The boy next door (TodoBaku) HUN

Nyolcadik nap

Korán keltem. Nem mondanám, hogy kényelmesen aludtam, de annál boldogabban. Jó érzés volt arra kelni, hogy egy gyönyörű buksi szuszog rajtam. Annyira fenségesen nézett ki még alvás közben is... nincs igazság a földön.

Halkan összeszedtem a cuccaim és távoztam. Úgy éreztem magam, mint egy betörő.
A kulcsait magammal vittem, mert nem terveztem hosszú távollétet. Csak egy gyors zuhany, fogmosás és ruha csere.

Húsz perc alatt el is készültem. Összekaptam pár holmit a konyhából és visszamentem Todoroki lakásába.

Ugyanott volt, ahol hagytam. Jó fiú.

A konyhába mentem és neki álltam reggelit készíteni. Nem tudom mi a fasz ütött belém, de nagyon szerettem volna meglepni.

Már majdnem kész voltam, amikor a kis kócos vendéglátóm megérkezett a konyhába szemét törölgetve.

"Jó reggelt szépség." mosolyogtam rá. Annyira aranyosan nézett ki.

"Bakugo?" nézett rám meglepődve és rögtön igazgatni kezdte a haját.

"Személyesen, élet nagyságban." vigyorogtam rá

"Mit csinálsz itt?"

"Reggelit... amint látod."

"D-de... hogy jöttél be?"

Kérdőn néztem rá.

"Mi történt tegnap?" teljesen össze volt zavarodva.

"Nem emlékszel semmire?"

"Nem igazán."

"Szexeltünk." kacsintottam rá

"Hogy mi?" kiáltott fel.

"Nyugi csak vicceltem." nevettem. Le kellett volna videóznom a reakcióját. "Sokat ittál és haza hoztalak."

"De akkor mi... ugye nem?"

"Nyugi hercegnő semmi olyasmi nem történt. Bár úgy látszott nem igazán lenne ellenedre." közelebb léptem hozzá és megsimogattam a fejét.

Hirtelen a szája elé kapta a kezét és elfordult.

"Ne gyere ilyen közel még nem mostam fogat." dünnyögte a kezébe.

Ismét kinevettem az aranyos reakciója miatt és átöleltem hátulról. Kezem a derekára fontam, fejem pedig a vállára tettem.

"Akkor menj moss fogat, hogy adhass egy csókot." suttogtam a fülébe.

Éreztem, ahogy megborzong a kezeimben majd hirtelen kiugrott az ölelésemből.

"Mondtam, hogy ne gyere ilyen közel." sietősen távozott.

Mosolyogva néztem utána majd folytattam a reggeli készítést.

Csináltam kávét majd leültem az asztalhoz és vártam, hogy visszaérjen. Kb 15 perc múlva meg is érkezett felfrissülve.

"Mit főztél?" ült le velem szembe az asztalhoz.

"Rizs, tojástekercs és hal." az autentikus japán lakásához, valami hasonlóan unalmas japán reggeli dukált. "Jó étvágyat." mondtam és hozzá is láttam a saját adagomhoz.

"Nagyon finom." mondta miután megkóstolta.

"Ha szeretnéd csinálok neked reggelit minden nap." a faszom se tudja mi történt velem de a velem szemben ülő angyal elő csalogatta a bennem rejlő örök romantikust.

"Rendben." egyezett bele hezitálás nélkül.

"Lehet túl nagy vállalás volt ez."

"Már késő." emelte rám komoly tekintetét.

Miután befejeztük a reggelit és elmosogattunk leültünk a nappaliban. Olyanok voltunk mint egy friss házaspár....

"Szóval ott jártunk, hogy csók." húztam oda magamhoz.

"V-várj már." húzódott el. "Mi történt tegnap? Mi ez a hirtelen közeledés?"

Felsóhajtottam és elengedtem.

"Tényleg semmire nem emlékszel?"

"Hát vannak halvány emlék képeim." vakarta meg a tarkóját.

"Rendben. Akkor figyelj." néztem rá komolyan. "Soha senki nem érdekelt komolyabban. Soha senkivel nem akartam kapcsolatot és főleg nem nyálas romantikus szarságokat. Nem hiszek a szerelemben."

Feszült arccal figyelt.

"Értem." mondta halkan.

"De... te valami kibaszott űrlény lehetsz, mert egy hét alatt alapjaiban rengetted meg az elveimbe vetett hitem. Alig ismerlek mégis minden porcikám arra vágyik, hogy téged ölelve aludjak el este és a gyönyörű hülye kócos fejedre ébredjek minden reggel. Tegnap azt mondtad biztos veled is csak le akarok feküdni. Nem tagadom leakarok, de mást is szeretnék. Téged... mindened, egy csomagba."

Némán ült mellettem, egy szót se szólt.

"Mondj már valamit..." sóhajtottam fel. Lehet túl őszinte voltam? Lehet nem kellett volna letámadnom rögtön ezzel?

"É-én nem tudom mit mondjak." nézett rám. "Nem gondoltam volna, hogy így érzel. Mármint örülök neki, csak ijesztő."

"Tudom." nevettem fel halkan.

"Sose volt még viszonyom férfival. Sőt igazából nagyon senkivel. Túlértékelt dolognak tartom a szerelmet. Momo volt az egyetlen akivel valaha voltam." hajtotta le a fejét.

"Figyelj nem kell velem lenned ha nem akarsz. Nem erőszak. Én csak elmondtam mit érzek." mosolyogtam rá bár közben a szívem szakadt meg.

"Nem erről van szó." kezét a kezemre tette. "Csak nem tudom, hogy kell... szeretni valakit."

"Ha ez megnyugtat én sem vagyok a mestere de meg fogom próbálni." simogattam meg a kezét.

"Nem tudom, hogy kell téged boldoggá tenni." folytatta.

"Azzal mondjuk boldoggá tennél ha nem gondolnál mindent ennyire túl." villantottam rá egy édes mosolyt.

"Ezt nem tudom megígérni."

"Semmi gond. Csak légy önmagad."

Milyen elbaszott egy hollywoodi jelenet volt ez. Két 26-27 éves srác kéz a kézben és úgy viselkedünk mint két szűz kislány. Mégse érdekelt vagy zavart különösebben.

Végül abban maradtunk, hogy lassan haladva szépen megismerjük egymást és majd alakul.

Én sem akartam siettetni a dolgokat hisz bőven van időnk. Főleg így, hogy még nem igazán járt senkivel, szerettem volna ha megtapasztalja.

Mint mondtam én se vagyok nagyon jártas a témában, de nem barlangban nőttem fel szóval tudom milyen egy igazi randi. Más kérdés, hogy hányingerem van ha arra gondolok, hogy kéz a kézben andalgunk a parkban és madarak csiripelnek körbe minket.

Éppen ezért olyan randikban lesz része aminek semmi köze ezekhez a klisé szarokhoz.

Fél öt előtt pár perccel végül elbúcsúztam tőle és elindultam a bárba, hogy aláírjam a munka szerződésem és ezzel együtt megássam a saját sírom.

Ez volt a nyolcadik napom az új albérletben.