürdőszobába mentem és egy hosszas zuhanyt vettem majd megigazítottam a hajam. Ahogy kiléptem az imént elátkozott piha-puha talajcirkáló csapódott be a lábaimhoz. Hangosan dorombolva és nyávogva jelezte, hogy szükségletei vannak.

"Ilyenkor bezzeg megy a kurvulás mi?" néztem rá és felkaptam az ölembe. "Adok enni ha befogod a pofád és többet nem ülsz az arcomra. Az nem a te helyed hanem a szépségé bent." megvakartam a füle tövét és elindultam vele a konyhába. A továbbiakban készségesen hallgatott és várta a tálja mellett az ennivalót.

Magunknak is készítettem reggelit és úgy gondoltam meglepem vele Shotot az ágyban. Mindent felpakoltam egy tálcára és hű csatlósommal, Masnival, a nyomomban megindultam a szobába.

"Jó reggelt." súgtam mosolyogva, ahogy megláttam milyen édesen fekszik az ágyban. Abban a pillanatban ébredt pont.

"Jó reggelt." mosolygott vissza nyújtózkodás közben. "Nahát? Reggeli az ágyba? Mivel érdemeltem ezt ki?" ült fel én pedig letettem a tálcát az ágy közepére.

"Csak szerettem volna kedveskedni neked." ültem le mellé és a kezébe adtam az egyik kávés bögrét.

"Köszönöm." mosolygott rám.

"Jól aludtál?"

"Ami azt illeti elég rosszakat álmodtam." biggyesztette le ajkát.

"Mit álmodtál?" simogattam meg kicsit az arcát.

"Nem fontos." mosolygott újra rám. "Mit csinálunk ma?"

"Amit csak szeretnél."

"Akkor kiránduljunk. Megmutatod a várost? Kiváncsi vagyok hol nőttél fel."

"Hm..persze. Bár nem túl érdekes."

Reggeli után mindketten összekészültünk és miután biztonságba helyeztük Masnit útnak indultunk.

"Szóval mire vagy kíváncsi?" néztem rá, ahogy az utcánk végébe értünk.

"Mondjuk..." elgondolkodott. "Merre mentél iskolába? Hova mentél szabad idődben? Van kedvenc helyed? Hol lógtál a barátaiddal?"

"Atya ég mintha egy önéletrajzi riportot készítenél rólam." néztem rá, mire ő csak elmosolyodott.

"Csak meg akarlak ismerni."

"Rendben akkor erre." fogtam meg a kezét és elindultam jobbra.

Pár perce már sétáltunk és továbbra is szorosan fogtam a kezét. Nem akartam elengedni és amíg nem szól nem is fogom.

"Katsuki?" hallottam meg a nevem a hátam mögül.

"He?" fordultam meg hirtelen.

"Katsuki ezer éve." futott oda hozzánk a lány széles mosollyal az arcán és a nyakamba ugrott.